2012. október 30., kedd

Back in time of 2012 - Egy kis éves visszatekintés

Nem ma volt az utolsó bejegyzés a blogon és erre nincs igazán mentségem. Talán csak annyi, hogy a minőségi munkát szeretem és ezt tartom fontosnak mindenekelőtt. Ha nincs elég időm kellő módon megfogalmazni egy blogcikket, illetőleg bármilyen cikket, akkor nem fogok hozzá. Ezért aztán, nem egyszer addig odáztam el egy-egy téma közreadását, míg az aktualitását vesztette. De, még így is jobban jártam, mintha csak összecsaptam volna gondolataim kifejezésre juttatását. Fércmunkához nem adom a nevem – még a becenevemet sem, ha már itt tartunk.

Az idő tovaröppenése okán, úgy vélem, érdemes elöljáróban egy kicsit visszatekintenem 2012 eddig eltelt részeire. Miként vártam és reméltem, egy igazán jó esztendőt élek meg idén, mely azonban csak részben köszönhető az általam legjobban várt két, ezen évben megrendezésre került (sport)eseménynek, a futball Európa-bajnokságnak és a nyári olimpiának. Ezeken felül is megannyi említésre méltó dolog történt velem. Vegyük most górcső alá ezeket röviden, egy-egy mondatban:

2012 voltaképpen egy negatív és végtelenül szomorú ténnyel ill. tudattal vette kezdetét: az első esztendő imádott édesapám nélkül, akit múlt év decemberében vesztettem el. Mindig úgy éreztem, életem legnagyobb traumájaként fogom megélni, amikor ez elkövetkezik és így is volt egy darabig, de szerencsére drága páromnak köszönhetően a vártnál jobban vészeltem át ezt az időszakot. Végtelenül hálás vagyok neki ezért is, hogy mellettem volt életem ezen talán legembertpróbálóbb időszakában. Ennek köszönhetően az évkezdet már szintén, mint pozitív érzület jelent meg számomra, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az év első napjaiban már szakmai sikerekkel indított útjára az esztendő.

Még szintén januárban immár 3. évemet töltöttem be, mint szívműtét-túlélő. Akárcsak tavaly, idén is egy önálló posztban emlékeztem meg erről.

Két nap különbséggel ünnepelhettem az fcbayernmunchen.hu-nál meglévő szerkesztői kinevezésem első évfordulóját is.

Február elején egy ország megdöbbenésétől kísérve lehettünk szemtanúi, amint 66 esztendő elteltével csődbe ment a Malév, a magyar légitársaság. Ez engem ugyan nem érintett közvetlenül, mégis rendkívül sajnáltam – és sajnálom most is - , hogy az ország egy újabb értéke került ezáltal a süllyesztőbe.

A tél utolsó hónapjának végén sor került az FC Bayern München Hungary Fanclub téli taggyűlésére, melyen végre részt tudtam venni és egy nagyon jó hangulatú összejövetel részese is lenni egyúttal.

Photobucket

Két nap múlva már a születésnapomat ünnepelhettem, melynek egyik különlegessége volt, hogy tortámat egyik kedves barátom, a szintén az FC Bayern München Hungary Fanclub tagja, Horváth András készítette. A torta nem csak nagyon impozáns, de igazán finom is volt, egyetértett ebben az egész család, akárcsak jómagam. Ezúton is szeretném megköszönni még egyszer Bandinak, hogy egy ilyen remekmű lehetett idén a születésnapi tortám, amely egyedülálló módon emelte az ünnep fényét.
Egyben szeretném hozzáfűzni, hogy nagyon sok kedvességet kaptam mindenkitől a jeles dátum kapcsán, ezt ugyancsak köszönöm még egyszer minden érintettnek.

Photobucket


Photobucket



Photobucket

Photobucket


Kb. két hét sem telt el ezután, s párom bejelentette, hogy Hongkongba utazik az ott élő barátjához, így ideje volt, hogy én is többet olvassak a városról kint tartózkodása alatt. Köszönhetően új ismereteimnek, a hely felkeltette érdeklődésemet, olyannyira, hogy hazatérte után említést is tettem róla Mein Mann-nak, hogy a nászutunkat, ha lehet, Hongkongban szeretném majd eltölteni.
Photobucket

Szinte el sem múlt még a „hongkongi láz”, már a húsvét kopogtatott az ajtónkon. Ez az ünnep az elmúlt években elég szokványos volt nekem, de idén a vártnál sokkal jobban sikerült, jobb hangulatban is telt, köszönhetően egyebek mellett néhány barátunknak, akiket finom falatokkal, ünnepi öltözékben vártam.

Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket
Húsvét

Április végén hosszú idő után Debrecenben is újra tiszteletemet tettem. Az évszakra jellemzőtől jelentősen eltérően körülbelül 30 C-os meleg volt, verőfényes napsütés, csodálatos, fenséges időjárás köszöntött rám a cívisvárosban. Utazásom elsődleges céljául a volt szerelmemmel való egyeztetés szolgált közös alapítású szurkolói klubunkról, valamint a helyi múltammal való végleges számvetés. Mindkét törekvés eredményes volt, sikerült. :)

Photobucket
A Kölcsey Központ Debrecenben

Május elején megismerkedésünk, majd kapcsolatunk kezdetének első évfordulóját ünnepelhettük Mein Mann-nal. Jó érzés volt így, egy esztendővel később felkeresni a tárgynapokon ugyanazon helyeket, ahol egy évvel korábban jártunk, s visszarévedni arra, hogy mi és hogyan is volt akkor…

Photobucket


Megismerkedésünk 1. évfordulóján

Photobucket

Első évfordulónk épp egybeesett anyukám első hivatalos külföldi kiküldetésének első napjával jelenlegi munkakörében, melynek célállomása Brüsszel volt. Nagyon örültem és büszke voltam rá, hogy végre neki is megadatott, hogy a hivatásturizmus részese és alakítója legyen.

Photobucket


Brüsszel

Photobucket


Photobucket

Minden út Európába vezet :) 

Szóban forgó hét szombatján a Német Kupa döntője okán tartott nagyszabású közös meccsnézést és összejövetelt a hazai Bayern-szurkolói társadalom. Bár elvesztettük ezt a döntőt, újfent elmondható, hogy nagyszerű élmény volt a barátaim társaságában lenni, akik, ha feledtetni nem is, halványítani tudták a vereség és a „csak” ezüstérem okozta csalódottságot.
Ugyanezen a napon házasságot kötött egyik kedves barátnőm lánya, valamint két Dortmund-drukker barátom, utóbbiak egymással. Ezúton is sok boldogságot kívánok nekik!
Photobucket

Május 18-án első ízben vettem részt párom díjugratóversenyén, mely egyedülálló élményként marad meg az emlékezetemben. Ugyancsak ezen a napon indultunk útnak Bayernes fanclub-társaimmal Münchenbe, a Bajnokok Ligája döntőjére, melyről azóta már felkerült ide a részletes beszámoló.

A Bajnokok Ligája döntőjét elveszteni minden futballdrukker számára egy különösen fájó pont. Kiváltképp, ha ezt otthon, a szeretett csapat saját városában éri meg. Nem maradt azonban sok idő a búslakodásra, mivel június 8-án kezdetét vette a XIV. Labdarúgó Európa-bajnokság, a házigazdák szerepét pedig ezúttal Lengyelország és Ukrajna töltötte be.
A háromhetes nagy sportesemény, s főképp annak a német válogatottat illető pozitív része, némiképp eloszlatta azokat a viharfelhőket, amelyeket a két elbukott döntő kavart a Bayernes német-szurkolók lelkének nem is oly rég még napsütötte egén.
Az EB idején kedvenc Nationalelfünket szintén közös meccsnézés keretében biztattuk, melynek a már jól bevált budapesti Szabadság tér adott otthont. Mindez megérdemel egy önálló bejegyzést, így itt és most annyit említenék meg csupán, hogy egy ízben még az Index egy releváns videójában is szerepeltem, természetesen a futballtorna és azon belül is szeretett német válogatottam, pontosabban, a csapatnak a csoportból való továbbjutása szolgáltatta az aktualitást. :)

Photobucket

Június 18-án betöltöttem 10. büszke évemet is a labdarúgásban.

Photobucket

Német szurkolóként, a foci EB idején

Ugyanezen időben Mein Mann megkérte a kezemet, így 20-án ennek örülhettünk egy ünnepség keretében, többek között megismerkedésünk helyszínén is.

Photobucket

Egy hét sem telt el ezt követően, amikor már egymás iránti elköteleződésünk első évfordulóját ülhettük – azaz, ülhettük volna, ha nem lettünk volna extrém elfoglaltak mindketten azon a napon. (Aktuális bejegyzés 2011-ből itt.)

A futball Európa-bajnokság aztán végül, sajnos, nem váltotta valóra a német fanok Európa-bajnoki címről szőtt álmait, a Nationalelfnek be kellett érnie a 3. hellyel, megosztva Portugáliával (mivel EB-n, ellentétben a világbajnoksággal, nincs külön mérkőzés a bronzéremért). Így a döntő napján különösebb akadályát nem láttam, hogy részt vegyek második díjugratóversenyemen az évben, mely után, természetesen, azért megtekintettem a számomra addigra már érdektelenné vált Európa-bajnoki finálét is.

Még június elején történt, hogy a túlerőltetés és az állandó hajtás eredményeként megsérültem, amely heteken át állandó, fokozott lábfejdagadást eredményezett a jobb lábfejemben, ám csak július elején jutottam el odáig, hogy felkeressem vele a szakorvost.
Első blikkre csontrepedésre, majd csontritkulásra gyanakodtak – utóbbi erősen megmosolyogtató lett volna az én életkoromban -, mígnem a röntgen és a vérlabor-lelet kimutatta, hogy szerencsére egy harmadik diagnózisról van szó.
Innentől fogva kezelések armadája várt rám, úgy gyógyszeres, mint külső behatással végzett, összesen 13 hét alatt sikerült rendbe hozni a problémás testrészt, utolsó hónapban fizikoterápiával és mindennapos injekciókkal.

Photobucket

Fizikoterápia

Július elején vette kezdetét a Tour de France, amit negyedszerre is sikerült teljes egészében végigkövetnem. Külön örömömre szolgált, hogy a hegyi trikót Thomas Voeckler nyerte el, aki szinte kiköpött mása az én Drágámnak. :)

Photobucket
A TdF pódiuma, 2012

Július 12-én Eszti barátnőm ujjára is eljegyzési gyűrűt húzott a párja, így ebben is sorstársam lett. :) Szívből gratulálok nekik itt is!

Photobucket

A hónap második felében bővült a család is, egy négykerekű járgány „személyében”.

Pár nap múlva már a névnapomat ünnepeltük, ami a tavalyi posztban leírtaktól nem nagyon különbözött idén sem, talán csak annyiban, hogy most nem éreztem feltétlenül szükségét egy újabb, a Deutsche Botschaft előtt megörökített perszonális képnek.


Photobucket

Névnapi sminkemet ezúttal is Timi egyik alkotása inspirálta :)

Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket

Miró Caféban ülve

Photobucket


Az ezt követő napon kezdődött az oly nagyon várt XXX. Nyári Olimpia Londonban, amit ugyancsak elejétől a végéig volt alkalmam figyelemmel követni. Ha nem lett volna 2004 és az athéni esemény, ez lenne a kedvenc olimpiám, annyira magaménak éreztem mindent vele kapcsolatban. Hogy ez a megállapítás mi mindent rejt magában, azt is egy önálló, külön bejegyzésben kívánom majd ismertetni. Néhány kép a kedvenceim közül, ízelítőül:
Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Photobucket


Az olimpia zárónapján rendezték meg a Német Szuperkupát a Bayern München és a Borussia Dortmund részvételével, melyre ismét nagyobb számú magyar Bayern-szurkolói kontingens érkezett Münchenbe (ezúttal nélkülem), s, melyen végre újra sikerült felülkerekednünk a Dortmundon, elhódítva ezzel az új szezon első trófeáját.

Photobucket

Augusztus végén kis falumban és a Balatonban is jártam, a nyár méltó elbúcsúztatásaként.

Photobucket

Ekkoriban a londoni paralimpia is kezdetét vette, ahol parasportolóink megmutatták, hogy az épekhez hasonlóan ők is tudnak világraszóló győzelmeket és eredményeket elérni, dicsőséget szerezve ezzel a hazának. Méltán lehetünk büszkék rájuk!
Photobucket




Photobucket


Photobucket

Eközben szeptember 1-jén férjhez ment a legjobb barátnőm.
Drága Viki és Dani! Legyetek nagyon boldogok!
Photobucket

Másnap részt vettem a Díjugrató Magyar Bajnokságon, ahol egyebek mellett az idei felnőtt magyar bajnokkal is találkoztam. További képeket egy különálló bejegyzésben teszek majd közzé.

Photobucket

Mindeközben szerveztem már újabb utazásomat Münchenbe, majd szeptember második felében szinte az egész családom útnak eredt. Páromat Namíbiába vezérelte az útja, anyukám pedig Genfben tette tiszteletét, újabb hivatalos utazás keretein belül.

Photobucket

Namíbia

Photobucket


Genf felett az ég

Photobucket

Szeptember 22-én megtartotta idei második közgyűlését is az FC Bayern München Hungary Fanclub. Az esemény kuriózuma és díszvendége a 82 éves Fazekas Árpád volt, aki 1957 és 1961 között őrizte az FC Bayern München hálóját, mellyel Német Kupát is nyert. Személyes találkozásom kapuslegendánkkal felemelő élmény volt, remélem, megadatik még a gondolatcsere lehetősége ezzel a rendkívül kedves és közvetlen emberrel.

Photobucket
Fazekas Árpáddal

Az idő eztán ismét gyorsan pergett, s már azon kaptam magam, hogy október első péntekje van és egy barátnőmmel útban vagyok München és az Oktoberfest felé. Természetesen ez a történés is egy újabb beszámolóért kiált, melyben a konkrétumok és a megtörtént esetek mellett saját Oktoberfest-tapasztalatokkal, tippekkel és információkkal is készülök.

Október 17-én pedig egy rendhagyó előadás vendége voltam, négy olimpiai bajnokkal a pódiumon. Az előadás a „Az olimpiai sikerek hátterében: sportmenedzsment és szponzoráció” címet viselte. Az erről szóló cikket a napokban teszem közzé.  

Itt tartunk tehát most, kedves Olvasóim. Ez még csupán egy felvezető volt, az egyes események kapcsán, a részletes gondolatközlések csak ezután következnek.
Tartsatok a folytatásban is velem!