Last minute! Sugar! Shop-teszt

Még november elejéig kipróbálható a Sugar! Shop 2013-as édesség-trendkiadása, a franciás kollekció, amelyet természetesen mi is leteszteltünk Andi barátnőmmel. 

Mi is lehetne üdítőbb egy hosszú, fárasztó, megpróbáltatásokkal teli nap végén egy édességkedvelő ember számára és mi lehetne egy igazi, hamisítatlan csajos délután megkoronázása, ha nem pár finom falat a Sugar! Shopban? Akik régebb óta olvassák a blogot, azok számára ismeretes, hogy régóta visszatérő, mondhatnám, törzsvendége vagyok Magyarország elsőszámú dizájncukrászdájának (egyáltalán, van még másik ezen kívül?). Ennek okán is legtöbbször értetlenül állok az interneten olvasott negatív vélekedések előtt, amik erről a helyről szólnak, pedig én úgy vélem, méltán népszerű a cukrászda és kifejezetten üde színfolt a sok egyhangú, hasonló tevékenységet folytató hazai vendéglátóipari egység között.

Igaz, nem kóstoltam végig a teljes kínálatukat az elmúlt két, lassan három év alatt, de azok alapján, amiket kipróbáltam, bizton állíthatom, hogy én még rossz süteményt nem ettem náluk. Egyedül a mignonjaikat tartottam a szokottnál édesebbnek, de ezen kívül minden mással elégedett voltam. Legutóbb, kedden a francia kollekciót tesztelve meg is állapítottam, hogy talán most sikerült a legjobban összehangolni a dizájnt az ízzel: mindkettő mennyei volt.

Emelett szót érdemel a kiszolgálás színvonalas volta. Számomra mindig jól indul vagy végződik az a nap, melyben érintve van a Sugar Shop. A színvilág, a kialakítás, az ötlet és a kivitelezés is mind-mind pluszpontot érdemel tőlem. Egyetlen egyet javasolnék csupán Horváth Eszternek, amennyiben engem kérdezne: az árak, ha kicsit olcsóbbak lennének, talán még többen járnának hozzájuk olyan gyakran, mint én, ha nem gyakrabban.

Eszter, a hely megálmodója és tulajdonosa tavaly jelentette meg első könyvét Desszertőrült címmel, amelyet még nem szereztem be, de önmagában a sokak által kiemelt negatív észrevételek – kevés recept, túl könnyűek, nem elég finomak, stb. – sem riasztanának tőle vissza, inkább az ára az, ami miatt egyelőre nincs napirenden a megvétele. Túl sok olyan szakácskönyvet fogattam már, ami teljesen, egysíkú, egyhangú, "száraz" volt, hiányzott belőle az "élet". Ez legalább, ha másként nem is, hangulatjavítóként biztosan jól funkcionálna és megérdemelten kerülne a polcomra – amellett, hogy bizalmat szavaznék a tartalomnak is, amit látatlanban egyébként sem volna illendő véleményeznem.

Visszatérve tehát a francia kollekcióra, meg kell állapítanom, hogy nagyon jól sikerült koncepcióról van szó. Már a látvány is szemet gyönyörködtető, bármelyik édességet is vesszük górcső alá, s az ízvilág sem okoz csalódást. Sajnos azonban november elején búcsút kell intenünk a franciás édességeknek, kíváncsian várom, ezúttal mit találtak ki az alkotók és mely ország lesz a 2014-es trend témájának szolgáltatója az üzletben. Aki tehát eddig halogatta a jelenlegi darabok megkóstolását, már ne habozzon sokáig! Kiváltképp, ha a Franciaországot, a francia életérzést is kedveli.

A képek segítségével most lássuk, melyik süti mit takar!

Még korábban volt alkalmam a Párizs-kollekció több darabját is kipróbálni.

Az Eiffel-tornyot megjelenítő sütemény egy kellemes, könnyed, csokialapú ízhatással rendelkezik, mégis laktató: első pillantásra tartottam tőle, hogy meg sem fogom érezni, úgy be fogom tudni majd kapni az egészet, de szerencsére az ellenkező hatás érvényesült az esetemben. A belseje egy barackszerű, szintén könnyed és finom gyümölcsdarabot rejt, amely oldja az íz „egyhangúságát”, ha netán valakit már ilyesfajta gondolatok terhelnének a fogyasztás közben a középrészhez érvén. 

 Az étlapra is érdemes figyelmet fordítani, rendkívül impozánsan illusztrált, a rajzoló igazi tehetség! 

A leginkább egy cipősdobozra és tartalmára, egy szép, női magassarkúra emlékeztető, Bébé Blanc névre keresztelt különlegesség szintén laktatóbb, mint azt első látásra gondolnánk. A fehér csokilapok között meghúzódó, pöttyökben felvitt tölteléket leginkább málnás eredetű ízhez tudnám hasonlítani. A cipő is fehér csokoládé, orrán a dísz pompont vélhetően marcipánból készítették.

Ha már párizsi kollekció, természetesen a macaronokat is ki kellett próbálni. Ezek esetében az ízpárosítások széles skálájából válogathatunk, személy szerint az epres-rózsás, csokis-málnás, vattacukros és nutellás példányok váltak leginkább kedvenceimmé. A macaron mérete szintén megtévesztő, hiszen a cseppnyi édesség kemény, ámde könnyű külseje és krémes, lágy belseje képes telítettségérzetet okozni már egy-két darab kipróbálásával.

Csokis-málnás macaron, háttérben az örök kedvenc Super Royal tortaszelettel

Super Royal, csokis-málnás és rózsás-epres macaronok

A Moulin Rouge névre hallgató, szélmalmot mintázó süti ízben leginkább az Eiffeléhez hasonlatos, csupán a csoki mellé kevert másodlagos aroma tér el, ami ez esetben málnás. A malom szélkerekei papírból vannak, tehát ezt inkább ne együk meg, annyira éhesek úgy sem leszünk a végére érve, hogy még a vasszöget, azaz jelen esetben a papírforgót elfogyasztani kényszerüljünk. 

Az elégedett zsákmányoló :) 

A külső piros borítás helyét belül csoki veszi át, színezék nélkül, némi málnás töltelékkel, amely olyan magasságokba emeli az íz-élményt, hogy személy szerint eddig ez a kedvencem a kollekcióból. (Ejj, de kár, hogy csak most kóstoltam meg először!) 

 

A Revue nevű poharas édesség könnyed krém, nekem ez túl tejszínes érzetet keltett, de Andi meg volt elégedve vele. :)

A nutellás macaront is ez alkalommal ízleltük meg először, amely számomra most No. 1 lett a macaronokat illetően. Nem túl édes, mégis csoda finom! Ezt mindenképpen ajánlom a Sugar Shopba látogatóknak.

Összességében elmondható, hogy bár az árak elég borsosnak tekinthetőek, az ár-érték arány megfelelő, a finomságok kívül-belül megérik a rájuk fordított összeget. Akár rossz a kedvem, akár egy meglévő jó napot akarok még jobban lezárni vagy egyszerűen csak kedvem szottyan némi édes táplálék magamhoz vételéhez, itt a helyem, ahol tartózkodásom alatt vélhetően ki tudom zárnia világ problémáit, ahogy eddig is tettem. :) Ha kedvet kaptatok a Párizs-kollekció közelebbi szemügyre vételéhez, siessetek, november 5-ig már nincs sok idő! Még az is lehet, hogy összefutunk. :) 

Kollektív haul: a finom falatok mellett egy szép ékszer is került aznap a birtokomba. :) 

2013 - Happy New Year, Happy New You! (+ my wishes)

Minden év vége és minden új év kezdete egy számvetés számomra; a visszatekintés, a múltba való révedés, az emlékek felidézésének és magamban való elrendezésének az ideje. Az elmúlt időszakban sem történt ez másképp, ráadásul ismét szomorúan állapíthattam meg, hogy egy fantasztikus, nagyszerű esztendőm röppent tova szinte szempillantás alatt, minden eddiginél gyorsabban. Életem legjobb éveinek egén immáron ott ragyog 2012 is, mint 2004, 2008 és 2011 mellett a legfényesebb csillag, de nehezemre esett elengedni. Az évváltást szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor ezúttal is megkönnyeztem.

Egyfelől bús dolog megválni attól, ami jó, másfelől azonban bizakodva tekinthetek előre: azok, amelyek a tavalyi év pozitívságának gerincét adták, zömmel idén is jelen lesznek. Tehát, habár futball EB és olimpia nélkül, de 2013 is számos remek dologgal kecsegtet és emiatt mindenképpen optimistán kell tekintenem a (közeli) jövőbe.

Az év végi visszatekintés jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy felmérjem, mi mindent szeretnék megvalósítani az elkövetkezendő években, mik azok az álmok, kívánságok, remények, melyek nem teljesültek be tavaly és ezáltal, akárcsak egy esztendeje, idén is megfogalmaztam a saját kívánalmaimat, melyek egy részét az alábbiakban a képek fogják illusztrálni.

Hamarosan itt a születésnapom is, február végén betöltöm az újabb életévet, kissé ez is frusztrál, hiszen mindinkább eszembe juttatja, mennyivel is van már kevesebb az életemből. Sokszor úgy érzem, túl sok dologgal foglalkozom, túl sok olyan embernek és tevékenységnek szentelem az időm, amelyek nem töltenek fel, sőt, inkább energiarablók és feleslegesek, ezért, bár már régóta nem tettem újévi fogadalmakat, idén újra megfogalmaztam néhányat. Ezek között szerepel az is, hogy felszámolom a látszatkapcsolatokat, látszatbarátságokat. Évek óta vannak emberek az e-mail címtáraimban és a Facebookon, akikkel (már) odáig sem terjed a kapcsolatunk, hogy a húsvéti, karácsonyi, újévi jókívánságaimra legalább egy mondatot reagáljanak – ők mindenképp eltávolításra kerülnek nem csak az elektronikus levelezőfiókom címgyűjteményéből, de a lelkem hordozójából és a mindenkori jelképes és tényleges nyilvántartásomból is. Azok viszont, akik megérdemlik, de az elmúlt hónapokban, években nem tudtunk elég időt fordítani egymásra, elégszer találkozni vagy üzenetet váltani, idén ebből a szempontból mindenképp pozitív fordulatra számíthatnak.

A bloggal kapcsolatban elsődleges fogadalmam, hogy többet fogok írni és igyekszem értékesebb tartalommal feltölteni minden olyan témában, ami engem és titeket, olvasókat érdekelhet. A tavaly ill. időtlen idők óta várakozó vagy éppen félbehagyott tudósítások, beszámolók befejezésére is gondot fogok fordítani, így 2013-ban az aktuáltémák mellett ezekkel szeretnék indítani.

Minden olyat is, amit régen elterveztem már, de sosem tudtam belefogni vagy éppen valamikor félbehagytam, szeretném most legalább egy részüket befejezni, megvalósítani.

Az alábbiakban a legfőbb kívánságaimat adom közre, melyeket még ki fog majd egészíteni egy újabb adag a következő releváns bejegyzésben. :) 

A legfőbb célom az évben, de nem csak 2013-ban.

Tudom, hogy ez lehetetlen... mégis, ha csak egyvalamit kívánhatnék ebben az évben, az egészen biztos, hogy ez utóbbi lenne.

Lehetőleg minden nap és minden alkalommal, amikor csak lehetőségem van rá.

Eddig ez megvalósult, nem is akárhogy, ezért a folytatásban is ugyanebben bízom.

Újabb lehetetlen, hiszen édesapám 2011 decemberében elhunyt. De szinte bármit megadnék, hogy újból láthassam...

Életem álma, sanszos, hogy idén is még váratni fog magára, de sosem lehet tudni.

Ennek vélhetően 2013-ban sem lesz nehéz eleget tenni. :)

München alapja minden (jó) évemnek, úgyhogy ez inkább fogadalom, mintsem kívánalom. (Igazából mindkettő. :) )

2010 óta nem tettem meg, most már újra eljött az ideje!

Idén lesz 10 éve, hogy a képen látható Grazban jártam, amiért teljesen odavoltam, így egyértelmű, hogy egy évtized múltán szeretném viszontlátni a nyáron.

Néhány távoli, online-barátommal időszerű lenne ezt megejteni.

Régen elmondhatatlanul sokat olvastam, az internet térhódításával azonban ez egyre jobban csökkent. 2013-ban megpróbálok visszatérni a korábbi jó szokáshoz, pozitív példával elöljárandó a nálam fiatalabbak számára.

Főleg a galaxismintás nagyon tetszene. :)

Jövőre 10 év után újra Budapesten lesz a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság, illene addigra tökéletesítenem egyébként még eléggé kezdetleges korcsolyázótudásomat és jégbiztosságot szerezni. A tavaszig hátralévő periódusban már nem hiszem, hogy lesz rá időm és lehetőségem, de legkésőbb a következő jeges szezon, december beköszöntével nekilátok ennek!

Nagyon rám férne, hogy visszafogjam a költekezést. Biztató jel, hogy december végén egy blogsale alkalmával sokáig szemeztem egy melegítős együttessel, de végül nem csaptam le rá. Büszke pillanat! :)

Gyerekkoromban ki nem állhattam a farsangot, erőltetettnek, hülyeségnek gondoltam, aztán ahogy idősödtem, úgy éreztem egyre több kedvet hozzá. Most szívesen elmennék egy XIX. századot idéző, nagyestélyis, maszkos vigalomba, ha meghívást kapnék rá.

Nem is annyira Tokio vonz, mintsem Hongkong, de releváns képet nem találtam hozzá. Mióta a párom ott járt, én is fokozott késztetést érzek, hogy ellátogassak ebbe a vibráló metropoliszba. Bárcsak a születésnapomra valaki ezzel lepne meg! :)

Lehetőleg tengerpartra és/vagy valami naposabb vidékre, bár, ha "csak" a szokásos, éves müncheni utam összejön, már nem leszek elégedetlen, sőt.

Tömegelnem, erősítenem, izmosodnom kéne nagyon erősen, úgyhogy ideje lenne ehhez is hozzáfogni.

Elég szkeptikus jellem voltam világ életemben, az utóbbi években már optimistább vagyok, szerencsére. De azon, ami ebből hátramaradt, ideje változtatni.

Édesapám mestere volt ennek a sportnak (is), de nekem az ő életében nem sikerült ezt a fajta tudást magamévá tenni. Itt az idő, hogy újra megpróbálkozzak vele.

Belegondoltam, hogy születésemtől itt élek és még nem próbáltam szinte egyetlen vendéglátóipari egységet sem a közvetlen közelemben. Illetve, csak nagyon keveset közülük és már az sem ma történt.

Körülbelül 9 éves tapasztalatom van már a sminkelés terén, de azért némi fejlődés és gyakorlás sosem árt.

Túl sokat foglalkozom azzal, mások mit gondolnak rólam, túl sokat emésztem magam és túlságosan mélyen érint, ha ez a vélekedés nem éppen pozitív. Nem tudom, mennyire leszek, egyáltalán, mennyire lehetek képes ezen akár csak tudatosan is átlépni, de törekedni fogok rá.

Ha netán idén is eljutok az Oktoberfestre, ez sem lesz megoldhatatlan feladat. :)

Táskamániás vagyok, ebből van szinte a legtöbb, de mindig van hely az újabbnak.

Ugye, lányok, ismerős? :)

Erre is azóta vágyom, mióta a párom Afrikában járt. Idén azt hiszem, inkább ideláncolom magamhoz, mert ha eljut valami távolabbi országba, addig foglalkozom én is azzal a desztinációval, míg teljesen belé nem szeretek és nem akarom magam is felkeresni.

2010 nyarán csodálatos volt a bolgár tengerpart, ha csak rajtam múlna, idén is visszatérnék, akár ugyanoda.

A tavalyi év nagy felfedezettje nálam, imádom a különleges hangját és a tartalmas dalait, szívesen hallgatnám élőben is.

Még életemben nem jártam igazán jó szilveszteri buliban, így nem lenne rossz részt venni egyen, ugyanakkor eddig azok az óévbúcsúztatók sikerültek igazán jól, amelyeket itthon töltöttem, mint most, legutóbb is; így talán nem is baj, hogy ez kimaradt. Talán idén majd másképp lesz.

 

Ti tettetek újévi fogadalmat? Mit szeretnétek elérni 2013-ban?