NFL Draft – The real results #1

Az NFL-rovat legutóbbi cikkében az idei draft első körének jövendölt alakulásáról adtunk számot. Állandó szerzőm most a kialakult, tényleges "végeredményről" fogja megosztani az erről alkotott véleményét, 3 részletben.
Íme, az első:

Ina

*-*-*-*-*-*

1. Carolina Panthers:

1/1 Cam Newton, QB

3/1 Terrell McClain, DT

3/33 Sione Fua, DT

A Newton pick számomra értékelhetetlen, nyilván a Newton megelőző óriási hype következtében lett az 1/1. Személyiségbeli, és technikai érvek is szólnak az ordas nagy bust esély mellett. Még akár az is lehet, hogy jövőre is elsőnek draftol a Panthers, de akkor már behúzhatják Andrew Luck-ot. Newton és az NFL-ben alkalmazott pro style offense nagyon messze van egymástól, így kérdéses, hogy milyen lesz a Panthers passzjátéka. Egy biztos, ekkora kockázat mellett jó futójátékot kell majd produkálni, mert az NFC South gyilkos csoport volt, és az is lesz még egy darabig… A 3. körben jött két DT, ami talán a legnagyobb need-je volt a Panthersnek, az egyikük hátha beválik, és megveti a lábát a párducok védőfalában. Mindketten reach-nek tűnnek, de legalább nagy need-re jöttek mind a ketten.

2. Denver Broncos:

1 / 2 Von Miller, OLB

2/13 Rahim Moore, S

2/14 Orlando Franklin, OT

3/3 Nate Irving, LB

Von Miller nem a legszükségesebb helyre jött, ráadásul az ő klasszikus posztja a 3-4-es OLB poszt, a Broncos viszont 4-3-at fog majd játszani ősztől, és egy ekkora tehetséget be kell majd építeni egy, a tőle szokatlan védelembe. Kérdés, hogy SOLB-t, vagy WOLB-t fog játszani Miller. Szerintem a gyenge oldalra fogják tenni, de adott esetben az erős oldalon is játszani fog, míg egyesek szerint nickel felállásban DE-t is bevetik majd. Rahim Moore az idei class legjobb safetyje, plusz a Denvernek ez nagy need volt, így ez szinte tökéletes választás. 2/14-re nem értem az OL picket, amikor óriási lyuk tátong a DL közepén, konkrétan alig van használható DT… A 2. körben rengeteg DT volt, mégis inkább az OL-be húztak. Persze kell az OL-be is ember, de így, hogy a legnagyobb need-et elhanyagolták, igen szorult helyzetbe kerülhet a Denver. Irving is elfogadható pick, főleg úgy, hogy ha Franklin helyett DT-t húztak volna…

3. Buffalo Bills:

1/3 Marcell Dareus, DE/DT

2/2 Aaron Williams, CB/S

3 / 4 Kelvin Sheppard, LB

Óriási gondok voltak tavaly a Bills front sevenjével, minimális volt a pass rush, szánalomra méltó volt a futás elleni védekezés. Ennek fényében a lehető legjobb választás volt Dareus, aki 3-4-ben és 4-3-ban is jól tud játszani, a Bills meg amúgy is ilyen hibridszerű védelemmel fog majd játszani a következő szezonban. Tökéletes pick így elsőre!

A secondary is erősítésre szorult, Aaron Williams pedig tökéletes választás. Azt mondják, hogy az NFL-ben safety lesz, mert nagyon fizikális játékos. Az LB sorba is kellett az erősítés, Sheppard remélhetőleg kellően megakasztja majd az ellenfél futásait. 3 pick az ezer sebből vérző védelembe, tökéletes!

4. Cincinnati Bengals:

1/ 4 A.J. Green, WR

2/3 Andy Dalton, QB

3/2 Dontay Moch, OLB

A.J Green Patrick Peterson mellett az idei draft legjobb játékosa, ám közel sem a legnagyobb need-re jött, lehet itt kellett volna Fairley-t húzni. Második körben egyértelmű volt, hogy meg kell oldania a QB-kérdést, nyilván 1/ 4-re nem akartak még QB-t, 2. körben meg egyértelmű volt a poszt. Daltont már korábban is megkörnyékezték, így nem volt meglepő az ő választása. Kérdés, hogy ha kezd, akkor oda tudja-e dobni Greennek a labdát. :P

Mochot nyilván a pass rush képességei miatt szerződtették, mivel azt alapvetően a LB sorból kívánja majd a Bengals megoldani. A sebessége megvan hozzá, akár coverben is használható lesz majd, és akkor ez egy nagyon jó választás.

5. Arizona Cardinals:

1/5 Patrick Peterson, CB

2/6 Ryan Williams, RB

3/5 Rob Housler, TE

Patrick Peterson draftolása kihagyhatatlan volt itt az 5. picknél, ám nem a legnagyobb need-re jött. Ryan Williams tökéletes fegyver a gólvonal közelében. Jó játékos, de nem volt szükséges az Arizonának, OLB-t kellett volna húzni. Az idei TE classt elnézve egyszerűen nem értem a TE picket. Bőven elég lett volna később, ha már muszáj ide húzni. Housler elkapó TE, így blokkolásban lesz hova fejlődnie, hogy sokoldalúbb játékos lehessen.

6. Cleveland Browns:

1/21 Phil Taylor, DT

2/5 Jabaal Sheard, DE

2/27 Greg Little, WR

Volt már egy nagydarab NT a keretben, erre jön még egy. Ráadásul 4-3-as védelmet használ a Browns, újfent érthetetlen. Két tekintélyes NT egy 4-3-as védelemben. Érdekes. Ritka. Kíváncsi vagyok, hogy oldják meg.

Sheard need-re jött, kellett a pass rush miatt, s az egyik legjobb elérhető DE volt. Little igazi szörny, nagydarab, nehéz a földre vinni az elkapás után, plusz kellő pozícióra érkezett, értékes pick.

7. San Francisco 49ers:

1/7 Aldon Smith, DE

2/4 Colin Kaepernick, QB

3/16 Chris Culliver, CB

Smithben óriási potenciál van, de van benne bust esély is, kiaknázatlan tehetség. A QB kérdést itt is meg kellett oldani és itt is a 2. körre maradt a QB húzás. Colinnak remek adottságai vannak és fel is kellett tradelni érte, talán még franchise QB is lehet. A CB is nagy need volt, a 3. körben pedig jött is Culliver, aki returnben is használható.

8. Tennessee Titans:

1/8 Jake Locker, QB

2/7 Akeem Ayers, OLB

3/13 Jurrell Casey, DT

QB-ra volt szükség itt is, de Locker 1/8-ra, háááááát. No, nem ér ennyit nyilvánvalóan, de a Titans nem akarta tovább tolni a QB kérdést, így inkább beáldozta az első kört egy tehetséges játékosért. Ayers jó választás, kellett a frissítés az LB sorba, mindkét fő védelmi felállásban használható, OLB-t és SLB-t is tud játszani, sokan az első körbe várták, így a 2. körben mindenképpen nagy fegyvertény a megszerzése. A DL-be is kellett az új ember, need is volt, és sok DT kiment már ezelőtt, úgyhogy itt lépni kellett mindenképpen.

9. Dallas Cowboys:

1/9 Tyron Smith, OT

2/8 Bruce Carter, OLB

3/7 DeMarco Murray, RB

Kezdetben nyilván RT lesz, de a potenciál benne is rendkívül nagy, így idővel majd akár elit LT is lehet belőle. Talán 1/9-re kicsit reach, de nagy szükség-posztra érkezett.

Bruce Carter a szakértők szerint mellényúlás, mert gyenge pont lehet a Dallas védelmében, majd meglátjuk, ám volt itt nagyobb need is, mint az OLB, az biztos…

Murray nem rossz játékos és összességében kellett is egy jobb futó, ám itt jöhetett volna safety, vagy egy CB.

10. Washington Redskins:

1/16 Ryan Kerrigan, DE

2/9 Jarvis Jenkins, DT

3/15 Leonard Hankerson, WR

Kerrigan needre jött, bár a Redskins tele volt idén needekkel, de kiváló munkamorálú, szorgalmas, aki stabil teljesítményt nyújthat a DE poszton pass rush tekintetében. Kellett a segítség a védőfalba is, Jenkins jó nagydarab figura, jó játékos, s sokra hivatott. Elkapóra is nagy szüksége volt a redskinsnek, így Hankerson itt nagy fogás, elkap szinte minden labdát, kell egy ilyen biztos kezű ember a támadósorba. (...)

Vrijbloed

Folytatása következik.

Before a dream comes true

Packers - Steelers Super Bowl XLV:

QB: 1-1
OL: 2-1
RB: 2-2
WR: 3-2
TE: 3-3

DL: 4-4
OLB: 4-5
ILB: 5-6
CB: 6-6
S: 7-7

Hogy mit várok a meccstől?

Két kőkemény, 3-4-es védelmet játszó csapat találkozik az idei SB-n. A Steelers leggyengébb pontja, az OL, így nagy kérdés, hogy mennyire/meddig tudják megvédeni Big Bent, amikor passzjátékot hívnak. Az OL pass protectionje döntő lesz, mert a Packers DL Raji-val az élen rendkívül nagy formában van. Mind a Packers, mind a Steelers front seven jó formát tudhat magáénak, ám a Steelersé egy hajszállal jobb. Secondary terén egyértelműen a Green Bay a jobb, mindkét CB-jük óriási idényt fut, míg a Steelers másik gyenge pontja az OL vergődése mellett a CB-k játéka. A safety-k mindkét oldalon stabilak és megbízhatóak, extra faktor a Steelersnél Polamalu. Az idei Packers OL már sokkal jobb, mint a tavalyi, mondjuk volt hova fejlődni, mert tavaly Rodgers kis túlzással többet töltött háton fekve a pályán, mint két lábon. Az idény nagy részén ugyanazon összeállításban játszott a Packers OL, így ez az egység összeszokottabb, mint a Steelers OL, ahol kényszerből sokféle felállásban kellett játszaniuk. Szükség is lesz egy erős Packers OL-re, hiszen a Steelers front sevenje a legerősebb a ligában és ha nem védik meg kellően Rodgerst, akkor a Green Baynek kevés esélye lesz, mivel a futójáték finoman szólva sem az erőssége a csapatnak, főleg úgy, hogy a Steelers a legjobb védekező csapatfutás ellen az egész ligában.Így nyilvánvaló, hogy a kiváló elkapókkal rendelkező Packers a passzjátékot fogja inkább játszani, mivel ahogyan korábban említettem, a Steelers két CB-je megfogható/megverhető, míg a Green Bay futása nem elég jó, a Steelers ellen meg amúgy is szinte lehetetlen futni. A másik oldalon a Steelersnek vigyáznia kell azért a passzjátékkal, mert a Green Bay CB-k egy klasszissal jobbak pittsburghi társaiknál. Azonban a Pittsburghnél van érdemi futójáték is, Mendenhall rendkívül jól fut a gyenge OL ellenére is, hiába ragadják meg és viszik le félig a földre, még azután is képes 1-2 yardot megtenni, ez pedig akár döntő is lehet.Összességében a Green Baytől inkább passzjátékot várok, míg a Steelersnél keverni fogják a passz, ill. a futójátékot. A két védelem nagyon erős, a Green Baynél a secondary a jobb, de a Steelersnél ott van Polamalu, aki eldöntheti a meccset egy szerzett labdával. A Steelers front seven egy fokkal erősebb, de azért a Green Bay-i front seven tagjait sem kell félteni, elég ha BJ Raji INT return TD-jére gondolunk a Bears elleni NFC konferenciadöntőn, amivel kvázi eldöntötte a párharcot. Úgyhogy két, hasonló tudással rendelkező csapat csap össze vasárnap este a Dallas Cowboys stadionjában. Őszintén megvallva, én hosszabbítást várok a mérkőzéstől. Azt megtippelni pedig, hogy ki nyeri az idei Super Bowlt? Lehetetlen.

Vrijbloed

/A 2. képet Mayer László készítette, a cikk szerzője és a blogszerkesztő ezúton nyilvánítanak neki köszönetet érte. – a szerk./

War for the place of the AFC championship game

A Kansas City-Baltimore meccs előtt már tudva levő volt, hogy ennek a párharcnak a győztese a Heinz Fielden lép pályára a Pittsburgh Steelers ellen. Így sok semleges néző valószínűleg – érzésem szerint– annak szurkolt, hogy ebben az idényben újra összemérhesse az erejét a két brutális védelemmel rendelkező Pittsburgh és Baltimore. Nos, ez vasárnap este bekövetkezett: a Baltimore a kezdeti „rozsdás” játék után gyakorlatilag lemosta a hazai pályán játszó Kansas Cityt, Faragó Ricsi legnagyobb bánatára. Hiába a remek OL, és secondary a Chiefs oldalán, Cassell csődöt mondott, és a második félidőben már pass protection sem volt az igazi. Fiatal csapat a Kansas, a védelem már most nagyon jó, úgyhogy a jövő az övéké, habár a csoportgyőzelem miatt kemény schedule vár rájuk.

No, de vissza az eredeti témához:

Szombat este 22:30-tól a Pittsburgh stadionjában, a Heinz Fielden találkozik idén már harmadik alkalommal a két csapat, ez lesz a Divisional Round első mérkőzése.
Az alapszakasz során mindig az idegenben szereplő csapatnak jött ki jobban a lépés, hiszen Pittsburgh-ben a Baltimore, míg Baltimore-ban a Pittsburgh nyert. A sorrendet elnézve bizakodhatnak a Ravens-fanok.

Egész Amerikában úgy vezetik fel a mérkőzést, mint a nagybetűs ÖSSZECSAPÁST. És ez teljes mértékben helytálló megállapítás. Egy ilyen derbyt csakis vérrel és verítékkel lehet megnyerni, meg lennék lepve, ha nem járna valamelyik oldalon „vezéráldozattal” ez a mérkőzés.
Ennek megfelelően a védelmek vélhetően mindkét oldalon maximálisan jó teljesítményt akarnak majd nyújtani, így nem rajtuk múlik majd a győzelem, bár a pittbsurghi védelem idén jobb, mint a baltimore-i, de nincs nagyobb különbség a két egység között. Mindkét csapat szeret bliccelni, így óriási feladat hárul majd a két OL-re pass protection terén, hogy megvédjék irányítóikat. Ez különösen azért nagy feladat, mert mindkét csapat OL-je finoman fogalmazva sem nevezhető elitnek. Mindkét oldalon közrejátszanak ebben a sérülések, különösen a Steelersnél, ahol a jobbkezes irányítók szempontjából legfontosabb tag, az LT megfelelő munkája hiányzott. A Ravens DL szokásos módon ütni-verni fogja a Steelers OL-t, de ez már bevett gyakorlat volt az elmúlt években. A Steelers DL is dominálni tudja majd a Baltimore OL-t. Suggs, Gregg és Ngata erős nyomást fog helyezni a rookie OC Pounceyra, illetve Chris Scottra, a Pittbsurgh OT-jére. Kulcsfontosságú lesz még a futójáték, mivel mindkét védelem a futás ellen erősebb, a Pittbsurgh ellen szinte lehetetlen futni, csakúgy, mint a Ravens ellen, bár a Ravens D hajlamos egy-két nagyobb futást benyelni, mint tette azt a Kansas ellen is vasárnap. Rice-nak és Mendenhall-nak így igen kemény estéje lesz…

Mindkét védelemben a secondary tekinthető viszonylag gyengének, de a secondary-n belül is a CB-k. Mindkét oldalon átlagos CB-k védekeznek passzjáték ellen, de mindkét CB sebezhető, mind pittbsurgh-i, mind baltimore-i oldalon. Így nemcsak az lesz kulcs, hogy ki tud majd az ellenfél brutális védelme ellen több yardot futni, hanem az, hogy melyik QB lesz jobb formában, melyik tud több nagy playt játszani, stb. Mind Big Ben, mind Flacco bevallottan nem szeret az aktuális ellenfél ellen játszani. Flacco rendre rosszabbul teljesít a Pittbsurgh ellen, mint általában, és BB sem a Ravens ellen szokta élete formáját nyújtani.. A safetyk mindkét oldalon nagyon erősek, elég, Troy Polamalu vagy Ed Reed nevét említeni.

A Ravens nagy passzokkal verhető, illetve kegyetlenül bliccelni kell a Ravens O ellen, mert Flacco hajlamos hibázni, ha sürgetik, míg Big Ben-en hiába van sokszor nagy nyomás, megoldja az adott play-t.

Összességében a Steelers esélyesebb, de csak akkor, ha azt hozza a védelmük, amit tud.
Kulcspárharc várható Heap és Polamalu között is, illetve döntő lesz az összecsapás során, hogy a James Harrison vezette LB sor milyen nyomást tud gyakorolni Flaccora. Egy ilyen párharc abszolút 50-50% esélyű, ám a hazai pálya és a jobb pittsburghi statisztika alapján egy fokkal a Steelers az esélyesebb etekintetben is.

Szombat este tehát AFC NORTH háború az AFC döntőért! Halljuk a csontzenét!

Vrijbloed

Football is not only...but it's soccer too!

Először is szeretnék köszönetet mondani az oldal szerkesztőjének és tulajdonosának, hogy úgy érezte, engem is be kell vonnia kis oldala életébe, és szükségesnek tartja, hogy gondolataimat én is kifejezhessem bizonyos témákban, sajátos gondolatmenettel. Köszönöm a lehetőséget és a megtiszteltetést, Ina!

Szóval: amiről írni szeretnék, az az NFL. (Vagyis a National Football League, a legnagyobb amerikai futball-szövetség az Egyesült Államokban.) Nem, ne gondolja senki, hogy belemegyek a szakmai, laikusoknak talán unalmas témákba, hiszen a szakmai tudásom nekem is szánalmasan szegényes, minden egyes mérkőzésen tanulok valami újat, ami által meccsről meccsre jobban megszeretem ezt a kétségkívül nagyon látványos sportot.

Sokak számára, akik az európai focit tartják abszolút etalonnak, teljességgel elképzelhetetlen, vagy legalábbis nehezen elképzelhető az a dolog, miszerint vannak olyan emberek, akik a hagyományos „soccer” – vagyis az európai értelemben vett labdarúgás – mellett az amerikai futballért is megőrülnek. Nem értik, hogy hogyan lehet ez, hiszen mi izgalmas van azon, hogy jól megtermett férfiak fetrengenek egymáson, miközben a tojáslabda sok esetben nem is látható. Kétségtelen, hogy a laikus szemnek először az az érzet ugrik be, hogy ez egy vicc, ez egy morbid sport, ami teljességgel élvezhetetlen.
Ezt azért tudom, mert régebben én is így vélekedtem erről a sportról. Konkrétan néha, ha amcsifoci ment a TV-ben, könnyesre nevettem magam azon, ahogy letaglóznak egy-egy játékost, és 2 perc után már kapcsoltam is el valami másra.

Ám, míg sokan ezen a ponton megállnak, én valamilyen oknál fogva „továbbmentem”. Nem nevezném eleinte tudatosnak ezt a továbblépést. Mivel gyakran néztem a Sport1 és Sport 2 műsorát, egyre gyakrabban futottam bele egy-egy közvetítésbe. Szépen fokozatosan kezdtem nézni a meccseket, megnéztem 5 percet, majd elkapcsoltam, megnéztem egy negyedet, majd elkapcsoltam, és már nem nevettem. Sokat segített, hogy Faragó Richárd, a Sport TV fiatal és tehetséges kommentátora, aki valóban egy igazi, hamisítatlan amerikai foci őrült, odaültetett a képernyő elé, a fanatizmusával, a lelkes közvetítésével, azzal a szenvedéllyel, amellyel közvetítette a meccseket.

Ekkor még nem voltam tudatában annak, hogy én bizony NFL-bolond leszek nemsokára. Én se tudtam róla. Az egész jött magától, amikor szépen lassan érzi az ember a lelkében, hogy szerelmes lesz valakibe. Ugyanis, nemcsak emberbe lehet belezúgni, természetesen sportba is.

Megfogott az, hogy az európai focira egyáltalán nem hasonlít ez a sportág. Talán lélekben vágytam valami újra (amellett, hogy mind a mai napig szeretem az európai focit is, természetesen), ami gyökeresen más a megszokottól. Meg is találtam. Ezután már vadásztam a műsorújságban az élő meccseket és az ismétléseket. Ekkor még élőben nem néztem, hiszen nem voltam még fanatikus, meg úgy voltam vele, hogy majd megnézem az ismétlést. Bezzeg most!

Az első idény alatt megtanultam papír, meg száraz szabálykönyv nélkül az alapszabályokat, melyeknek köszönhetően még jobban megszerettem ezt a sportágat. Nem kezdem el felsorolni, hogy mi minden van, ami szerethető ebben a sportban, de mint elvakult Bayern München-, és német–fanatikus, ki kell, hogy emeljek egy dolgot: ez pedig az, hogy az NFL-ben nincs, ismétlem, NINCS színészkedés. Alapvetően gyűlölöm ezt a fajta magatartást, amely sajnos egyre inkább meghonosodik az európai futballban. Mivel az NFL egy testi kontaktusra épülő sport, rengeteg a kemény ütközés, ezáltal hatványozottan magasabb a sérülésveszély esélye, így minden NFL-ben játszó srác tudja, hogy attól, hogy kis híján”agyonverik” egymást a meccseken, szándékosan szabálytalanságot nem okoznak egymásnak, hiszen tudatában vannak annak, hogy a másik is legalább olyan keményen megdolgozott azért, hogy ebben a ligában játszhasson.
Visszatérve a színészkedéshez: ha valaki a földre kerül, eszébe sem jut, hogy a földön sajnáltassa magát, hisz az ebben a sportban a gyengeség jele, akkor az illető, nem is igazi férfi. Így, aki sajnos lent marad egy-egy ütközés után, az jó eséllyel sérülést szenvedett.

Az NFL az őszinte küzdelem sportja, melyben tehát a pályán lévő színészkedésnek helye nincs.
Ezért is nagyon szerethető. Meg azért, ahogyan ezek a srácok hétről-hétre mindent beleadva kockáztatják testi épségüket egy cél, a csapat győzelmének érdekében. A csinos cheerleaderekről meg már nem is beszélve.

Azoknak, akik már találkoztak a sporttal, de elsőre nem nyerte el a tetszésüket, azt tudom tanácsolni, hogy olyan könnyen azért ne adják fel. Ne intézzék el a dolgot annyival, hogy ez hülyeség, semmit nem ér az egész, satöbbi. Szépen, lassan, fokozatosan kezdjenek megismerkedni a szabályokkal, a csapatokkal, csoportokkal, nagy riválisokkal, magával az NFL világával. Ez nem megy egyik napról a másikra. Persze, ha egy idő után sincs semmiféle laza kis kötődés a sport iránt, akkor talán lehet hanyagolni. De mindent elmond erről az egészről, hogy a sport évről-évre egyre népszerűbb Magyarországon is. Nem véletlenül.
Aki nem hiszi, az járjon maga utána! :)
Én is így tettem, azóta persze élőben nézem a meccseket és az sem érdekel, ha hullafáradtan ébredek fel másnap, hiszen minden egyes meccsnek köszönhetően újabb élményekkel gazdagodom.

Vrijbloed

My 1st blog guest is here!

Elöljáróban is szeretném megköszönni minden kedves Olvasómnak, aki megkeresett a felhívásom okán.
Első blogszerző-vendégem, egyik kedves barátom, aki az amerikai futball világába szeretné egy kicsit a nagyérdeműt bevezetni. Remélem, a jelenlévők tetszését legalább annyira elnyeri, mint amennyire az enyémet elnyerte.
Köszönöm a cikket Vrijbloed-nak. :)