2011. augusztus 26., péntek

How do you get a free accommodation – Ingyen szállás? De hogyan?

Utazni szinte mindenki szeret, bejárni a világot izgalmas kihívás, főképp annak tudatában, hogy a megszerzett élményeket bizonyítottan nem veheti el tőlünk senki. Sok esetben nem is vágyódunk olyan messzire, egyszerűen csak rég látott kedvenc helyeinket szeretnénk újra felkeresni, esetleg egy bizonyos területre eljutni, ahova már régen szerettünk volna.

Photobucket

Vannak, akik évekig gyűjtögetnek az utazásra, s megelégszenek azzal, ha csak több esztendő különbséggel tudnak újra és újra felkerekedni. De mi a helyzet azokkal, akik nem akarnak és nem is tudnak ennyi ideig várni, utazni szeretnének, ha lehet, minden évben vagy még gyakrabban, lehetőleg olcsón, sőt, esetleg a szállás árának teljes megspórolásával?

Nekik szól az alábbi cikkem.

Photobucket

Az utazás elhatározás, elszántság és akarat kérdése.

Ez utóbbit akár mottónknak is tekinthetjük. Mindent lehet, csak akarni kell. Ez az elsőszámú szabály. Ha utazni akarsz, utazol. S, ha igazán akarod, semmi sem állhat az utadba.

Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon az átlagfizetések nem teszik lehetővé, hogy az ember szabadon akkor s annyit lásson világot, amennyit és amikor szeretné. Ám, ha feltérképezzük, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, meglepő eredményre juthatunk.

Kiderülhet, hogy nem is kell olyan sok pénz ahhoz, hogy szép tájakat láthassunk, élményekben legyen részünk, akár az országhatáron belül, akár azon kívül történő utazásban gondolkodunk.

Photobucket

Az ötlet az eszperantista társadalomból ered, ahol évtizedek óta létezik egy évente kiadott világlista, melynek nyilvántartottjai arra vállalkoznak, hogy a világ minden pontjáról érkező, eszperantóul beszélő és az eszperantista eszméket valló társaiknak ingyen biztosítanak szállást magunknál, saját ingatlanukban, a listában közzétett, általában nagyon minimális feltételekkel.

Photobucket

Lássuk be, az utazások költségeinek jelentős részét a szállás ára teszi ki. Biztos vagyok benne, hogy sokan azért nem mernek vagy tudnak elutazni akár sok-sok évig is, mert az összköltséget nem bírnák megfizetni, főképp a közkedvelt és drágább turistahelyeken. Ugyanakkor afelől sincs kétségem, hogyha erről a lehetőségről annyian tudnának, amennyien tudhatnának, még többen indulnának útnak. Milyen jó lenne, ha nem a pénztől függene az utazási kedvünk, nem igaz? S milyen jó lenne, ha eközben helyiekkel is megismerkedhetnénk, barátságokat köthetnénk, melyek által jobban megismerhetnénk az adott terület, ország kultúráját, mentalitását, mintha csupán szállodalakó, átlagos turistaként tekintünk rájuk.

Valószínűleg így gondolkodhattak a CouchSurfing és a HospitalityClub megalkotói is, akik az eszperantista ötletet átültették angol nyelvi környezetbe, elérhetővé téve ezáltal a világ nagyobb része számára ezt a „szolgáltatást”. Míg az eszperantista lehetőség jelenleg a világ körülbelül 90 országában elérhető az eszperantó nyelvet beszélők számára, addig például a CouchSurfing esetében ugyanez a szám 230! És ez utóbbi az angol nyelvet veszi alapul, arra épít. (Elsődleges nyelv, de van német nyelvű verziójuk is ezeknek a honlapoknak és természetesen, ha a leendő vendéglátók más nyelven is beszélnek (a profiloldalukból kiderül), amit mi jobban tudunk, azon a nyelven is megkereshetjük őket.)

Photobucket

Mi tehát a három mozgalom lényege?

Szállást biztosítani idegeneknek a világ minden táján, akik által így „házhoz” érkeznek idegen országok népei és kultúrájuk. A vendéglátott szemszögéből ugyanez az elv, fordítva, miközben jelentősen sok pénzt takarít meg az utazó.

Ha beszélsz társalgási szinten egy nyelvet és találsz a felsorolt oldalakon, az általad kívánt desztinációk és paraméterek meghagyása mellett olyan vendéglátót, aki beszéli azt, nyert ügyed van. Írsz egy szép megkeresést a kiszemelt vendéglátó(k)nak, aki(k) remélhetőleg válaszra méltat(nak), s akceptáljá(k) a kérelmedet. Innentől kezdve, hogy realizáltad, várnak, megkaptad a címet, ahol majd lakni fogsz, vendéglátóid elérhetőségeit, te pedig megadtad a sajátjaidat nekik, leírtad, mikor érkezel, meddig maradnál, gyakorlatilag megvan a szállásod. Szervezheted tovább az út különböző részeit annak nyugalmával, hogy ezt is sikeresen abszolváltad.

Photobucket

Hogy működik mindez a gyakorlatban?

Mindez remekül hangzik, de, sajnos, a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Ezért is kell megkérnem mindenkit, aki belevágni szándékozik a projektbe, hogy legyen nagyon elszánt és ne adja fel hamar. Mert, ha nincs benned elég kitartás, nem fogsz eredményre jutni.

Szomorú, de az az általános tapasztalatom, ami egyúttal sokakat le is lombozhat, hogy ír az ember kb. 50 megkeresést, amiből jó, ha 25-30-an válaszolnak és általában csak egy, egyetlen egy válasz a pozitív. (Már, ha az embernek több akkomodációra van szüksége. Ha csupán egyre, akkor az egyetlen pozitív válasz is tökéletes.)

Én mindig így jártam. Ha valakit elkedvetlenít, hogy 50 megírt, elküldött "request" után sincs még biztos szállása, meg kell próbálni az 51.-et is, mert elképzelhető, hogy pont akkor jár majd szerencsével.

A request-ek az említett honlapokon belül küldhetőek és fogadhatóak, amihez regisztráció szükséges. Regisztrációkor meg kell adnunk a személyi igazolvány számunkat – ezt jó tudni annak figyelembevételével, hogy így a későbbiekben mindenképpen megtalálhatnak bennünket, például, ha netán valami szabálysértést követnénk el…

Érdemes angol nyelven létrehozni a profilunkat, amit aztán az összes CouchSurfing- vagy HospitalityClub-felhasználó láthat. Valamennyi kérdést érdemes megválaszolni a profilunk kitöltésekor, ugyanis, nem szívesen állnak szóba a vendéglátók velünk, ha túl személytelen a profilunk. Gondoljunk bele, azért mi is szeretnénk rendelkezni pár információval arról, akit a saját lakásunkba, házunkba befogadunk, főképp, ha ingyen tesszük mindezt.

Profilképnek javaslom, hogy valami semlegest töltsünk fel, semmiképpen ne legyen félreérthető, ugyanis ez is sok lehetőségtől foszthat meg bennünket. Ne pózoljunk rajta félmeztelenül vagy bikiniben, különleges helyszínen sem, ha egy mód van rá. Ez utóbbi ugyanis azt a látszatot keltheti, hogyha van rá pénzünk eljutni egy ilyen helyre, miért nem magától értetődő, hogy (drága) hotelekben foglalunk magunknak szobát… A legszerencsésebb talán egy mosolygós kép, ahol sok látszik az arcunkból.

Photobucket

Milyen kérdésekkel találkozik az ember a profiloldalán? Mit érdemes és mit nem közzétenni?

Mivel én a CouchSurfinget preferálom, ezt venném alapul jelen esetben.

Amikre válaszolunk:

General Information

Ide tartoznak személyes adataink, hol nőttünk fel, mi a végzettségünk. Itt adhatunk információt is, mi rendelkezünk-e „szörfölhető”, azaz elfoglalható ágyról, kanapéról, matracról, akár üres területről a földön, amit felajánlhatunk, ha valaki megkeres minket azzal, hogy tudunk-e neki szállást biztosítani ugyanezen elven.

Languages

Itt közzétehetjük, mely nyelveket beszéljük és azokat milyen szinten (expert – anyanyelvi; intermediate – középszint, jó, megfelelő; beginner – alapszint, kezdő)

Groups I belong to

Csoportok, melyekhez tartozol. Tagja lehetsz olyan csoportoknak, melyekben érdekelt vagy, így például szülővárosod csoportja vagy azé a városé, ahová utazni szándékozol.

Couch information

Kanapéd, ágyad, matracod, stb. információi, kép a fekvőhelyről, amennyiben vendéglátó akarsz lenni te is. Amennyiben nem, más alternatívák közül választhatsz a kanapé ikonjának megjelölésénél.

Personal Description

Személyes leírás, önjellemzés néhány mondatban.

How I participate in CS

Hogyan közreműködsz a CouchSurfing-projektben.

CouchSurfing Experience

Tapasztalatok a CouchSurfinggel. Hol olvastál róla, honnan találtál rá. Egy, a CS által rendezett klubeste emlékei, stb.

Interests

Személyes érdeklődési köreid, szavanként, pl. reading, sports, learning foreign languages…

Philosophy

Filozófiád, hitvallásod, személyes elveid, kedvenc idézeted. Amelyiket ide a legmegfelelőbbnek gondolod.

Music, Movies, Books

Kedvenc zenéd, filmjeid, könyveid. Legjobb, ha mindegyikre írsz egy-egy példát. Igen, a könyvre is. Ha felszínes, érdektelen személyiségnek tűnsz, ki akarna szállást biztosítani neked, hogy a nála töltött idő alatt jobban megismerhessen?

Teach, Learn, Share

Itt felsorolhatod, mit tudsz te megtanítani, megosztani azzal, akit a CS-en keresztül megismersz – akár, mint szállásadó, akár, mint vendéglátott. Valamint, itt jelezheted, ha valamit konkrétan meg akarsz tanulni a vendéglátóidtól, vendéglátottjaidtól, pl. az adott ország konyhájából receptek.

One amaizing thing I’ve seen or done

Valamely különleges dolog, amit láttál vagy megtettél. Sok nő hozza fel példaként, hogy életet adott. („I gave birth…”) Akár ezt is be lehet írni, ha megfelel a valóságnak, számomra ebben a formában figyelemreméltó közzététel.

Opinion on the Couchsurfing.org project

Véleményed a Couchsurfing-projektről, tevékenységéről.

Locations Traveled

Helyek, ahova utaztam. Nem minden esetben szerencsés megjelölni éppen azt a helyet, ahová utazni szándékozunk. Főképp, ha a megkeresésünkben, amit leendő vendéglátónknak írunk, arra teszünk utalást, hogy még nem jártunk korábban azon a területen...

References

Referenciáid. Ez nagyon fontos. Gondolom, említenem sem kell, mi okból. Ez adja a legrelevánsabb képet egy kívülálló számára arról, hogy milyen vendéglátó vagy milyen vendéglátott voltál.

Photobucket

Ezek a legfontosabbak.

Amit még fontos tudni:

Érdemes elolvasni a tippeket az említett honlapokon, például azt a részt, hogy hogyan lehetünk jó vendégek. (LINK) Vonatkozik ez arra, hogy a vendéglátók nem szeretik a sablonos, másolt jellegű megkereséseket. Legtöbben az ilyenekre nem is reagálnak, más kérdés, hogy sokszor a személyes hangvételűekre se. De, végül is, ők tesznek szívességet, nem fordítva, így igazán nem lehet ezt felróni senkinek.

Mint minden ilyen jellegű tevékenység, természetesen ez is bizalmon alapul, hiszen vadidegenekkel létesítünk olyan kapcsolatot, ahol akár a vendéglátó, akár a vendéglátott könnyedén megkárosíthat bennünket. Ám, én amondó vagyok, hogy, aki felveteti magát ilyen helyre, annál ennek lehetősége szinte kizárt – a már említett személyi igazolvány számunk megadásán túl, adhatunk másoknak negatív értékelést, indoklással, amit mindenki láthat és a hatóságot is bevonhatják, példának okáért, ha lopás történne. Nekem csak pozitív tapasztalataim vannak, ezért merem ajánlani ezt a lehetőséget mindenkinek.

Photobucket

Miként fentebb utaltam rá, én a két weboldal közül az előbbit, a CouchSurfinget preferálom. A másik kissé lemaradt a technika mai vonalán, s kevesebb információt is jelenít meg egy-egy szállásadóról és szálláshelyéről.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi a jó ebben a vendéglátóknak? Nos, legtöbb esetben az, hogy így anélkül ismerhetnek meg különböző kultúrájú és érdeklődési körű külföldieket, hogy ki kellett volna menniük a lakásból.
Mindenképpen érdemes végigolvasni azoknak a profilját, akiknek írunk. Ha ismerjük az érdeklődési körüket, ezt már megemlíthetjük a megkeresésünkben (ajánlott!), hogy miért éppen náluk szeretnénk megszállni. A szövegbe be lehet szúrni személyesebb utalásokat, hogy miért oda, s miért épp őhozzá akarunk menni, milyen közös érdeklődési körünk van leendő vendéglátónkkal, amiért rá esett a választásunk, stb. (Hiszen, mint említettem volt, ez felülírja annak lehetőségét az általános megítélésben, hogy másolt levelet küldünk, amit a legtöbb szállásadó ki nem állhat.)

Általában nem kedvelik azt sem, hogyha túl messzi időpontban való szállásról kérdezzük őket. Zömmel az utazásunk előtt 3 héten belül tartják elfogadhatónak a megkereséseket, ami szintén problémát okozhat vonatjegyek vagy repülőjegy lefoglalása esetén, de, mint mindent, ezt is meg lehet oldani, például, ha azt írjuk levelünkben, hogy nemsokára elutazunk, ahol nem lesz internet-hozzáférésünk, ezért küldjük megkeresésünket ilyen korai alkalommal.

Photobucket

Tipp: Javallott szállásszervezésünk idején figyelemmel kísérni az olyan jellegű csoportokat, mint például a „Funny couch requests”. Ugyanis, akár a tudtod nélkül lehetetlenné teheti a további esélyeidet, ha azok, akiknek írtál, kipellengérezik a leveledet, vagy azért, mert másoltnak (copy paste) tűnik, vagy bármi másért. Mint tudjuk, jobb félni, mint megijedni.

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy mindig legyen nálunk annyi pénz, amennyiből meg tudjuk oldani egy (vagy több) estére a szállásunkat, mert, bár nem hallottam még ennek eshetőségéről, de, ha netán a leegyeztetés után mégis szállás nélkül marad az ember, ne álljon ott pénz nélkül a „semmi közepén”…

Ha pedig valamire ígéretet tettünk megkeresésünkkor – úgy, mint egy magyaros étel elkészítése, a vendéglátó által kedvelt együttes egy számának eléneklése, stb. –, feltétlenül emlékeztessük rá a helyszínen magunkat, s igyekezzünk eleget tenni ígéretünknek. Ha nagyon nem fűlik a fogunk hozzá vagy nagyon fáradtak vagyunk, próbáljuk mindezt a szállásadóval is megértetni. Ha megindokoljuk, mit, miért nem, biztosan megértőnek fog bizonyulni és jobban veszi ki magát, mintha el akartuk volna mismásolni a dolgot. Mindazonáltal az a személyes javaslatom, hogy csak olyanra tegyünk előzetesen ígéretet, amit, ha meg kell valósítanunk, képesek vagyunk rá és képesnek is érezzük rá magunkat.

Íratlan szabály, hogy illik ajándékot vinni a vendéglátónak, ez általában valami magyaros vagy Magyarországgal kapcsolatos dolog lehet. (Pl. én tavaly kalocsai mintás terítőt vittem a hölgynek, akinél laktunk.)

Photobucket

Összességében, nem lehetetlen (jó) szállást találni, még a legforgalmasabb turistahelyeken sem, de kitartónak kell maradni, ha sok elutasítással vagy passzivitással találjuk is szembe magunkat.

Sok sikert és eredményes szálláskeresést, jó utat, valamint felejthetetlen élményeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Photobucket

Akinek pedig még mindezeken felül kérdése lenne a témában, esetleg tanácsra vagy segítségre lenne szüksége, javaslom, keressen meg bátran e-mailben.

Ne feledjük:

Photobucket

Pictures from: worldwide

2011. augusztus 16., kedd

Sonnentag



Bilder längst vergangner Tage,
erzählen vom Glück
Worte von Erinnerung getragen,
bleiben hoffnungsvoll zurück
All die verzauberten Momente,
wie auf altem Papier,
bringen dich wieder zu mir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist,
Ich weiß, das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Die Zeit flog an uns vorbei
Und die Welt erschien zu klein
Uns gehörten alle Träume
Für eine kurze Ewigkeit
Ein Monument aus Stein und Worten
Erzählt mir von dir und du bist wieder bei mir

Ein langer weg, ein letzter Marsch
Heut an diesem Sonnentag
Schenke dir jetzt mein Geleit
Wir machten alles zu zweit
Ich spreche leise zu dir
Nur das du weißt, ich bin hier
Immer bei dir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse niemals, wer du warst

Photobucket

Régmúlt napok képei,
mesélnek a boldogságról
Az emlékezés viselt szavai
reményteljesen maradnak vissza,
Az összes elvarázsolt pillanat
miként az öreg papíron,
újra visszahoznak téged hozzám.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Az idő elrepült mellettünk
És a világ túl kicsinek tűnt
Hozzánk tartozott minden álom
Egy rövid örökkévalóságig
Egy emlékmű kőből és szavakból
Mesél nekem rólad és újra velem vagy

Egy hosszú út, egy utolsó menet
Ma, ezen a napfényes napon
Neked ajándékozom kíséretemet
Mindent megtettünk kettesben.
Csöndesen beszélek hozzád,
Csak te tudod azt, itt vagyok
Örökké melletted

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

/Saját fordítás./

Photobucket

*****

R.-nek

Az elmúlt hónapok emlékképei mesélnek a boldogságról, az összes elvarázsolt pillanat – újra visszahoznak Téged hozzám.
Elképzelem, ahol vagy és hallom, amit mondasz; elképzelem, amit gondolsz és érzem, amit kedvelsz. Teljesen mindegy, hol vagy is, tudom, hogy látsz engem és minden gondolatban velem vagy.
Az idő elrepült mellettünk, s a világ túl kicsinek tűnik – hozzánk tartozik minden álom, egy rövid örökkévalóságig... Míg állni fog egy emlékmű kőből és szavakból és mesélni fognak Rólad és rólam.
Egy hosszú út, a reptérig tartó menet, ma, ezen a verőfényes napon. Még nem tettünk meg mindent – búcsúzóul ma Neked ajándékozom kíséretemet. Csöndesen beszélek Hozzád – tudod, hogy itt vagyok. És itt is maradok. Örökké. Veled.
Elképzelem majd, ahol már este vagy és hallom, amit majd mondasz. Elképzelem, amit majd ott gondolsz és érzem, amit ott majd kedvelni fogsz. Teljesen mindegy, hol is leszel, tudom, hogy látni fogsz engem, s míg visszatérsz hozzám, megőrzöm szívemben, aki vagy.

2011. augusztus 7., vasárnap

My NameDay (memories)

Július 26-án volt a névnapom.
Gondolom, sok újdonsággal nem szolgálok, ha azt mondom, Magyarországon a névnapokat meg szokás ünnepelni. Vannak, akik nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, ám én az ellenkező kategóriába tartozom. Mivel alapjában véve szeretem a társasági eseményeket és szeretek ünnepelni, összejövetelt szervezni vagy szimplán csak résztvevőjük lenni, ráadásul ez az egy személyes jeles napom van az évben, amit a "nyári szabadság" idején ülhetek meg, kiváltképp fontos számomra. Ezért is voltam igazán kíváncsi, hogy vajon hány embernek fog eszébe jutni a nevem napja, főképp, hányan emlékeznek meg róla, hogy, bár majdnem mindenki a közkedvelt becenevemen, Inának szólít, Anikó a polgári és egyébként szintén kedvelt keresztnevem. (Ha már én évközben igyekszem figyelni a naptárt és mindenkit felköszönteni ez alkalomból is.)
Főleg annak tudatában viseltettem igazán érdeklődéssel ez iránt, hogy, míg a születésnapomat megjelenítette valamennyi ismerősöm számára a Facebook, amely boldog-boldogtalant emlékeztethetett az én jeles dátumomra, addig a névnapok esetében nincs a közösségi oldalnak ilyen kijelzője – nem meglepő módon, hiszen külföldön nagyrészt nem ünneplik.
Ezért aztán különösen meglepő volt, hogy olyanok is felköszöntöttek, akiktől erre nem is számítottam volna. Természetesen akadtak, akik elmulasztották mindezt, de összességében nincs okom panaszra, nem ez volt az első és vélhetően nem is az utolsó eset.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, akinek eszébe jutottam a nevem napján!

Mivel anyukám is velem egy napon ünnepli a névnapját, az elmúlt években szokássá vált, hogy ezen a napon közös programot tervezünk. Ez általában abban teljesedett ki, hogy kedvenc kávézómba és egyben "törzshelyembe" látogattunk el ketten, a budai Café Miró Várba, tavaly pedig barátnőmmel, Vikivel is ott névnapoztunk, ám, a szóban forgó vendéglátóhelyet sajnos az idén bezárták. Így új desztinációt kellett keresnem erre a napra.

Photobucket
Café Miró Vár. Kép 2008-ból

Annak ellenére, hogy idén éppenséggel senki nem ért rá, aki velem tarthatott volna ünnepleni, egy percig nem aggódtam: egyedül is remek napot tartottam, sőt, nem teljesen egyedül, mivel aznap zajlott épp az Audi Kupa első napja Münchenben, egy kétnapos, négy csapatos szponzori focitorna, melynek a Bayern München is résztvevője volt, így elfogadtam Viktor meghívását az esti közös meccsnézésre is.
A tárgynapon fel akartam kelni korábban, de aztán visszaaludtam, így végül a hosszas készülődésnek is csak délután kezdhettem neki. Röviddel délután 4 órát követően mentem el itthonról, először Újpalotára vezetett az utam, majd onnan át Budára. Este pedig a már említett közös meccsnézésre voltam hivatalos Angyalföldön. Három távoli célpont, mindezt egyetlen napszakban. :)

Hosszú út vezetett Budára, mind oda, mind vissza, ráadásul egy 8 centis magassarkú cipőben vágtam neki a napnak, de elég edzett vagyok már, úgyhogy ez nem okozott problémát. Az elmúlt években arra az érdekes megfigyelésre tettem szert, hogy minden névnapomról, amikor a Budai Várban és a törzshelyemen ünnepeltünk, van képem magamról a Deutsche Botschaft előtt állva, kedvenc országom iránti szeretetem és elkötelezettségem jelképeként.

Photobucket
2008.

Photobucket
2010.

Így, a Várhoz érve, első utam természetesen a Deutsche Botschaft épületéhez vezetett. Azt hiszem, az arra jövő emberek nemigen értették, mi az a letörölhetetlen mosolygás, ami kiült az arcomra, de hát, nekem ez a helyszín eddig is különleges volt, május óta pedig még különlegesebb. (Erről a későbbiekben tervezek írni, de páran már kitalálhatták, mi okból említem mindezt.) Lévén, hogy egyedül voltam, próbálkoztam az időzített képkészítéssel, de végül jobbnak láttam megkérni egy arra sétáló pár egyik tagját, aki rögtön eleget is tett a kérésemnek.

Photobucket
2011.

Mivel a korábbi törzshelyem, ahogy fentebb említettem, ugyancsak az Úri utcában volt, mígnem idén be nem zárták, evidens volt tehát, hogy oda nem mehetek már be. Ezért aztán, egy kör séta után letelepedtem a törzshelyemmel szemközt lévő Hadik Étteremben. Csak egy cappucinot, kedvenc kávéfajtámat szerettem volna inni, mielőtt indultam volna a meccsnézésre, így azzal tértem be a vendéglátóhelyre, hogy tudok-e bankkártyával fizetni. A pincérek, bár előzetesen arról tájékoztattak, hogy csak ötezres tétel felett vehető igénybe a kártyás fizetés lehetősége, hamar megállapították, hogy megoldják, efelől ne legyen gondom. :) Nagyon kedvesek voltak, így nem volt kérdés, hogy maradok a vendéglátóhelyen.

Photobucket

Megkaptam a kávémat, majd megkértem őket, készítsenek már rólam pár képet. Azon túl, hogy egyből eleget tettek a kérelmemnek, még két másik hátteret is javasoltak a képekhez, így született meg a Mátyás templomos kép.

Photobucket

Photobucket

Amíg kortyolgattam az italomat, szóba elegyedtem a képeket készítő felszolgálóval. Néhány éve elég hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel, főleg, ha a futballtémához is hozzá tudnak szólni.:) Nem volt ez másként jelen esetben sem, aztán beszéltünk szakmai dolgokról – hiszen ő nekem kolléga –, majd szót ejtettünk még sok dologról, futballról, arról, hogy manapság mennyire képzetlen emberek kerülnek ki a vendéglátóipari karról a főiskolán, stb. Végül annyira megkedvelt engem, hogy még a lenti borospincét is megmutatta nekem, pedig ezt átlagos vendégek nemigen láthatják. No, de, ugye, én nem voltam egy átlagvendég, hiszen szakmabeli vagyok. Kifelé menet meg is jegyezte, hogy majd jöjjünk el ide a párommal is vagy kollégáimmal, de, akkor is nézzek be, ha csak épp erre járok. Kicsit Andries Jonker tavaly hozzám intézett szavai idéződtek fel bennem ennek hallatán, mindenesetre itt könnyebben tudtam ígéretet tenni erre, mint Jonkernek, hiszen évente legfeljebb kétszer vagyok csak Münchenben, sajnos.
Ezt követően indultam át a közös meccsnézésre. Az első félidő végére értem oda, amikor 1:1 volt az állás, ez később nem is változott, így tizenegyespárbajban dőlt el a döntőbejutás sorsa. A Bayern jutott be a döntőbe, nagyon örültem a csapattól ajándékba kapott eredménynek. :)

Mindezt együttvéve, úgy érzem, egy kifejezetten jó napot tudhatok magam mögött.

Néhány, a Budai Várban készített további kép aznapról:

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket
Timi Szivárvány-sminkje által inspirált sminkem :)

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Végezetül pedig, a nap kérdése:
Ti hogyan ünneplitek, egyáltalán, ünneplitek a névnapotokat?
Mekkora jelentőséget tulajdonítotok az események?
Van különleges, a névnapotokhoz fűződő élményetek, vagy valamely bevett szokás, amit erre az egy napra vonatkoztattok, mint nekem a budai ünneplés?
Írjátok meg kommentben!:)