A következő címkéjű bejegyzések mutatása: musics. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: musics. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 28., csütörtök

Happy birthday to me!

Születésnapom alkalmából fogadjátok szeretettel a két kedvenc dalomat, ami ehhez a naphoz kötődik.
Happy birthday to me! :)




2011. december 25., vasárnap

Merry Christmas!

Photobucket

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Ich wünsche frohe Weihnachten an Alle! 
I wish Merry Christmas to everyone!
  

2011. november 7., hétfő

SOTD – Komm lass mich nicht mehr los...

...auch, wenn die Welt still steht. 
Komm halt mich weiter fest, 
bevor Du wieder gehst. 
Komm lass mich nicht mehr los, 
auch wenn wir untergehen.  
Bis wir uns wiedersehen.


2011. szeptember 11., vasárnap

2011. augusztus 16., kedd

Sonnentag



Bilder längst vergangner Tage,
erzählen vom Glück
Worte von Erinnerung getragen,
bleiben hoffnungsvoll zurück
All die verzauberten Momente,
wie auf altem Papier,
bringen dich wieder zu mir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist,
Ich weiß, das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Die Zeit flog an uns vorbei
Und die Welt erschien zu klein
Uns gehörten alle Träume
Für eine kurze Ewigkeit
Ein Monument aus Stein und Worten
Erzählt mir von dir und du bist wieder bei mir

Ein langer weg, ein letzter Marsch
Heut an diesem Sonnentag
Schenke dir jetzt mein Geleit
Wir machten alles zu zweit
Ich spreche leise zu dir
Nur das du weißt, ich bin hier
Immer bei dir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse niemals, wer du warst

Photobucket

Régmúlt napok képei,
mesélnek a boldogságról
Az emlékezés viselt szavai
reményteljesen maradnak vissza,
Az összes elvarázsolt pillanat
miként az öreg papíron,
újra visszahoznak téged hozzám.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Az idő elrepült mellettünk
És a világ túl kicsinek tűnt
Hozzánk tartozott minden álom
Egy rövid örökkévalóságig
Egy emlékmű kőből és szavakból
Mesél nekem rólad és újra velem vagy

Egy hosszú út, egy utolsó menet
Ma, ezen a napfényes napon
Neked ajándékozom kíséretemet
Mindent megtettünk kettesben.
Csöndesen beszélek hozzád,
Csak te tudod azt, itt vagyok
Örökké melletted

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

/Saját fordítás./

Photobucket

*****

R.-nek

Az elmúlt hónapok emlékképei mesélnek a boldogságról, az összes elvarázsolt pillanat – újra visszahoznak Téged hozzám.
Elképzelem, ahol vagy és hallom, amit mondasz; elképzelem, amit gondolsz és érzem, amit kedvelsz. Teljesen mindegy, hol vagy is, tudom, hogy látsz engem és minden gondolatban velem vagy.
Az idő elrepült mellettünk, s a világ túl kicsinek tűnik – hozzánk tartozik minden álom, egy rövid örökkévalóságig... Míg állni fog egy emlékmű kőből és szavakból és mesélni fognak Rólad és rólam.
Egy hosszú út, a reptérig tartó menet, ma, ezen a verőfényes napon. Még nem tettünk meg mindent – búcsúzóul ma Neked ajándékozom kíséretemet. Csöndesen beszélek Hozzád – tudod, hogy itt vagyok. És itt is maradok. Örökké. Veled.
Elképzelem majd, ahol már este vagy és hallom, amit majd mondasz. Elképzelem, amit majd ott gondolsz és érzem, amit ott majd kedvelni fogsz. Teljesen mindegy, hol is leszel, tudom, hogy látni fogsz engem, s míg visszatérsz hozzám, megőrzöm szívemben, aki vagy.

2011. február 13., vasárnap

Remembering the 2010 Winter Olympics Opening Ceremony

Egy évvel ezelőtt kezdődött el a XXI. téli olimpia Vancouverben. Számomra különleges jelentőséggel bírt az esemény. Egyrészt, a téli olimpiákat is majdnem annyira szeretem, mint a nyáriakat, habár a sportágak többsége nem áll annyira közel hozzám, mint a nyári játékok esetében. Ez volt a 3. téli olimpiám és a második, amit hellyel-közzel teljes egészében figyelemmel tudtam követni.
Kedvenc téli sportágamban, a műkorcsolyában már nem volt a mezőnyben annyi és olyan jelentőségű kedvencem, mint 2006-ban, Torinóban, az akkori téli olimpián, viszont több más téli sportágban is voltak kedvenceim amellett, akiknek szurkoltam is az esemény idején.

Maga a megnyitóünnepség a legszebb volt az összes téli olimpiai megnyitó közül. Azt hiszem, mindig emlékezni fogok rá. A jelenlévő kanadai művészek is mindent megtettek, hogy emlékezetessé varázsolják az eseményt. Sikerült. Sosem fogom elfelejteni, hogy hullottak a könnyeim, amikor K.D. Lang előadásában felcsendült a Hallelujah című, Leonard Cohen által írt gyönyörű dal. (Megtekinthető itt: )



Az olimpia ezt követően is nagyon jól sikerült, de a megnyitó csak megalapozta, hogy egy remek sportesemény tanúi lehessünk.

Az alábbiakban a megnyitóünnepség legemlékezetesebb momentumaiból elevenítek fel néhány képet, a hazám ill. a kedvenc országaim csapataival kiegészítve.

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket
Németország sportolói (1. kedvenc ország)
Photobucket
A házigazdák
Photobucket
A német kontingens
Photobucket
Magyarország képviselete
Photobucket
Hollandia sportcsapata (2. kedvenc ország)
Photobucket
A lengyel csapat (3. kedvenc ország)
Photobucket
Oroszország népes sporttábora (4. kedvenc ország)
Photobucket

A képek forrása: www.upi.com, további képek megtekinthetőek itt.

2011. február 12., szombat

SOTD – If I were a boy...

Song of the day – A nap dala
Beyoncé – If I were a boy (Ha pasi volnék)

2009-ben az egyik legnagyobb kedvencem volt. Szövege aktuálisabb, mint valaha.



Ha pasi volnék,
Akár csak egy napra is,
Reggel kitántorognék az ágyból,
Magamra kapnék valamit és mennék.
Meginnék egy sört a srácokkal,
És hajtanék a csajokra.
Felszedném, akit kinéztem,
De soha nem buknék le,
Mert a haverok falaznának nekem.

Ha pasi volnék,
Azt hiszem, megérteném,
Milyen érzés szeretni egy lányt,
Esküszöm, hogy jobb ember lennék.
Hallgatnék rá,
Mert tudom, mennyire fáj,
Amikor elveszted azt az egyet, akit igazán akarsz,
Mert ő természetesnek veszi, hogy vagy,
És mindened, amid van, tönkremegy.

Ha pasi lennék,
Kikapcsolnám a telefonom.
Mindenkinek azt mondanám, hogy csak eltört,
S így elhinnék, hogy egyedül aludtam.

Magamat venném előre,
És megszabnám a szabályokat, amikor elmegyek.
Mert tudom, hogy ő úgyis hű lesz hozzám,
És várni fog rám, hogy hazaérjek (hogy hazaérjek).

Ha pasi volnék,
Azt hiszem, megérteném,
Milyen érzés szeretni egy lányt,
Esküszöm, hogy jobb ember lennék.
Hallgatnék rá,
Mert tudom, mennyire fáj,
Amikor elveszted azt az egyet, akit igazán akarsz,
Mert ő természetesnek veszi, hogy vagy,
És mindened, amid van, tönkremegy.

Kissé késő van már ahhoz, hogy visszatérj hozzám,
Mondván, ez csak egy botlás volt.
Azt hiszed, csak úgy megbocsátok neked.
Nos, ha azt gondoltad, hogy várni fogok rád,
Rosszul tetted.

De te csak egy férfi vagy,
És te nem érted,
Nem, te nem érted,
Milyen érzés úgy szeretni egy lányt,
Hogy egy nap majd azt kívánd, bár jobb ember lennél.
Te nem figyelsz rá,
Téged nem érdekel, mennyire fáj.
De csak addig, amíg el nem veszíted azt az egyet, akit szerettél,
Mert természetesnek vetted őt,
És mindened, amid van, tönkre fog menni.

De te csak egy férfi vagy...

2011. január 21., péntek

November rain

It just fits my mood yesterday and today.




When I look into your eyes
I can see a love restrained
But darlin' when I hold you
Don't you know I feel the same
'Cause nothin' lasts forever
And we both know hearts can change
And it's hard to hold a candle
In the cold November rain
We've been through this
Such a long long time
Just tryin' to kill the pain
Yeahh...
But lovers always come
And lovers always go
And no one's really sure
Who's lettin' go today
Walking away
If we could take the time
To lay it on the line
I could rest my head
Just knowin' that you were mine
All mine
So if you want to love me
Then darlin' don't refrain
Or I'll just end up walkin'
In the cold November rain

Do you need some time
On your own
Do you need some time
All alone
Everybody needs some time
On their own
Don't you know you need some time
All alone

I know it's hard to keep an open heart
When even friends seem out to harm you
But if you could heal a broken heart
Wouldn't time be out to charm you

Sometimes I need some time
On my own
Sometimes I need some time
All alone
Everybody needs some time
On their own
Don't you know you need some time
All alone

And when your fears subside
And shadows still remain
I know that you can love me
When there's no one left to blame
So never mind the darkness
We still can find a way
'Cause nothin' lasts forever
Even cold November rain

Don't ya think that you
Need somebody
Don't ya think that you
Need someone
Everybody needs somebody
You're not the only one
You're not the only one

Don't ya think that you
Need somebody
Don't ya think that you
Need someone
Everybody needs somebody
You're not the only one
You're not the only one

Don't ya think that you
Need somebody
Don't ya think that you
Need someone
Everybody needs somebody
You're not the only one
You're not the only one

Don't ya think that you
Need somebody
Don't ya think that you
Need someone
Everybody needs somebody

2010. december 31., péntek

Happy New Year!




Boldog új évet kívánok minden kedves Olvasómnak!

I wish happy New Year to all my dear followers!



2010. december 26., vasárnap

Happy Christmas!


I wish you all with this picture and this song a really happy Christmas!
Ezzel a képpel és dallal kívánok nagyon boldog karácsonyt!




Ina

2010. november 8., hétfő

One year! Happy Anniversary!

One year! Oh, my God! As times goes by...
Today is our first anniversary and I'm so happy with that.
Wish I were in Debrecen today. There where forever's gonna start tonight... One year ago I have met my Darling Sz at the first time and my life changed. Many thanks to our team, the Werder Bremen.:)
Egy évvel ezelőtt nem sejthettem, hogy minden megváltozik a mai napon. Pedig így történt.
Sokan megkérdezték már tőlem, mikor tudtam biztosan, mikor éreztem azt, hogy ez valami más lesz. Nos, azt kell, hogy mondjam, már 2009. november 8-ának estéjén. Midőn felszálltam arra a Tulipán fantázianévvel ellátott vonatra, amely visszahozott Budapestre, s, amelyiket ily módon azóta is ki nem állhatok, már tudtam, hogy egy más ember jön vissza. És ez azóta is töretlenül így van. Első alkalommal tapasztalhattam meg hosszú idő óta, milyen nehéz tartani magamat a 30 másodperces szabályhoz ("Nem lehet semmi az ember életében, amitől nem tud fél perc alatt (örökre) búcsút venni, ha a jármű befordul a sarkon.") Azóta minden alkalommal próbára tesz ez az elv engem.

Múltidézés tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy Werder Bremen-meccsnek köszönhető a mai nap. Sokak számára emlékezetes dátum volt:



Bár az eredmény döntetlen lett (1:1), én mindenképpen nyertem. A legjobb napot mindközül és egyúttal az egyik legjobb döntést is. Bárcsak több ilyen jó döntést hoztam volna életemben...
A mai napon erre emlékezem.

A dal, amiről mindig ez a nap és Debrecen fog eszembe jutni:


Éljen november nyolcadika!

HAPPY ANNIVERSARY DARLING!

BOLDOG ÉVFORDULÓT, DRÁGÁM!



Romantic Snow Globes by WiddlyTinks.com

2010. november 6., szombat

Anniversary – alone?...

The 1st Anniversary is coming on monday and we will be in 2 different towns that day... How can I express what I feel?
"Once upon a time there was light in my life but now there's only love in the dark..." – how Bonnie Tyler sing it.
This song rightly reflects how I feel about this anniversary and getting lonely. You have to listen to it with the sound on, it's so impressive.
So I have to accept that I can spend this time alone. And to celebrate the anniversary I need some tipps: what should I do? Going out? Staying at home? See a moovie? (Which one? I have no idea.)
Give me ideas on what I should do to celebrate this day!
I know, Debrecen would be my place on that day. But if I already have to stay in Budapest, I don't want to going to be crazy for the loneliness.
How do you celebrate the anniversary?

8th November: Forever's gonna start tonight...

Turnaround, every now and then I get a
little bit lonely and you're never coming around
Turnaround, Every now and then I get a
little bit tired of listening to the sound of my tears
Turnaround, Every now and then I get a
little bit nervous that the best of all the years have gone by
Turnaround, Every now and then I get a
little bit terrified and then I see the look in your eyes
Turnaround bright eyes, Every now and
then I fall apart
Turnaround bright eyes, Every now and
then I fall apart

And I need you now tonight
And I need you more than ever
And if you'll only hold me tight
We'll be holding on forever
And we'll only be making it right
Cause we'll never be wrong together
We can take it to the end of the line
Your love is like a shadow on me all of the time
I don't know what to do and I'm always in the dark
We're living in a powder keg and giving off sparks
I really need you tonight
Forever's gonna start tonight
Forever's gonna start tonight

Once upon a time I was falling in love
But now I'm only falling apart
There's nothing I can do
A total eclipse of the heart
Once upon a time there was light in my life
But now there's only love in the dark
Nothing I can say
A total eclipse of the heart

Turnaround bright eyes, Every now and
then I fall apart
Turnaround bright eyes, Every now and
then I fall apart

And I need you now tonight
And I need you more than ever
And if you'll only hold me tight
We'll be holding on forever
And we'll only be making it right
Cause we'll never be wrong together
We can take it to the end of the line
Your love is like a shadow on me all of the time
I don't know what to do and I'm always in the dark
We're living in a powder keg and giving off sparks
I really need you tonight
Forever's gonna start tonight
Forever's gonna start tonight

Once upon a time I was falling in love
But now I'm only falling apart
Nothing I can say
A total eclipse of the heart...



I miss my love... Not only tonight...

2010. november 5., péntek

Dear Munich, I would like you in December again. And you, do you (still) want me too?

Tegnap felmerült bennem, hogy ezentúl talán nekem is csámpás tramplinak kellene öltöznöm az utcán. Mert akkor valószínűleg nem packázna velem a jegyellenőr a metróban, nem engem szólítana le minden lumpen kolduló méterenként a Nyugatiban és/vagy a környékén, továbbá biztosan lenne ülőhelyem a KFC-ben – hiszen olyan állapotban ki akarna így mellém telepedni? – és feltehetőleg nem tennének idegen férfiak sem "olyanirányú" ajánlatokat az utcán. Igaz, a törzshelyeim javarészébe vélhetően be se mehetnék többé, de a felsorolt és fel nem sorolt előnyök tükrében mindez talán nem is érdekelne már annyira.
Azt kell, hogy mondjam, a jólöltözöttség, a megnyerő külső nem minden esetben pozitívum. A tegnap folyamán csupán 4-5 helyen jártam itt, Budapesten, mégis a felsoroltak mindegyike megtalálható volt az aznapi "tapasztalati palettámon".
Sokan elképzelni nem tudják, miért utálom annyira a fővárost, szülőhelyemet, s miért vágyom el innen oly gyakran. Nos, a kétkedők a felsoroltakon keresztül ízelítőt kaphattak, mi okokból, de, hozzá kell tennem, ha egy nap alatt itt csak ennyi és csak ilyen és hasonló jelenségekkel találkoznak, már szerencsésnek mondhatják magukat. Én sem panaszkodhatom: a pénztárcám, az értékeim megvannak és épségben hazakerültem.
Ugyanakkor nem tudom megérteni, miért gondolja azt minden kéregető, hogy azért, mert van rajtam egy jobb ruha, biztosan felvet a pénz, vagy miért gondolja azt jónéhány ellenkező nemű, hogy azért, mert egyedül intézem az ügyeimet, vásárolok be, stb; már rögtön szabad préda vagyok...
Az elmúlt napon megint szerettem volna kiszakadni ebből a közegből és – ha csak néhány percig is – máshová kerülni. Mondjuk Münchenbe, kedvenc városomba, amely még 2 év után is újra és újra ámulatba tud ejteni engem. Ahol nincsenek kéregetők a pályaudvarok környékén, ahol az ellenőrök nem kötekednek, hanem inkább készségesen, mosolyogva segítenek megváltani a vonaljegyet ( igen, még éjjel fél 12-kor is), ahol nem kell féltenem a táskám tartalmát és a testi épségemet bizonyos helyeken és egy meghatározott időponton túl az éjszakában és, ahol legfeljebb akkor kezdenek ki velem idegen férfiak, ha megártott nekik a sok alkoholos ital az Oktoberfest idején.
Valahányszor átlépem a német határt, könnycseppek gördülnek végig az arcomon, s, amidőn újra földet ér a lábam a müncheni Főpályaudvaron (Hauptbahnhof), olyan megilletődöttség vesz erőt rajtam, amelyet szavakkal aligha tudnék méltóképpen kifejezni.
Csaknem egy teljesen más világba csöppen az ember. Olyannyira, hogy néha megfogalmazódik bennem az érzés, hogy mintha München és Budapest nemcsak, hogy nem egy földrészen, de nem is egy világféltekén lennének... "Csupán"kb. 700 km és mégis! És mégis mennyire disszonáns!
A müncheni utcákat, tereket járva olyan érzés száll meg, amit nem tudnék semmihez sem hasonlítani. Csoda-e, hogy egyetlen eltöltött nap ebben a nagyszerű városban képes egy egész évre felvértezni szükséges energiával? Csoda-e, hogyha tehetném, minden hétvégémet ott tölteném, mit sem törődve a 7 órás utazás fáradalmaival?
Igaz ugyan, hogy Münchenben minden drágább, mint amihez itthon hozzászokhattunk, de erre föl kérdezem, idehaza mégis, a pénzünkért cserébe mit kapunk? Koszos, elborzasztó járműveket, unott, mogorva eladókat és így tovább... Ott pedig... Tükörsima padlózat az aluljárókban, hogy szinte enni lehetne a földről, a járművek olyan felszereltsége, amiről egy egyszerű budapesti nem is álmodozhat soha...


Kell-e hát még ennél is több argumentum?
Felmerülhet a kérdés, hogyha ennyire idegenkedem az itthon tapasztaltaktól és ennyire imádom Németországot és azon belül is különösen Bajorország fővárosát, akkor miért vagyok még mindig itt, ahelyett, hogy ott élvezném a helyszín nyújtotta előnyöket? Erre az az egyszerű válaszom, hogy a szívem nagyobb fele és egy másik szegmense itt tart. Ez a hazám. Eldöntöttem, hogy maradok. De, akárhogyan is, Münchenről sem vagyok hajlandó lemondani. Soha. Talán majd egyszer, egy napon...
De addig is, felvértezem magam mindazokkal, amelyek ott hatnak rám.
Drága München! Szeretem Benned, hogy...
– már korán reggel frissensült péksüteménnyel és igazán finom kávéval indítasz utamra a mosolygós eladó(nő)vel, aki már ezen korai időpontban is "csodálatos napot" kíván
– bárhol leülhetek a belvárosban, anélkül, hogy attól kéne tartanom, valaki – akármilyen ürüggyel – megzavarhatja a nyugalmamat
– az utcáidat járva épp oly sok kulturális, mint amennyi modern és nagyvilági élménnyel gazdagodom
– a világ egyik legszebb és leglogikusabb nyelvét használhatom, amelynek hallatára a legelfoglaltabb és legsietősebb emberek figyelmét is magamra irányíthatom
– nappal éppen annyira kellemesen sétálhatok az utcákon, mint este, pláne, hogy utóbbi napszakban utcai zenészek települnek a belvárosba és, bár még sosem kértem őket, egyszer sem felejtik el lejátszani a kedvencemet
– világvallások és azok képviselői, akik máshol talán gyilkolásznák egymást, itt békésen megférnek egymás mellett
– a világ legfinomabb eledeleit fogyaszthatom
– a világ egyik legjobb futballcsapatának otthonában focimeccsre, stadionlátogatásra járhatok és szurkolói hovatartozásomra a külsőségekben is büszke lehetek, azok külső jegyeit félelem és kirekesztettség kockázata nélkül viselhetem
– olyan árukülönlegességekre tehetek szert, olyan márkák kínálatából válogathatok, amelyekről 10-ből 8 honfitársam talán nem is hallott soha
– élen jársz mindenben, a divatban, a zenében...
– ha mosolyogva feltekintek az égre, a Nap is szinte visszamosolyog rám.
Vég nélkül sorolhatnám, mit szeretek még annyira ebben a német városban. Tulajdonképpen majdnem minden jóhoz köze van az életemben. Hogyan is tudnám kifejezni hálámat a világ ezen általam legjobbnak értékelt helyének? El tudok valamennyi mindent rejteni abban az aprócska szóban, hogy "köszönöm"?...
Drága München! Szeretlek. És szeretnélek újra decemberben. És Te, akarsz (még) engem?

2010. november 2., kedd

"These streets will make you feel brand new, the lights will inspire you..."

Néhány nap teljes melankólia után én és néhány barátom úgy döntöttünk, felhagyunk az önpusztítással, nem törjük össze a kocsinkat és nem is ugrunk a Dunába. Helyette elmegyünk karaokezni. (Ilyenkor is a Bayernesek állnak mellém, ez is olyan érdekes...)
Így lettem Halloween utáni napon Katy Perry, Stefania Fernandez vagy Cleopatra helyett Alicia Keys. :) Nem mintha annyira hasonlítanánk egymásra – bár a sötét haj- és szemtónusunk megegyezik –, hanem, mert úgy éreztem, valami olyan dalt kell választanom, amelyben kiordíthatom magamból a fájdalmat. Hát, sikerült. A választásom a New York lett, miután a Szex és New York 2 nyitódalaként már elnyerte a tetszésemet. Ha egyszer valaki egy ilyet írna Münchenről, ahogy mondani szokás, a tíz ujjamat megnyalnám utána. Vagy Debrecenről...
Az eredeti verzió, Alicia Keys-szel:



"In New York,
Concrete jungle where dreams are made of,
There’s nothing you can’t do,
Now you’re in New York,
these streets will make you feel brand new,
the lights will inspire you,
lets here it for New York, New York, New York"

Egyszer elmegyek ide is. Eddig fel se merült volna bennem, de most már... megtehetem. Már csak az útiköltséget kell valakinek fedezni.:)

Ha már Szex és New York 2, véleményem szerint a zenei betéteket rendkívüli hozzáértéssel válogatták össze, nagyon illenek az egyes részletekhez a filmben. Kiválogattam a szerintem legjobbnak ítélteket (a New York-on kívül):

Alicia Keys – Rapture



Liza Minelli – Single Ladies



I am Woman



Jennifer Hudson & Leona Lewis - Love is your colour



Cyndi Lauper – True Colours



Utóbbi megmosolyogtató a refrénben található sorával: "I see your true colours, that's why I love you". Mindezen indoklás jól jött volna, amikor azt, hogy kit és miért szeretek, racionálisan meg kellett volna magyarázni...
Mi a véleményed?