Gondolom, sok újdonsággal nem szolgálok, ha azt mondom, Magyarországon a névnapokat meg szokás ünnepelni. Vannak, akik nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, ám én az ellenkező kategóriába tartozom. Mivel alapjában véve szeretem a társasági eseményeket és szeretek ünnepelni, összejövetelt szervezni vagy szimplán csak résztvevőjük lenni, ráadásul ez az egy személyes jeles napom van az évben, amit a "nyári szabadság" idején ülhetek meg, kiváltképp fontos számomra. Ezért is voltam igazán kíváncsi, hogy vajon hány embernek fog eszébe jutni a nevem napja, főképp, hányan emlékeznek meg róla, hogy, bár majdnem mindenki a közkedvelt becenevemen, Inának szólít, Anikó a polgári és egyébként szintén kedvelt keresztnevem. (Ha már én évközben igyekszem figyelni a naptárt és mindenkit felköszönteni ez alkalomból is.)
Főleg annak tudatában viseltettem igazán érdeklődéssel ez iránt, hogy, míg a születésnapomat megjelenítette valamennyi ismerősöm számára a Facebook, amely boldog-boldogtalant emlékeztethetett az én jeles dátumomra, addig a névnapok esetében nincs a közösségi oldalnak ilyen kijelzője – nem meglepő módon, hiszen külföldön nagyrészt nem ünneplik.
Ezért aztán különösen meglepő volt, hogy olyanok is felköszöntöttek, akiktől erre nem is számítottam volna. Természetesen akadtak, akik elmulasztották mindezt, de összességében nincs okom panaszra, nem ez volt az első és vélhetően nem is az utolsó eset.
Mivel anyukám is velem egy napon ünnepli a névnapját, az elmúlt években szokássá vált, hogy ezen a napon közös programot tervezünk. Ez általában abban teljesedett ki, hogy kedvenc kávézómba és egyben "törzshelyembe" látogattunk el ketten, a budai Café Miró Várba, tavaly pedig barátnőmmel, Vikivel is ott névnapoztunk, ám, a szóban forgó vendéglátóhelyet sajnos az idén bezárták. Így új desztinációt kellett keresnem erre a napra.
Annak ellenére, hogy idén éppenséggel senki nem ért rá, aki velem tarthatott volna ünnepleni, egy percig nem aggódtam: egyedül is remek napot tartottam, sőt, nem teljesen egyedül, mivel aznap zajlott épp az Audi Kupa első napja Münchenben, egy kétnapos, négy csapatos szponzori focitorna, melynek a Bayern München is résztvevője volt, így elfogadtam Viktor meghívását az esti közös meccsnézésre is.
A tárgynapon fel akartam kelni korábban, de aztán visszaaludtam, így végül a hosszas készülődésnek is csak délután kezdhettem neki. Röviddel délután 4 órát követően mentem el itthonról, először Újpalotára vezetett az utam, majd onnan át Budára. Este pedig a már említett közös meccsnézésre voltam hivatalos Angyalföldön. Három távoli célpont, mindezt egyetlen napszakban. :)
Hosszú út vezetett Budára, mind oda, mind vissza, ráadásul egy 8 centis magassarkú cipőben vágtam neki a napnak, de elég edzett vagyok már, úgyhogy ez nem okozott problémát. Az elmúlt években arra az érdekes megfigyelésre tettem szert, hogy minden névnapomról, amikor a Budai Várban és a törzshelyemen ünnepeltünk, van képem magamról a Deutsche Botschaft előtt állva, kedvenc országom iránti szeretetem és elkötelezettségem jelképeként.
Így, a Várhoz érve, első utam természetesen a Deutsche Botschaft épületéhez vezetett. Azt hiszem, az arra jövő emberek nemigen értették, mi az a letörölhetetlen mosolygás, ami kiült az arcomra, de hát, nekem ez a helyszín eddig is különleges volt, május óta pedig még különlegesebb. (Erről a későbbiekben tervezek írni, de páran már kitalálhatták, mi okból említem mindezt.) Lévén, hogy egyedül voltam, próbálkoztam az időzített képkészítéssel, de végül jobbnak láttam megkérni egy arra sétáló pár egyik tagját, aki rögtön eleget is tett a kérésemnek.
Mivel a korábbi törzshelyem, ahogy fentebb említettem, ugyancsak az Úri utcában volt, mígnem idén be nem zárták, evidens volt tehát, hogy oda nem mehetek már be. Ezért aztán, egy kör séta után letelepedtem a törzshelyemmel szemközt lévő Hadik Étteremben. Csak egy cappucinot, kedvenc kávéfajtámat szerettem volna inni, mielőtt indultam volna a meccsnézésre, így azzal tértem be a vendéglátóhelyre, hogy tudok-e bankkártyával fizetni. A pincérek, bár előzetesen arról tájékoztattak, hogy csak ötezres tétel felett vehető igénybe a kártyás fizetés lehetősége, hamar megállapították, hogy megoldják, efelől ne legyen gondom. :) Nagyon kedvesek voltak, így nem volt kérdés, hogy maradok a vendéglátóhelyen.
Megkaptam a kávémat, majd megkértem őket, készítsenek már rólam pár képet. Azon túl, hogy egyből eleget tettek a kérelmemnek, még két másik hátteret is javasoltak a képekhez, így született meg a Mátyás templomos kép.
Amíg kortyolgattam az italomat, szóba elegyedtem a képeket készítő felszolgálóval. Néhány éve elég hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel, főleg, ha a futballtémához is hozzá tudnak szólni.:) Nem volt ez másként jelen esetben sem, aztán beszéltünk szakmai dolgokról – hiszen ő nekem kolléga –, majd szót ejtettünk még sok dologról, futballról, arról, hogy manapság mennyire képzetlen emberek kerülnek ki a vendéglátóipari karról a főiskolán, stb. Végül annyira megkedvelt engem, hogy még a lenti borospincét is megmutatta nekem, pedig ezt átlagos vendégek nemigen láthatják. No, de, ugye, én nem voltam egy átlagvendég, hiszen szakmabeli vagyok. Kifelé menet meg is jegyezte, hogy majd jöjjünk el ide a párommal is vagy kollégáimmal, de, akkor is nézzek be, ha csak épp erre járok. Kicsit Andries Jonker tavaly hozzám intézett szavai idéződtek fel bennem ennek hallatán, mindenesetre itt könnyebben tudtam ígéretet tenni erre, mint Jonkernek, hiszen évente legfeljebb kétszer vagyok csak Münchenben, sajnos.
Ezt követően indultam át a közös meccsnézésre. Az első félidő végére értem oda, amikor 1:1 volt az állás, ez később nem is változott, így tizenegyespárbajban dőlt el a döntőbejutás sorsa. A Bayern jutott be a döntőbe, nagyon örültem a csapattól ajándékba kapott eredménynek. :)
Mindezt együttvéve, úgy érzem, egy kifejezetten jó napot tudhatok magam mögött.
Néhány, a Budai Várban készített további kép aznapról:
Végezetül pedig, a nap kérdése:
Ti hogyan ünneplitek, egyáltalán, ünneplitek a névnapotokat?
Mekkora jelentőséget tulajdonítotok az események?
Van különleges, a névnapotokhoz fűződő élményetek, vagy valamely bevett szokás, amit erre az egy napra vonatkoztattok, mint nekem a budai ünneplés?
Írjátok meg kommentben!:)
Café Miró Vár. Kép 2008-ból
Annak ellenére, hogy idén éppenséggel senki nem ért rá, aki velem tarthatott volna ünnepleni, egy percig nem aggódtam: egyedül is remek napot tartottam, sőt, nem teljesen egyedül, mivel aznap zajlott épp az Audi Kupa első napja Münchenben, egy kétnapos, négy csapatos szponzori focitorna, melynek a Bayern München is résztvevője volt, így elfogadtam Viktor meghívását az esti közös meccsnézésre is.
A tárgynapon fel akartam kelni korábban, de aztán visszaaludtam, így végül a hosszas készülődésnek is csak délután kezdhettem neki. Röviddel délután 4 órát követően mentem el itthonról, először Újpalotára vezetett az utam, majd onnan át Budára. Este pedig a már említett közös meccsnézésre voltam hivatalos Angyalföldön. Három távoli célpont, mindezt egyetlen napszakban. :)
Hosszú út vezetett Budára, mind oda, mind vissza, ráadásul egy 8 centis magassarkú cipőben vágtam neki a napnak, de elég edzett vagyok már, úgyhogy ez nem okozott problémát. Az elmúlt években arra az érdekes megfigyelésre tettem szert, hogy minden névnapomról, amikor a Budai Várban és a törzshelyemen ünnepeltünk, van képem magamról a Deutsche Botschaft előtt állva, kedvenc országom iránti szeretetem és elkötelezettségem jelképeként.
2008.
2010.
Így, a Várhoz érve, első utam természetesen a Deutsche Botschaft épületéhez vezetett. Azt hiszem, az arra jövő emberek nemigen értették, mi az a letörölhetetlen mosolygás, ami kiült az arcomra, de hát, nekem ez a helyszín eddig is különleges volt, május óta pedig még különlegesebb. (Erről a későbbiekben tervezek írni, de páran már kitalálhatták, mi okból említem mindezt.) Lévén, hogy egyedül voltam, próbálkoztam az időzített képkészítéssel, de végül jobbnak láttam megkérni egy arra sétáló pár egyik tagját, aki rögtön eleget is tett a kérésemnek.
2011.
Mivel a korábbi törzshelyem, ahogy fentebb említettem, ugyancsak az Úri utcában volt, mígnem idén be nem zárták, evidens volt tehát, hogy oda nem mehetek már be. Ezért aztán, egy kör séta után letelepedtem a törzshelyemmel szemközt lévő Hadik Étteremben. Csak egy cappucinot, kedvenc kávéfajtámat szerettem volna inni, mielőtt indultam volna a meccsnézésre, így azzal tértem be a vendéglátóhelyre, hogy tudok-e bankkártyával fizetni. A pincérek, bár előzetesen arról tájékoztattak, hogy csak ötezres tétel felett vehető igénybe a kártyás fizetés lehetősége, hamar megállapították, hogy megoldják, efelől ne legyen gondom. :) Nagyon kedvesek voltak, így nem volt kérdés, hogy maradok a vendéglátóhelyen.
Megkaptam a kávémat, majd megkértem őket, készítsenek már rólam pár képet. Azon túl, hogy egyből eleget tettek a kérelmemnek, még két másik hátteret is javasoltak a képekhez, így született meg a Mátyás templomos kép.
Amíg kortyolgattam az italomat, szóba elegyedtem a képeket készítő felszolgálóval. Néhány éve elég hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel, főleg, ha a futballtémához is hozzá tudnak szólni.:) Nem volt ez másként jelen esetben sem, aztán beszéltünk szakmai dolgokról – hiszen ő nekem kolléga –, majd szót ejtettünk még sok dologról, futballról, arról, hogy manapság mennyire képzetlen emberek kerülnek ki a vendéglátóipari karról a főiskolán, stb. Végül annyira megkedvelt engem, hogy még a lenti borospincét is megmutatta nekem, pedig ezt átlagos vendégek nemigen láthatják. No, de, ugye, én nem voltam egy átlagvendég, hiszen szakmabeli vagyok. Kifelé menet meg is jegyezte, hogy majd jöjjünk el ide a párommal is vagy kollégáimmal, de, akkor is nézzek be, ha csak épp erre járok. Kicsit Andries Jonker tavaly hozzám intézett szavai idéződtek fel bennem ennek hallatán, mindenesetre itt könnyebben tudtam ígéretet tenni erre, mint Jonkernek, hiszen évente legfeljebb kétszer vagyok csak Münchenben, sajnos.
Ezt követően indultam át a közös meccsnézésre. Az első félidő végére értem oda, amikor 1:1 volt az állás, ez később nem is változott, így tizenegyespárbajban dőlt el a döntőbejutás sorsa. A Bayern jutott be a döntőbe, nagyon örültem a csapattól ajándékba kapott eredménynek. :)
Mindezt együttvéve, úgy érzem, egy kifejezetten jó napot tudhatok magam mögött.
Néhány, a Budai Várban készített további kép aznapról:
Timi Szivárvány-sminkje által inspirált sminkem :)
Végezetül pedig, a nap kérdése:
Ti hogyan ünneplitek, egyáltalán, ünneplitek a névnapotokat?
Mekkora jelentőséget tulajdonítotok az események?
Van különleges, a névnapotokhoz fűződő élményetek, vagy valamely bevett szokás, amit erre az egy napra vonatkoztattok, mint nekem a budai ünneplés?
Írjátok meg kommentben!:)
