Sonnentag

Bilder längst vergangner Tage,
erzählen vom Glück
Worte von Erinnerung getragen,
bleiben hoffnungsvoll zurück
All die verzauberten Momente,
wie auf altem Papier,
bringen dich wieder zu mir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist,
Ich weiß, das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Die Zeit flog an uns vorbei
Und die Welt erschien zu klein
Uns gehörten alle Träume
Für eine kurze Ewigkeit
Ein Monument aus Stein und Worten
Erzählt mir von dir und du bist wieder bei mir

Ein langer weg, ein letzter Marsch
Heut an diesem Sonnentag
Schenke dir jetzt mein Geleit
Wir machten alles zu zweit
Ich spreche leise zu dir
Nur das du weißt, ich bin hier
Immer bei dir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse niemals, wer du warst

Régmúlt napok képei,
mesélnek a boldogságról
Az emlékezés viselt szavai
reményteljesen maradnak vissza,
Az összes elvarázsolt pillanat
miként az öreg papíron,
újra visszahoznak téged hozzám.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Az idő elrepült mellettünk
És a világ túl kicsinek tűnt
Hozzánk tartozott minden álom
Egy rövid örökkévalóságig
Egy emlékmű kőből és szavakból
Mesél nekem rólad és újra velem vagy

Egy hosszú út, egy utolsó menet
Ma, ezen a napfényes napon
Neked ajándékozom kíséretemet
Mindent megtettünk kettesben.
Csöndesen beszélek hozzád,
Csak te tudod azt, itt vagyok
Örökké melletted

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

/Saját fordítás./

*****

R.-nek

Az elmúlt hónapok emlékképei mesélnek a boldogságról, az összes elvarázsolt pillanat – újra visszahoznak Téged hozzám.
Elképzelem, ahol vagy és hallom, amit mondasz; elképzelem, amit gondolsz és érzem, amit kedvelsz. Teljesen mindegy, hol vagy is, tudom, hogy látsz engem és minden gondolatban velem vagy.
Az idő elrepült mellettünk, s a világ túl kicsinek tűnik – hozzánk tartozik minden álom, egy rövid örökkévalóságig... Míg állni fog egy emlékmű kőből és szavakból és mesélni fognak Rólad és rólam.
Egy hosszú út, a reptérig tartó menet, ma, ezen a verőfényes napon. Még nem tettünk meg mindent – búcsúzóul ma Neked ajándékozom kíséretemet. Csöndesen beszélek Hozzád – tudod, hogy itt vagyok. És itt is maradok. Örökké. Veled.
Elképzelem majd, ahol már este vagy és hallom, amit majd mondasz. Elképzelem, amit majd ott gondolsz és érzem, amit ott majd kedvelni fogsz. Teljesen mindegy, hol is leszel, tudom, hogy látni fogsz engem, s míg visszatérsz hozzám, megőrzöm szívemben, aki vagy.