2010. október 31., vasárnap

Happy Halloween!

Hi guys,
Happy Halloweeen everyone! Yeah, in Hungary we didn't celebrate this event till about the last 10 years (I think).
So, for a while I made some Halloween-pics about me.


And there are some make-up tipps for tonight. What do you think about? Which is the best?

The Cleopatra or Stefania Fernandez?


Or maybe Katy Perry?

I hope you guys all have a great weekend (if you haven't just think of me, I'm on the "part time" of life at this time and it gives me a really, really hard period, but I know, everything must be resolved...)
I wish y'all the best with my sick whole heart. I beleieve in tomorrow. Keeps getting better!
Dont forget the trick or the treat. ;) Cheers!

Quotes of the day...– "Should this life sometime deceive you..."


Should this life sometime deceive you...
{ Aleksandr S. Pushkin }

Should this life sometime deceive you,
Don't be sad or mad at it!
On a gloomy day, submit:
Trust - fair day will come, why grieve you?

Heart lives in the future, so
What if gloom pervade the present?
All is fleeting, all will go;
What is gone will then be pleasant.

(Если жизнь тебя обманет...

Если жизнь тебя обманет,
Не печалься, не сердись!
В день уныния смирись:
День веселья, верь, настанет.
Сердце в будущем живет;
Настоящее уныло:
Все мгновенно, все пройдет;
Что пройдет, то будет мило.)


2010. október 21., csütörtök

Football is not only...but it's soccer too!

Először is szeretnék köszönetet mondani az oldal szerkesztőjének és tulajdonosának, hogy úgy érezte, engem is be kell vonnia kis oldala életébe, és szükségesnek tartja, hogy gondolataimat én is kifejezhessem bizonyos témákban, sajátos gondolatmenettel. Köszönöm a lehetőséget és a megtiszteltetést, Ina!

Szóval: amiről írni szeretnék, az az NFL. (Vagyis a National Football League, a legnagyobb amerikai futball-szövetség az Egyesült Államokban.) Nem, ne gondolja senki, hogy belemegyek a szakmai, laikusoknak talán unalmas témákba, hiszen a szakmai tudásom nekem is szánalmasan szegényes, minden egyes mérkőzésen tanulok valami újat, ami által meccsről meccsre jobban megszeretem ezt a kétségkívül nagyon látványos sportot.

Sokak számára, akik az európai focit tartják abszolút etalonnak, teljességgel elképzelhetetlen, vagy legalábbis nehezen elképzelhető az a dolog, miszerint vannak olyan emberek, akik a hagyományos „soccer” – vagyis az európai értelemben vett labdarúgás – mellett az amerikai futballért is megőrülnek. Nem értik, hogy hogyan lehet ez, hiszen mi izgalmas van azon, hogy jól megtermett férfiak fetrengenek egymáson, miközben a tojáslabda sok esetben nem is látható. Kétségtelen, hogy a laikus szemnek először az az érzet ugrik be, hogy ez egy vicc, ez egy morbid sport, ami teljességgel élvezhetetlen.
Ezt azért tudom, mert régebben én is így vélekedtem erről a sportról. Konkrétan néha, ha amcsifoci ment a TV-ben, könnyesre nevettem magam azon, ahogy letaglóznak egy-egy játékost, és 2 perc után már kapcsoltam is el valami másra.

Ám, míg sokan ezen a ponton megállnak, én valamilyen oknál fogva „továbbmentem”. Nem nevezném eleinte tudatosnak ezt a továbblépést. Mivel gyakran néztem a Sport1 és Sport 2 műsorát, egyre gyakrabban futottam bele egy-egy közvetítésbe. Szépen fokozatosan kezdtem nézni a meccseket, megnéztem 5 percet, majd elkapcsoltam, megnéztem egy negyedet, majd elkapcsoltam, és már nem nevettem. Sokat segített, hogy Faragó Richárd, a Sport TV fiatal és tehetséges kommentátora, aki valóban egy igazi, hamisítatlan amerikai foci őrült, odaültetett a képernyő elé, a fanatizmusával, a lelkes közvetítésével, azzal a szenvedéllyel, amellyel közvetítette a meccseket.

Ekkor még nem voltam tudatában annak, hogy én bizony NFL-bolond leszek nemsokára. Én se tudtam róla. Az egész jött magától, amikor szépen lassan érzi az ember a lelkében, hogy szerelmes lesz valakibe. Ugyanis, nemcsak emberbe lehet belezúgni, természetesen sportba is.

Megfogott az, hogy az európai focira egyáltalán nem hasonlít ez a sportág. Talán lélekben vágytam valami újra (amellett, hogy mind a mai napig szeretem az európai focit is, természetesen), ami gyökeresen más a megszokottól. Meg is találtam. Ezután már vadásztam a műsorújságban az élő meccseket és az ismétléseket. Ekkor még élőben nem néztem, hiszen nem voltam még fanatikus, meg úgy voltam vele, hogy majd megnézem az ismétlést. Bezzeg most!

Az első idény alatt megtanultam papír, meg száraz szabálykönyv nélkül az alapszabályokat, melyeknek köszönhetően még jobban megszerettem ezt a sportágat. Nem kezdem el felsorolni, hogy mi minden van, ami szerethető ebben a sportban, de mint elvakult Bayern München-, és német–fanatikus, ki kell, hogy emeljek egy dolgot: ez pedig az, hogy az NFL-ben nincs, ismétlem, NINCS színészkedés. Alapvetően gyűlölöm ezt a fajta magatartást, amely sajnos egyre inkább meghonosodik az európai futballban. Mivel az NFL egy testi kontaktusra épülő sport, rengeteg a kemény ütközés, ezáltal hatványozottan magasabb a sérülésveszély esélye, így minden NFL-ben játszó srác tudja, hogy attól, hogy kis híján”agyonverik” egymást a meccseken, szándékosan szabálytalanságot nem okoznak egymásnak, hiszen tudatában vannak annak, hogy a másik is legalább olyan keményen megdolgozott azért, hogy ebben a ligában játszhasson.
Visszatérve a színészkedéshez: ha valaki a földre kerül, eszébe sem jut, hogy a földön sajnáltassa magát, hisz az ebben a sportban a gyengeség jele, akkor az illető, nem is igazi férfi. Így, aki sajnos lent marad egy-egy ütközés után, az jó eséllyel sérülést szenvedett.

Az NFL az őszinte küzdelem sportja, melyben tehát a pályán lévő színészkedésnek helye nincs.
Ezért is nagyon szerethető. Meg azért, ahogyan ezek a srácok hétről-hétre mindent beleadva kockáztatják testi épségüket egy cél, a csapat győzelmének érdekében. A csinos cheerleaderekről meg már nem is beszélve.

Azoknak, akik már találkoztak a sporttal, de elsőre nem nyerte el a tetszésüket, azt tudom tanácsolni, hogy olyan könnyen azért ne adják fel. Ne intézzék el a dolgot annyival, hogy ez hülyeség, semmit nem ér az egész, satöbbi. Szépen, lassan, fokozatosan kezdjenek megismerkedni a szabályokkal, a csapatokkal, csoportokkal, nagy riválisokkal, magával az NFL világával. Ez nem megy egyik napról a másikra. Persze, ha egy idő után sincs semmiféle laza kis kötődés a sport iránt, akkor talán lehet hanyagolni. De mindent elmond erről az egészről, hogy a sport évről-évre egyre népszerűbb Magyarországon is. Nem véletlenül.
Aki nem hiszi, az járjon maga utána! :)
Én is így tettem, azóta persze élőben nézem a meccseket és az sem érdekel, ha hullafáradtan ébredek fel másnap, hiszen minden egyes meccsnek köszönhetően újabb élményekkel gazdagodom.

Vrijbloed

My 1st blog guest is here!

Elöljáróban is szeretném megköszönni minden kedves Olvasómnak, aki megkeresett a felhívásom okán.
Első blogszerző-vendégem, egyik kedves barátom, aki az amerikai futball világába szeretné egy kicsit a nagyérdeműt bevezetni. Remélem, a jelenlévők tetszését legalább annyira elnyeri, mint amennyire az enyémet elnyerte.
Köszönöm a cikket Vrijbloed-nak. :)

2010. október 18., hétfő

Be my guest author!

Kedves Olvasóm, egy kis pályázatra invitállak most Téged! Mit szólnál hozzá, ha Te alakíthatnád saját elképzelésednek megfelelően a Delicious Cornert? Erre mostantól rendszeresen lehetőséged lesz.
Legyél a vendég szerzőm! Ötleted, közlendőd van, amit szívesen megosztanál a külvilággal? Nem értesz egyet egynémely jelenséggel? Írj egy e-mailt nekem a bundesfrau at freestart dot hu mailcímre és én megadom a megfelelő publicitást Neked a Delicious Corneren!

Az első szerzők meghívásra szerepelnek majd a blogon.
Dear Reader, I invite you to a little contest! What would you say if you could to convert the Delicious Corner? Now you will be able to do so regularly.
Become my guest author! Have you got any idea, which you want to share with the world? You disagree with some of the phenomenon? Write an e-mail me at bundesfrau at freestart dot hu and I will give you the right publicity on the Delicious Corner!

The invitation will include the first authors of the blog.
Good luck, my lovelies!

2010. október 17., vasárnap

Come into the light...

Próbálom magam utolérni, Drága Olvasóim, de sajnos valami mindig útját állja az időben történő gondolatközlésnek. Sajnos ilyen késői órákban is már átlagosan elmondható, hogy ha van ötletem, akkor azt érdemes rögtön közzétenni, ám, ha nincs, nem érdemes erőltetni. Sajnos most mégis utóbbihoz kell folyamodnom.

"Visszahívlak." "Válaszolok." "Megírom." – jelentem ki gyakran. Mindezt könnyű megígérni, de annál nehezebb megtartani. Szeretném magam tartani hozzá, de nem megy.
Sajnos azt kell mondanom: ne higgy nekem. Nem fogom megtenni. Vagy csak nagyon sokára, nagyon későn, amikor már réges rég elfelejtetted, hogy egyáltalán megkértél rá. De hiába van meg bennem az elhatározás, egyszerűen egy más dimenzióba kerülök, ha eljutok a gép elé, elnyel a csillagkapu, beszippantanak a mindennapi teendők... Inkább a Facebookot választom, ahol hamar hírt adhatok magamról, pár mondat és mégis tudod, hol vagyok és mit csinálok éppen... A Twitter, ahol 140 karakterben tehetem meg ugyanezt. Aztán megjelennek a zavaró tényezők, példának okáért megérkezik a szerelő, kifúrják a falat és máris tovaröppennek azok a gondolatok, amiket egy-egy blogbejegyzéshez méltónak, megfelelőnek és alkalmasnak ítéltem volna.
Sajnálatos egy észrevétel ez. Nagyon igyekszem, de időm így sincs elegendő és, ahogy mondani szokás, egy nap csak 24 órából áll. Milyen kár. Mert, ha például 48 órából állna, már többet tudnék elvégezni. És mondom mindezt úgy, hogy jelenleg itthon vagyok, tehát – elvileg – nem kell versenyt futnom azzal az idővel, amivel egyébként a mindennapokban kellene.

Annyit javasolhatok, hogy kövess engem a Facebookon vagy a Twitteren.

Én pedig, mint remélem, valamikor tényleg eljutok odáig, hogy visszahívlak, visszaírok és megírom a beszámolókat, amiket oly régen ígértem már.

2010. október 7., csütörtök

A bit of Bulgaria

Néhány kép Szozopolból.

A tengerpart látképe az újvárosi részből
... a lépcsőről
...s, ahogyan én láttam nap mint nap
Esti fények. Gyönyörű, látni kell!
A tengerpart látképe az óvárosi részből, a városfalnál
Szozopol óvárosának tipikus építészete A képen látható ház kb. 200 éves
Szozopol, az újvárosi és óvárosi rész határán található Szent Zosim templom


Folytatás következik.

2010. október 6., szerda

I'm back!

After so many things, travel trips, fights and illnesses, here I am again!
Just came back from Munich again.
I bet you are really excited what did I do in Bulgaria, in Germany in August, how I got my serious illness at the and of August and the half September and how could I go to Munich after that again.
I promise I will report about all my important experiences and share with you all my feelings about them.

Did you have any travel trips at the summer? If you have hope you enjoyed it.
Stay tunned for my best memories!