Last chance Ina

Lassan két hete már, hogy láttam a Szerelem második látásra (Last chance Harvey) című filmet, ami igencsak elgondolkodtatott. Teljesen véletlenül néztem bele, nem is volt se kedvem, se időm akkor filmet nézni, de aztán, mivel jó kritikákra emlékeztem róla, ill., mivel moziban is vetítették, mégiscsak belekukkantottam. Jól tettem. A cselekmény ugyan elég nehezen akart kibontakozni és a látottak feljavításához kevésnek bizonyult önmagában Dustin Hoffman és Emma Thompson szokásos, remek alakítása, mégis, a film mondanivalója, sugallata, na és persze, az átlagon felüli, fülbemászó soundtrack, amely az egészet végigkísérte, magával ragadó volt.

Bár nem vagyok egy a munkájából, eddigi életéből kiábrándult, középkorú szerelmes, mégis magaménak éreztem, amit a film kifejezni kívánt. Mégpedig, hogy néha meg kell ragadnunk a kínálkozó lehetőséget, mert elképzelhető, hogy olyan már nem lesz több az életünkben. Hogy ez mennyire így van, magam is tanúsíthatom. Ma van másfél éve, hogy együtt vagyok életem szerelmével és ez leginkább a sors különös pártfogásának köszönhető irányomban, valamint annak, hogy éltem a lehetőséggel. Ezáltal lehettem jókor jó helyen.

*

A szerelem és egy sebészeti operáció különös párosítás, hozzám mégis egyszerre köszöntöttek be. Nem mondhatnám, hogy ez a legalkalmasabb helyzet leendő férjünkkel megismerkedni – velem mégis így történt. Miért lép kapcsolatba két ember? Közös jövőjükért, természetesen. Bennem viszont a megannyi egészségügyi probléma okán újból felmerült, hogy milyen jövőm lehet így egyáltalán.

Már nem voltam frissen műtött szívbeteg, de, mint egy sikertelen szívműtét túlélője, s összesen 4 szívbetegség birtokosa, ez utóbbi mindig ott lebegett a szemem előtt. Így tehát nem voltam különösebben boldog, amikor 2011. áprilisában leülésre erős fájdalmat kezdtem érezni egy igen kényes ponton. A kitüremkedő valamit a farcsontnál akkor még csak egy különösen gyulladt pattanásnak hittem, ami 3 hétre rá olyan kemény lett és úgy megduzzadt, hogy már se ülni, se állni, se gondolkodni nem tudtam tőle. Ekkor jutottam el a sebészetig, ahol kiderült, hogy az én addigra már akuttá vált, enyhének gondolt problémám valójában egy abscedalt sacralis dermoid cysta, amit még aznap meg is kell operálni.

A döbbenettől szóhoz sem jutottam, hiszen én egy rutinműveletben gondolkodtam, s a következő napon hivatalos voltam egy rendezvényre a Német Nagykövetségre. Tehát feltettem a kérdést sebész szakorvosomnak, hogy szerinte el fogok-e tudni jutni másnap oda. Ő kissé meglepetten tekintett rám, hiszen saját bevallása szerint 3 napig nem bírta volna ki azzal a cisztával, amivel én a 3 teljes hetet végigszenvedtem, s most egyszerre az a legfontosabb, hogy eljussak a másnapi programomra? Szerencsémre aztán úgy tájékoztatott, ha ezt aznap kezelésbe tudják venni az ügyeletes kórházban, estére hazamehetek és másnap akár meg is jelenhetek a szóban forgó helyen.

Ezután haza kellett jönnöm. Miután összeszedtem néhány holmit tartalékba, ha netán mégis benntartanának estére, irányt vettem az Uzsoki Kórház felé. Soha nem jártam még ott azelőtt, így a villamosról való lekászálódást követően még vagy egy órát bolyongtam előre, hátra, mire a sokadik kérdezősködés, s a kórházi épület rossz részébe történt betévedést követő eligazítás után a negyedik égtájon, eldugva, megtaláltam a célintézményt. Mivel a fájdalomtól minden egyes lépés pokoli kínt jelentett, mire idáig eljutottam, csurgott rólam a víz. A kórházba való belépésemet követően pedig azt sem tudtam, merre induljak. Kínomban megszólítottam egy hölgyet, akiről kiderült, hogy a kórház pszichológusa, hogy mi a probléma, honnan küldtek, s engem kellene megoperálni. Ő ellátott néhány információval, de ez is csak arra volt elegendő, hogy a portát megtaláljam.
A portán egy értelmi fogyatékosnak tűnő fiatalember ült és vette fel a betegeket, akinek az instrukcióiból sajnos nem sikerült megértenem, pontosan hova kellene mennem, de, azt remélvén, hogy csak nem lehet olyan bonyolult ügy megtalálni az ügyeletet, a harmadik visszakérdezés után elindultam. (Máig értetlenül állok azelőtt, ilyen helyre, ilyen posztra miként ültethetnek valaki olyat, aki nem tudja értelmes szavakba foglalni a mondanivalóját, hiszen neki éppen kiszolgáltatott embereknek kellene pontos, világos útbaigazítást adnia.) Ahová a fiatalember navigációja alapján jutottam, éppenséggel minden volt, csak nem a sürgősségi ellátás, így mehettem tovább. Az épület szabályos labirintusnak hatott, szűk folyosókkal, információ, jelzőtáblák, eligazítás nélkül. Magamban hálát adtam a sorsnak, hogy koradélután indultam el otthonról, mivel itt már tartottam tőle, olyan soká találom meg az ügyeleti szobát, hogy előfordulhat: az operációra nem kerülhet már aznap sor. Soha nem fogom elfelejteni, mikor ott álltam egy információs helyiség zárt ajtajai előtt, aminek kiírása szerint még nyitva kellett volna lennie abban az időpontban, de láthatólag egy teremtett lélek sem volt benne, ahogyan az egész emeleten sem. Olyan elhagyatva, kiszolgáltatva éreztem magam, hogy kis híján sírva fakadtam. De annyira meg akartam szabadulni a fájdalomtól, hogy bármit megadtam volna érte, így természetesen nem adhattam fel. Folytattam tehát utamat, mígnem valahogyan, az ismételt sokadik kérdezősködés után az ösztöneim elnavigáltak a kórház másik, legvégső pontjába, ahol megtaláltam az ügyeletet. Akkor már az örömtől tudtam volna könnyezni, hogy elértem a célt. Ám a beavatkozástól még messze voltam.

Előttem ketten voltak, egyiket épp operálta az ügyeletes orvos, tehát még egy beteg várt előttem. Szinte fellélegeztem, hogy akkor már nincs sok hátra, s én következem. Azonban ez téves prognózisnak bizonyult. Az aktuálisan kezelt beteg után a fiatal szakorvos kijött, bezárta az ajtót és megkért minket, hogy üljünk ki a folyosóra, abba az irányba, ahol bejöttem, mert az onnan nyíló egyik szobában fog folytatódni az ügyelet.

Mit volt mit tenni, átcihelődtünk. Letelepedtem a székben. Velem átellenben egy jól öltözött, idős(ebb) férfi ült, aki rámmosolygott. Időnként elővette a telefonját, hallottam, amint lemondja egy aznapra tervezett programját, mondván, már két órája ott ül és még mindig nem került sorra. Én ekkor még mindig bíztam benne, hogy megúszhatom rövidebb várakozási idővel, de csalódnom kellett számításaimban. Az ügyeletes doktort elhívták különböző helyekre, közben mentővel, hordágyon is érkeztek az újabb betegek a Vészhelyzetből ismert csapóajtón keresztül bejutva az épületbe, akikkel szintén ennek az egy orvosnak és asszisztens-csapatának kellett foglalkozni. Így aztán vagy 2-3 órába is beletelt, mire felfekhettem a kezelőágyra.

A kerületi sebész által délelőtt kellőnek vélt altatástól nagyon tartottam, mert gyerekkorom óta nem volt rá szükség és a szívbetegségem miatt kétségesnek tartottam, hogy nem az életemet kockáztatnák-e ennek bevetésével; szerencsére a fiatal sebész nem látta elengedhetetlenül szükségesnek az alkalmazását, így néhány lidokaininjekció után kezdetét vehette a műtét. Mielőtt megtörtént volna a diónyi nagyságú terület eltávolítása, meghallgathattam röviden, mi fog történni. Egy ideig figyeltem, amíg az orvos tényszerűen ecsetelte, hogy ezt most kivesszük, azt leszedjük, amazt kivágjuk, megint amazt kimetsszük, mire rákérdeztem: „Doktor úr, azért hagy valamit nekem is?” :) - Hiába, már a szívműtétemnél is csak a humor eszköze által tudtam megőrizni a nyugalmamat.

Mondanom sem kell, az érzéstelenítő seperc alatt elvesztette a hatását, iszonyúan fájt a beavatkozás, de ott volt előttem, hogy annál csak jobb lehet, mint ami addig már 3 hete keserítette meg a mindennapjaimat. A nagyjából 20 percet igénylő művelet végén óriási tamponos kötést kaptam, majd vissza kellett ülnöm a folyosóra. Várt még rám egy vágós-átkötözős felvonás.

Várakozási időm alatt megérkezett anyukám, akivel előzőleg telefonon egyeztettem a jövetelét, s, akinek most nagyon megörültem. Amikor be kellett mennem a kezelőbe újból, már ő is ott volt velem. Ha jól emlékszem, ez a művelet még megismétlődött egyszer, majd azzal a meghagyással, hogy másnap reggel meg kell jelennem a körzetileg illetékes sebészeten átkötözésre, elhagyhattuk a helyszínt. Anyukám főnöke, egyben kedves, jó barátunk szorgalmazta, hogy szolgálati kocsi vihessen haza, végül mégis úgy döntöttem, fájdalom ide vagy oda, a saját lábamon megyek el innen.
Az öreg, lestrapált busz zötykölődése ugyan nem volt kellemes, de, midőn beértünk az Árkád nevű plázába, már egészen jól éreztem magam. Még egy kicsit szétnézni is volt kedvem az Yves Rocherben, ahol anyám egy nagyon finom illatú, zöld színű bioszappant is vásárolt. Később ez lett ennek az időszaknak az illata, ahányszor csak visszagondoltam rá. Aztán ettünk, ami nálam jobbára egész nap kimaradt, majd épp az esti Bajnokok Ligája-elődöntőre haza is érkeztem.

Másnap meglehetősen fáradtan köszöntött rám a reggel. Aludni a kötés és a fájdalom miatt nem tudtam eleget, ráadásul számomra nagyon korai időpontban el kellett indulnom a kötözésre. Ott aztán hamar felébredtem, mikor a sebbe applikált tampont minden érzéstelenítés vagy bejelentés nélkül kapta ki az előző nap is látott sebészorvosom. Ellenben végre könnyebb kötést kaphattam, s az is kiderült, hogy nem kell már oda visszamennem, otthon is folytatódhat napi szinten a seb jódos kötözése.

Míg az egészségügyi intézmény épülete előtt a hazavivő buszra vártam, szóba elegyedtem egy idős hölggyel. Rendkívül kedvesnek találtam, amiként szerencsére ő is engem. Az első szavaiból azt hittem, valamiféle hittérítő, de aztán, ahogy elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy nem az, csupán hívő. Egész hazafelé úton beszélgettünk és én valóban valamiféle áldást éreztem magamon a jelenlétében. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, mi is volt ez. Úgy gondolom, ez a hölgy valóban angyal volt. Egy angyal, aki leszállt az égből, hogy engem megnyugtasson, hogy a sok átélt kín és fájdalom után, mind fizikai, mind lelki értelemben, már nem sokáig várat a Jóisten a megváltással. És így is történt.

Hazatérve lefeküdtem és tudtam is még aludni olyan 2 órát, mielőtt elkezdtem volna készülni az esti eseményre. Megcsináltam a hajam, elkészítettem a sminkem, felvettem a legjobb kosztümöm és elindultam. Sietnem kellett, mert már késésben voltam, ugyanis két kísérővel igyekeztem a rendezvényre, akikkel a program előtt egy órával kellett volna találkoznom, de majdnem egy fél órát késtem. Míg utaztam, azon gondolkodtam, amin egész nap a készülődés folyamán is, hogy kell-e nekem ezzel a fájó sebbel, az előzőnapi tortúra után egy ilyen fogadáson részt vennem, de mindannyiszor azt sugallta bennem egy belső hang, hogy igen. Oda kell mennem és demonstrálnom kell, hogy alig 24 órával az operáció után is nézhet ki valaki úgy, hogy meg nem mondanák róla, hogy mivel küzd, hol volt még egy nappal azelőtt. És ennek ez volt a legegyszerűbb, egyben legkézenfekvőbb módja.

*

Az eseményre végül pontosan érkeztünk. Kívül, a bejáratnál le kellett tennünk mindent, csak egy szál magunkban léphettünk be a terembe, ahol én már oly sokszor jártam. Körasztalos elrendezés volt, állófogadáshoz híven székek nélkül. A németajkú személyzet egy férfi tagja rendkívül kedélyesen és készségesen kalauzolt bennünket, élen járt még az üdvözlő italaink beszerzésében is.

Jókor érkeztünk, mert még volt lehetőségünk egy, a pódiumhoz közelebb eső asztalt elfoglalni. Nagyon örültem, hogy állófogadásba csöppentünk, mert egész nap azon aggódtam, hogy fogok tudni ülni a széken anélkül, hogy ezzel különösebb feltűnést keltenék – merthogy a seb miatt csak az egyik felén tudtam megülni a hátsó felemnek…

Aztán valamivel a megadott idő után 20 perccel megérkezett elénk a bajor államtitkár, megtartotta szintén kb. negyed órás-20 perces beszédét, majd nekiláthattunk az ennivalók elfogyasztásának. Ennek kifejezetten örültem akkor, gondolván az előzőnapi jelentősebb vérveszteség pótlására.

Már megettük az első adagot, amikor kísérőim elindultak a mellékhelyiségbe, én pedig ottmaradtam egyedül az asztalnál. Nem sokkal ezután léptek oda ketten, két elegáns, öltönyös, negyven körüli férfi. „Szabad?”- kérdezte későbbi párom. (Mint utóbb megtudtam, azért jöttek pont oda, mert csak ott volt hely.) Bizonytalanul mondtam igent, mert nem tudtam, kíséretem tagjai még visszatérnek-e asztalunkhoz, így, miután az újonnan érkezők elfoglalták helyüket és elmélyedtek a német nyelvű csevelyben, szemeimmel végig a távolt fürkésztem, viszontlátom-e a hozzám tartozókat, s villám hegyével az utolsó salátadarabokat szedegettem fel a tányérról zavartságomban. Azon morfondíroztam, hogy utánuk menjek-e, vagy inkább maradjak a helyemen. Végül valamely különleges, belső késztetés maradásra bírt.

A kis asztalon, amin emlékeim szerint még virágdíszítés is volt, nehezen fértünk el, így nem tudom már, hogyan, de végül felmerült, hogy összerakhatnánk kievett tányérokat és úgy talán több helyünk lesz. Így is történt, s (későbbi) párom akkor kérdezte meg, hogy milyen minőségben vagyok jelen. Én azt az intézményt jelöltem meg, amelynek égisze alá a velem érkezettek is tartoztak, majd megemlítettem még az egyik legnagyobb német csapat hazai weboldalát is, amelynek szerkesztői állományába az év januárjában kerültem. A honlap nevére felcsillant a szeme és elmondta, hogy ő meg Kölnben született, így az 1. FC Kölnnek szurkol. Majd lefordította a mellette álló másik német úriembernek addigi mondandónk lényegét, melyet ekképp indított: „Sie ist ein große Fußballfan…” Én itt láttam jónak hozzátenni, hogy 2 csapat van ám a szívemben, nem csak egy, mint a legtöbb embernek. Mikor felfedtem, hogy melyik is a másik, ő is kijelentette, hogy neki is az a második kedvence, mert azt az erőfocit szereti, amit az említett csapat képvisel. Úgy megörültem ennek a ténynek, hogy azonnal kezet nyújtottam neki. Finom, puha tenyerét az enyémbe csúsztatta. Reakcióm érthető volt: Magyarországon oly ritka olyan embert találni, aki e másik, kisebb csapat híve – még, ha német is az illető. Innentől aztán egész hátralevő este egymással beszéltünk így hárman. Fő témánk ugyan elsősorban Németország labdarúgása volt, azon belül is a három szóban forgó csapat, melyekben érintettnek bizonyultunk, de más felvetések is előkerültek. Nagy szerencsém volt, hogy társaságom két tagja a terem egy másik pontján a bajor államtitkárral folytatott ekkor már eszmecserét és nem nagyon igyekeztek velem foglalkozni.

Párom már kb. az első fél órában elkérte a névjegyemet, viszont én nem rendelkeztem ilyennel, így ennek hiányában ő nyújtotta át az övét. Majd gyorsan visszakérte, mondván: „Ezen nincs rajta a telefonszámom.” Pótolta a hiányosságot, ráírta egy tollal. Ezt a névjegykártyát máig különleges helyen őrzöm.

Szintén ő említette meg ugyancsak kb. ekkortájt, hogy hétfőn ráérnék-e, mert, ha igen, akkor találkozhatnánk. A szemébe néztem és azt mondtam: „Mindenképpen!” – Meggyőződésem, hogy ennél határozottabban még soha nem állítottam semmit. :)

Sok dolgot érintettünk társalgásunk során, sosem felejtem el, ahogy a Bajnokok Ligájáról folyt a szó, s emlékeztettem őket az aznapi mérkőzésre. Párom rákérdezett, hogy mennyi idő van még a kezdésig. Az órám 20:40-et mutatott, így ekképp adtam választ: „5 Minuten noch.” Aztán beszéltem az előzőévi müncheni utamról a Real Madrid elleni mérkőzésre, felvázoltam, nagyjából hány Bayern-szurkoló van az országban, milyen arányú a holnapunk látogatottsága, s így tovább. Párom mellett álló, egyébként bajor beszélgetőpartnerünk sokszor igencsak elcsodálkozott a hallottakon. Később többször akaratlanul is segítségünkre szolgált az est folyamán, midőn elhagyta asztalunkat, hogy hozzon egy-egy pohár vörösbort vagy épp a mellékhelyiségbe tartott és ezalatt volt időnk csak egymással kommunikálni életem (későbbi) értelmével.
Ahogy gondolatokat cseréltünk, néztem és hallgattam őt, a gyönyörű kék szemeit, az intelligens gondolatközléseit, azt a vonzó arcélt, melyhez foghatóval még nem találkoztam, s egyre jobban éreztem, hogy ilyen tökéletes embert még nem láttam soha, és Úristen, mi lesz velem, ha kilépünk innen, s soha többé nem fogom látni. Aztán a másik német férfi egy idő után elköszönt és ketten maradtunk az asztalnál. Amint beszéltünk, balkeze az én jobbkézfőmhöz ért, mely az asztalon pihent. Máig nem tudom, ez szándékos volt-e vagy csupán véletlen. Mindenesetre, erre akaratlanul és egyben észrevétlenül előrébb csúsztattam a jobbomat, hogy akkor érjen hozzá még egyszer… Éreztem, hogy valami megmozdult a szívemben, de annyira váratlanul köszöntött rám, hogy nem is tudtam ennek akkor még nevet adni. Ez talán nem is meglepő, ha meggondoljuk, hogy évekkel korábban jártam oda rendezvényekre és mindig azt reméltem, jövendőbelimet, aki remélhetőleg német lesz, majd ott fogom megismerni. Ám, miután ez eleddig elmaradt, magyar választottjaimmal a normális párkapcsolat kiépítése pedig rendre kudarcba fulladt, erről az álmomról is teljesen lemondtam. El nem tudtam volna elképzelni, hogy ezek után, annyi év után még sikerülhet.

Valószínűleg Mein Mann sem hitte volna, hogy itt és ekkor vehet jelentősebb fordulatot az élete, mert még ott és akkor el is mondta nekem, hogy gondolkodott is rajta, eljöjjön-e. Sok munkája akadt aznap is, s meggyőződése volt, hogy ott is csak egy csomó unalmas emberrel fog találkozni. Na, de szerencsére ott voltam neki én… :)

Aztán eljött a búcsú ideje, kezet fogtunk, egymás szemébe néztünk. Kavargó érzelmekkel hagytam el a Követséget. Hazafelé úton végig az eget bámultam és kacagtam. Nem tudtam hova tenni a rám törő érzéseket és abban sem voltam biztos, hogy jól érzékeltem-e, hogy én is tetszem a másik félnek. Efelől bizonyságot kellett nyernem, de már nem azon a napon.

Másnap koraeste vettem rá magam, hogy írjak neki e-mailt. Egész nap a kezemhez közel tartottam a névjegyét, azzal babráltam. Egy félhivatalos levelet írtam, mivel nem akartam túlzottan rámenősnek tűnni. Az ezt követő napon érkezett meg a válasz, amiből biztossá vált: nem képzelődtem. Ő is érdeklődést mutat irántam, méghozzá nem is kicsit. Az ezt követő válaszom így már személyesebb hangvételű volt, melyre az utána következő napon érkezett, reflektáló e-mail tartalma alapján majdhogynem biztosnak éreztem, hogy egy új időszámításom kezdődik.

Aztán hétfőn még beszéltünk egy órát is majdnem telefonon, mielőtt találkoztunk volna. Ahogy este 7-kor vártam rá az aluljáróban, sosem felejtem el. Ahogyan megpillantottam lesietni a lépcsőn, elegánsan, telefonálva, tudtam, hogy az, aki addig voltam, meghalt. De abban a pillanatban született valaki más, egy új Ina, aki most is vagyok.

Ez 2011. május 9-én történt. Attól a naptól kezdve együtt vagyunk. Ő megtestesíti mindazt a tulajdonságot, amiről már nem is álmodtam volna, hogy egyáltalán külön-külön meglehet emberekben, nemhogy egészben. Általa kiteljesedett az életem. Az egész létezésemet jelenti, vagy talán még annál is többet. Soha nem voltam még ilyen boldog senkivel, mint azóta és vele, de ennyire nem is szerettem még senkit. Nem is hiszem, hogy már valaha is fogok, mert az ő személyében számomra a tökéletes férfi jött el.

*

Utólag sokszor elgondolkodtam, milyen nüansznyi dolgokon múlik az élet. Pillanatokon, momentumokon, melyek képesek befolyásolni, akár teljesen meg is változtatni azt.

Ha akkor, azon a napon nem megyek el arra a rendezvényre, azt mondván, hogy a műtéti seb fáj, fáradt vagyok, stb., ma sehol sem lennék. Legalábbis, ilyen boldog bizonyosan nem. Hiszem, hogy minden okkal történik. Ahogy Mein Mann anyanyelvén mondják: „Ich glaube, dass alles seinen Sinn hat.” Ezért is vagyok híve annak, hogy nem szabad feladnunk. Soha, semmit és semmikor. Számtalanszor álltam az életemben egy-egy kilátástalannak tűnő szituáció, élethelyzet kellős közepén, amikor azt mondtam: nem bírom tovább, jobb lenne már, ha vége lenne. De mindig ott bujkált a gondolataim mögött, hogyha akkor és ott megtorpanok, soha nem lesz lehetőségem, hogy megtapasztaljam a jót. Hogy még milyen is lehetett volna az élet.

Az első és egyben eddigi legnagyobb szerelmi bánatomat pl. 7 évvel ezelőtt éltem meg. Nagyjából 2 évbe tellett, mire túljutottam rajta. És milyen jól tettem, hogy hosszútávon akkor sem hagytam, hogy a körülmények felülkerekedjenek rajtam és áldozat legyek.

Ami a jelent illeti, esküvőnket 2014. júniusára tervezzük. Arra a napra, amikor egyszer régen azt hittem, mindent elvesztettem, mert még nem tudtam, mit is nyerhetek.

Ha csak egyet tanácsolhatok bárkinek, aki e sorokat olvassa és döntés előtt áll: hagyni kell, hogy a dolgok megtörténjenek velünk. Bizony, így van ez. Az élet nem egyszerű matematika. Én, bár próbálom előre megtervezni centire az életemet, be kell látnom, van, amit nem kalkulálhatok a naptár szerint előre.

A lehetőségeket pedig meg kell ragadni. Mindegy, hogy miről van szó, hogy épp biztos, de unalmas állásod közepén jön egy külföldi, kihívásokkal kecsegtető munka ígérete, vagy éppen, ha középkorú férfiként/nőként tanácstalanul állsz és félsz, hogy a sok csalódás után vajon működhet-e egy ígéretesnek tűnő új kapcsolat. Soha nem késő váltani. Soha nem késő az újat megismerni. Ha pedig meghívnak valahová, pláne, ha érdeklődési körödnek, igényeidnek megfelelő a hely és a program is, ne vonakodj megjelenni. Talán kicsi az esély rá, de ki tudja, lehet, hogy pont ott találod meg azt a személyt, aki így vagy úgy, de megváltoztathatja az életedet, akinek a mosolya képes „beragyogni az egész várost” – ahogyan ez velem is megtörtént. Hogy esetemben mennyire volt kicsi ez az esély? Talán hihető, ha meggondoljuk, a mi eseményünkre kb. 50 embert hívtak meg csupán, amiből, ha levesszük a bajor államtitkárt, a nagykövetasszonyt, az épületben dolgozókat, az én két kísérőmet és engem is, marad 40-45 ember. Vajon mennyi a rációja, mennyi a realitása annak, hogy közöttük pont ott lesz az igazi? Mégis ott volt. És ettől olyan szép ez a rejtelmekkel és meglepő fordulatokkal teli élet.

Nekem, aki már szintén annyiszor csalódott, ez egy utolsó lehetőség volt a boldog szerelemre. Ahogy az elején említett film, a Last chance Harvey záró jelenetében is elhangzik, mikor a főhős felmond a munkahelyén: „Te mondtad, hogy ez az utolsó esélyem.”

Mindenki életében van egy „last chance”. Ne hagyjuk hát, hogy kihasználatlan maradjon.

Merry Christmas!

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Ich wünsche frohe Weihnachten an Alle! 

I wish Merry Christmas to everyone!

  

14th December 2011

SOTD – Komm lass mich nicht mehr los...

...auch, wenn die Welt still steht. 

Komm halt mich weiter fest, 

bevor Du wieder gehst. 

Komm lass mich nicht mehr los, 

auch wenn wir untergehen.  

Bis wir uns wiedersehen.

In the last 4 months...

There was so many things and happenings in the last months. Now I'm showing some of them.

"Time to say goodbye" – My favourite football player left our FC Bayern München and went to Italy, to play by the Lazio in the next seasons. Miro, we really miss you!

 

I spent 2 days in my beloved village in the middle of Juni and took there this wonderful sight.

Munich had the chance with its bidding to be the host city of the Winter Olympic Games 2018 but unfortunately it losted that in July and Pyeongchang won instead of my favourite city.

That was one of my biggest experiences this summer, when on 29. July I spent a whole day in Győr and saw the FC Bayern All Stars live on the field. I have met the great ex-player Carsten Jancker in person and it was a really fine football day with lot of fun.

At the beginning of September I returned to my dream-city, Munich. With my 5 days there I think, those were the one of the best 5 days of my life. (As always.:) )

Because Mein Mann competes as a horse show jumper, I thought I have to go to see a show jumping game in the National Gallop here, in Budapest in the middle of September. He was not one of the competitors, but I just wanted to see a game like this and really enjoyed the day what I experienced there.

In meantime the traditional Bavarian Oktoberfest was the highpoint of the year for millions around the world and for Munich too. Since 2009 that was the first year for this event without me.

And, of course, we had our own football competitions ( for example the HBF Szurkolói Kupa on the last picture) too on 1st October.

SOTD – "Ich hab die Welt für Dich gedreht"

"...Dein heller Schein zeigt mir den Weg
wenn es dunkel ist."

Szeptember 11

Only the dead have seen the end of war.

Csak a halottak látták a háború végét.

/Platon/

Sonnentag

Bilder längst vergangner Tage,
erzählen vom Glück
Worte von Erinnerung getragen,
bleiben hoffnungsvoll zurück
All die verzauberten Momente,
wie auf altem Papier,
bringen dich wieder zu mir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist,
Ich weiß, das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Die Zeit flog an uns vorbei
Und die Welt erschien zu klein
Uns gehörten alle Träume
Für eine kurze Ewigkeit
Ein Monument aus Stein und Worten
Erzählt mir von dir und du bist wieder bei mir

Ein langer weg, ein letzter Marsch
Heut an diesem Sonnentag
Schenke dir jetzt mein Geleit
Wir machten alles zu zweit
Ich spreche leise zu dir
Nur das du weißt, ich bin hier
Immer bei dir

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse nie, wer du warst

Ich stell mir vor, wo du bist
Und höre was du sagst
Ich stell mir vor, was du denkst
Und fühle was du magst
Ganz egal wo du auch bist
Ich weiß das du mich siehst
Und vergesse niemals, wer du warst

Régmúlt napok képei,
mesélnek a boldogságról
Az emlékezés viselt szavai
reményteljesen maradnak vissza,
Az összes elvarázsolt pillanat
miként az öreg papíron,
újra visszahoznak téged hozzám.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Az idő elrepült mellettünk
És a világ túl kicsinek tűnt
Hozzánk tartozott minden álom
Egy rövid örökkévalóságig
Egy emlékmű kőből és szavakból
Mesél nekem rólad és újra velem vagy

Egy hosszú út, egy utolsó menet
Ma, ezen a napfényes napon
Neked ajándékozom kíséretemet
Mindent megtettünk kettesben.
Csöndesen beszélek hozzád,
Csak te tudod azt, itt vagyok
Örökké melletted

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

Elképzelem, ahol vagy
És hallom, amit mondasz,
Elképzelem, amit gondolsz
És érzem, amit kedvelsz,
Teljesen mindegy, hol vagy is,
Tudom, hogy látsz engem
És soha nem felejtem, aki voltál.

/Saját fordítás./

*****

R.-nek

Az elmúlt hónapok emlékképei mesélnek a boldogságról, az összes elvarázsolt pillanat – újra visszahoznak Téged hozzám.
Elképzelem, ahol vagy és hallom, amit mondasz; elképzelem, amit gondolsz és érzem, amit kedvelsz. Teljesen mindegy, hol vagy is, tudom, hogy látsz engem és minden gondolatban velem vagy.
Az idő elrepült mellettünk, s a világ túl kicsinek tűnik – hozzánk tartozik minden álom, egy rövid örökkévalóságig... Míg állni fog egy emlékmű kőből és szavakból és mesélni fognak Rólad és rólam.
Egy hosszú út, a reptérig tartó menet, ma, ezen a verőfényes napon. Még nem tettünk meg mindent – búcsúzóul ma Neked ajándékozom kíséretemet. Csöndesen beszélek Hozzád – tudod, hogy itt vagyok. És itt is maradok. Örökké. Veled.
Elképzelem majd, ahol már este vagy és hallom, amit majd mondasz. Elképzelem, amit majd ott gondolsz és érzem, amit ott majd kedvelni fogsz. Teljesen mindegy, hol is leszel, tudom, hogy látni fogsz engem, s míg visszatérsz hozzám, megőrzöm szívemben, aki vagy.

My NameDay (memories)

Július 26-án volt a névnapom.
Gondolom, sok újdonsággal nem szolgálok, ha azt mondom, Magyarországon a névnapokat meg szokás ünnepelni. Vannak, akik nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, ám én az ellenkező kategóriába tartozom. Mivel alapjában véve szeretem a társasági eseményeket és szeretek ünnepelni, összejövetelt szervezni vagy szimplán csak résztvevőjük lenni, ráadásul ez az egy személyes jeles napom van az évben, amit a "nyári szabadság" idején ülhetek meg, kiváltképp fontos számomra. Ezért is voltam igazán kíváncsi, hogy vajon hány embernek fog eszébe jutni a nevem napja, főképp, hányan emlékeznek meg róla, hogy, bár majdnem mindenki a közkedvelt becenevemen, Inának szólít, Anikó a polgári és egyébként szintén kedvelt keresztnevem. (Ha már én évközben igyekszem figyelni a naptárt és mindenkit felköszönteni ez alkalomból is.)
Főleg annak tudatában viseltettem igazán érdeklődéssel ez iránt, hogy, míg a születésnapomat megjelenítette valamennyi ismerősöm számára a Facebook, amely boldog-boldogtalant emlékeztethetett az én jeles dátumomra, addig a névnapok esetében nincs a közösségi oldalnak ilyen kijelzője – nem meglepő módon, hiszen külföldön nagyrészt nem ünneplik.
Ezért aztán különösen meglepő volt, hogy olyanok is felköszöntöttek, akiktől erre nem is számítottam volna. Természetesen akadtak, akik elmulasztották mindezt, de összességében nincs okom panaszra, nem ez volt az első és vélhetően nem is az utolsó eset.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, akinek eszébe jutottam a nevem napján!

Mivel anyukám is velem egy napon ünnepli a névnapját, az elmúlt években szokássá vált, hogy ezen a napon közös programot tervezünk. Ez általában abban teljesedett ki, hogy kedvenc kávézómba és egyben "törzshelyembe" látogattunk el ketten, a budai Café Miró Várba, tavaly pedig barátnőmmel, Vikivel is ott névnapoztunk, ám, a szóban forgó vendéglátóhelyet sajnos az idén bezárták. Így új desztinációt kellett keresnem erre a napra.

Café Miró Vár. Kép 2008-ból

Annak ellenére, hogy idén éppenséggel senki nem ért rá, aki velem tarthatott volna ünnepleni, egy percig nem aggódtam: egyedül is remek napot tartottam, sőt, nem teljesen egyedül, mivel aznap zajlott épp az Audi Kupa első napja Münchenben, egy kétnapos, négy csapatos szponzori focitorna, melynek a Bayern München is résztvevője volt, így elfogadtam Viktor meghívását az esti közös meccsnézésre is.
A tárgynapon fel akartam kelni korábban, de aztán visszaaludtam, így végül a hosszas készülődésnek is csak délután kezdhettem neki. Röviddel délután 4 órát követően mentem el itthonról, először Újpalotára vezetett az utam, majd onnan át Budára. Este pedig a már említett közös meccsnézésre voltam hivatalos Angyalföldön. Három távoli célpont, mindezt egyetlen napszakban. :)

Hosszú út vezetett Budára, mind oda, mind vissza, ráadásul egy 8 centis magassarkú cipőben vágtam neki a napnak, de elég edzett vagyok már, úgyhogy ez nem okozott problémát. Az elmúlt években arra az érdekes megfigyelésre tettem szert, hogy minden névnapomról, amikor a Budai Várban és a törzshelyemen ünnepeltünk, van képem magamról a Deutsche Botschaft előtt állva, kedvenc országom iránti szeretetem és elkötelezettségem jelképeként.

2008.

2010.

Így, a Várhoz érve, első utam természetesen a Deutsche Botschaft épületéhez vezetett. Azt hiszem, az arra jövő emberek nemigen értették, mi az a letörölhetetlen mosolygás, ami kiült az arcomra, de hát, nekem ez a helyszín eddig is különleges volt, május óta pedig még különlegesebb. (Erről a későbbiekben tervezek írni, de páran már kitalálhatták, mi okból említem mindezt.) Lévén, hogy egyedül voltam, próbálkoztam az időzített képkészítéssel, de végül jobbnak láttam megkérni egy arra sétáló pár egyik tagját, aki rögtön eleget is tett a kérésemnek.

2011.

Mivel a korábbi törzshelyem, ahogy fentebb említettem, ugyancsak az Úri utcában volt, mígnem idén be nem zárták, evidens volt tehát, hogy oda nem mehetek már be. Ezért aztán, egy kör séta után letelepedtem a törzshelyemmel szemközt lévő Hadik Étteremben. Csak egy cappucinot, kedvenc kávéfajtámat szerettem volna inni, mielőtt indultam volna a meccsnézésre, így azzal tértem be a vendéglátóhelyre, hogy tudok-e bankkártyával fizetni. A pincérek, bár előzetesen arról tájékoztattak, hogy csak ötezres tétel felett vehető igénybe a kártyás fizetés lehetősége, hamar megállapították, hogy megoldják, efelől ne legyen gondom. :) Nagyon kedvesek voltak, így nem volt kérdés, hogy maradok a vendéglátóhelyen.

Megkaptam a kávémat, majd megkértem őket, készítsenek már rólam pár képet. Azon túl, hogy egyből eleget tettek a kérelmemnek, még két másik hátteret is javasoltak a képekhez, így született meg a Mátyás templomos kép.

Amíg kortyolgattam az italomat, szóba elegyedtem a képeket készítő felszolgálóval. Néhány éve elég hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel, főleg, ha a futballtémához is hozzá tudnak szólni.:) Nem volt ez másként jelen esetben sem, aztán beszéltünk szakmai dolgokról – hiszen ő nekem kolléga –, majd szót ejtettünk még sok dologról, futballról, arról, hogy manapság mennyire képzetlen emberek kerülnek ki a vendéglátóipari karról a főiskolán, stb. Végül annyira megkedvelt engem, hogy még a lenti borospincét is megmutatta nekem, pedig ezt átlagos vendégek nemigen láthatják. No, de, ugye, én nem voltam egy átlagvendég, hiszen szakmabeli vagyok. Kifelé menet meg is jegyezte, hogy majd jöjjünk el ide a párommal is vagy kollégáimmal, de, akkor is nézzek be, ha csak épp erre járok. Kicsit Andries Jonker tavaly hozzám intézett szavai idéződtek fel bennem ennek hallatán, mindenesetre itt könnyebben tudtam ígéretet tenni erre, mint Jonkernek, hiszen évente legfeljebb kétszer vagyok csak Münchenben, sajnos.
Ezt követően indultam át a közös meccsnézésre. Az első félidő végére értem oda, amikor 1:1 volt az állás, ez később nem is változott, így tizenegyespárbajban dőlt el a döntőbejutás sorsa. A Bayern jutott be a döntőbe, nagyon örültem a csapattól ajándékba kapott eredménynek. :)

Mindezt együttvéve, úgy érzem, egy kifejezetten jó napot tudhatok magam mögött.

Néhány, a Budai Várban készített további kép aznapról:

Timi Szivárvány-sminkje által inspirált sminkem :)

Végezetül pedig, a nap kérdése:
Ti hogyan ünneplitek, egyáltalán, ünneplitek a névnapotokat?
Mekkora jelentőséget tulajdonítotok az események?
Van különleges, a névnapotokhoz fűződő élményetek, vagy valamely bevett szokás, amit erre az egy napra vonatkoztattok, mint nekem a budai ünneplés?
Írjátok meg kommentben!:)

POTD: Le Tour de France 2011

My currently background :) – about the Tour de France, my favourite bicycle race.
Jelenlegi háttérképem :) – a Tour de France-ról, kedvenc kerékpárversenyemről.

POTD: FIFA Women's World Cup 2011 Winner

Japan are FIFA Women’s World Cup champions for the first time after a penalty shootout victory over USA, following a drama-charged 2-2 draw in Frankfurt.
In my point of view they really deserved to win!

Pisture from: GettyImages/FIFA.com

A day full of light – Ein Tag voller Sonne

Happy birthday to the new owner of my heart!



I don't want to write too much.
You changed my life.
You gave new meaning to my life.
I didn't believe that someone can still be so in love as I love you.
You are everything for me.



Happy Birthday, my love!
Alles Gute zum Geburtstag, meine Liebe!
Alles Jode zum Jebootsdag!

♥

Üvverall jitt et Fans vum FC Kölle!

POTD: Kiev is on my mind

Picture from: th4jfunblog

NFL Draft – The real results #1

Az NFL-rovat legutóbbi cikkében az idei draft első körének jövendölt alakulásáról adtunk számot. Állandó szerzőm most a kialakult, tényleges "végeredményről" fogja megosztani az erről alkotott véleményét, 3 részletben.
Íme, az első:

Ina

*-*-*-*-*-*

1. Carolina Panthers:

1/1 Cam Newton, QB

3/1 Terrell McClain, DT

3/33 Sione Fua, DT

A Newton pick számomra értékelhetetlen, nyilván a Newton megelőző óriási hype következtében lett az 1/1. Személyiségbeli, és technikai érvek is szólnak az ordas nagy bust esély mellett. Még akár az is lehet, hogy jövőre is elsőnek draftol a Panthers, de akkor már behúzhatják Andrew Luck-ot. Newton és az NFL-ben alkalmazott pro style offense nagyon messze van egymástól, így kérdéses, hogy milyen lesz a Panthers passzjátéka. Egy biztos, ekkora kockázat mellett jó futójátékot kell majd produkálni, mert az NFC South gyilkos csoport volt, és az is lesz még egy darabig… A 3. körben jött két DT, ami talán a legnagyobb need-je volt a Panthersnek, az egyikük hátha beválik, és megveti a lábát a párducok védőfalában. Mindketten reach-nek tűnnek, de legalább nagy need-re jöttek mind a ketten.

2. Denver Broncos:

1 / 2 Von Miller, OLB

2/13 Rahim Moore, S

2/14 Orlando Franklin, OT

3/3 Nate Irving, LB

Von Miller nem a legszükségesebb helyre jött, ráadásul az ő klasszikus posztja a 3-4-es OLB poszt, a Broncos viszont 4-3-at fog majd játszani ősztől, és egy ekkora tehetséget be kell majd építeni egy, a tőle szokatlan védelembe. Kérdés, hogy SOLB-t, vagy WOLB-t fog játszani Miller. Szerintem a gyenge oldalra fogják tenni, de adott esetben az erős oldalon is játszani fog, míg egyesek szerint nickel felállásban DE-t is bevetik majd. Rahim Moore az idei class legjobb safetyje, plusz a Denvernek ez nagy need volt, így ez szinte tökéletes választás. 2/14-re nem értem az OL picket, amikor óriási lyuk tátong a DL közepén, konkrétan alig van használható DT… A 2. körben rengeteg DT volt, mégis inkább az OL-be húztak. Persze kell az OL-be is ember, de így, hogy a legnagyobb need-et elhanyagolták, igen szorult helyzetbe kerülhet a Denver. Irving is elfogadható pick, főleg úgy, hogy ha Franklin helyett DT-t húztak volna…

3. Buffalo Bills:

1/3 Marcell Dareus, DE/DT

2/2 Aaron Williams, CB/S

3 / 4 Kelvin Sheppard, LB

Óriási gondok voltak tavaly a Bills front sevenjével, minimális volt a pass rush, szánalomra méltó volt a futás elleni védekezés. Ennek fényében a lehető legjobb választás volt Dareus, aki 3-4-ben és 4-3-ban is jól tud játszani, a Bills meg amúgy is ilyen hibridszerű védelemmel fog majd játszani a következő szezonban. Tökéletes pick így elsőre!

A secondary is erősítésre szorult, Aaron Williams pedig tökéletes választás. Azt mondják, hogy az NFL-ben safety lesz, mert nagyon fizikális játékos. Az LB sorba is kellett az erősítés, Sheppard remélhetőleg kellően megakasztja majd az ellenfél futásait. 3 pick az ezer sebből vérző védelembe, tökéletes!

4. Cincinnati Bengals:

1/ 4 A.J. Green, WR

2/3 Andy Dalton, QB

3/2 Dontay Moch, OLB

A.J Green Patrick Peterson mellett az idei draft legjobb játékosa, ám közel sem a legnagyobb need-re jött, lehet itt kellett volna Fairley-t húzni. Második körben egyértelmű volt, hogy meg kell oldania a QB-kérdést, nyilván 1/ 4-re nem akartak még QB-t, 2. körben meg egyértelmű volt a poszt. Daltont már korábban is megkörnyékezték, így nem volt meglepő az ő választása. Kérdés, hogy ha kezd, akkor oda tudja-e dobni Greennek a labdát. :P

Mochot nyilván a pass rush képességei miatt szerződtették, mivel azt alapvetően a LB sorból kívánja majd a Bengals megoldani. A sebessége megvan hozzá, akár coverben is használható lesz majd, és akkor ez egy nagyon jó választás.

5. Arizona Cardinals:

1/5 Patrick Peterson, CB

2/6 Ryan Williams, RB

3/5 Rob Housler, TE

Patrick Peterson draftolása kihagyhatatlan volt itt az 5. picknél, ám nem a legnagyobb need-re jött. Ryan Williams tökéletes fegyver a gólvonal közelében. Jó játékos, de nem volt szükséges az Arizonának, OLB-t kellett volna húzni. Az idei TE classt elnézve egyszerűen nem értem a TE picket. Bőven elég lett volna később, ha már muszáj ide húzni. Housler elkapó TE, így blokkolásban lesz hova fejlődnie, hogy sokoldalúbb játékos lehessen.

6. Cleveland Browns:

1/21 Phil Taylor, DT

2/5 Jabaal Sheard, DE

2/27 Greg Little, WR

Volt már egy nagydarab NT a keretben, erre jön még egy. Ráadásul 4-3-as védelmet használ a Browns, újfent érthetetlen. Két tekintélyes NT egy 4-3-as védelemben. Érdekes. Ritka. Kíváncsi vagyok, hogy oldják meg.

Sheard need-re jött, kellett a pass rush miatt, s az egyik legjobb elérhető DE volt. Little igazi szörny, nagydarab, nehéz a földre vinni az elkapás után, plusz kellő pozícióra érkezett, értékes pick.

7. San Francisco 49ers:

1/7 Aldon Smith, DE

2/4 Colin Kaepernick, QB

3/16 Chris Culliver, CB

Smithben óriási potenciál van, de van benne bust esély is, kiaknázatlan tehetség. A QB kérdést itt is meg kellett oldani és itt is a 2. körre maradt a QB húzás. Colinnak remek adottságai vannak és fel is kellett tradelni érte, talán még franchise QB is lehet. A CB is nagy need volt, a 3. körben pedig jött is Culliver, aki returnben is használható.

8. Tennessee Titans:

1/8 Jake Locker, QB

2/7 Akeem Ayers, OLB

3/13 Jurrell Casey, DT

QB-ra volt szükség itt is, de Locker 1/8-ra, háááááát. No, nem ér ennyit nyilvánvalóan, de a Titans nem akarta tovább tolni a QB kérdést, így inkább beáldozta az első kört egy tehetséges játékosért. Ayers jó választás, kellett a frissítés az LB sorba, mindkét fő védelmi felállásban használható, OLB-t és SLB-t is tud játszani, sokan az első körbe várták, így a 2. körben mindenképpen nagy fegyvertény a megszerzése. A DL-be is kellett az új ember, need is volt, és sok DT kiment már ezelőtt, úgyhogy itt lépni kellett mindenképpen.

9. Dallas Cowboys:

1/9 Tyron Smith, OT

2/8 Bruce Carter, OLB

3/7 DeMarco Murray, RB

Kezdetben nyilván RT lesz, de a potenciál benne is rendkívül nagy, így idővel majd akár elit LT is lehet belőle. Talán 1/9-re kicsit reach, de nagy szükség-posztra érkezett.

Bruce Carter a szakértők szerint mellényúlás, mert gyenge pont lehet a Dallas védelmében, majd meglátjuk, ám volt itt nagyobb need is, mint az OLB, az biztos…

Murray nem rossz játékos és összességében kellett is egy jobb futó, ám itt jöhetett volna safety, vagy egy CB.

10. Washington Redskins:

1/16 Ryan Kerrigan, DE

2/9 Jarvis Jenkins, DT

3/15 Leonard Hankerson, WR

Kerrigan needre jött, bár a Redskins tele volt idén needekkel, de kiváló munkamorálú, szorgalmas, aki stabil teljesítményt nyújthat a DE poszton pass rush tekintetében. Kellett a segítség a védőfalba is, Jenkins jó nagydarab figura, jó játékos, s sokra hivatott. Elkapóra is nagy szüksége volt a redskinsnek, így Hankerson itt nagy fogás, elkap szinte minden labdát, kell egy ilyen biztos kezű ember a támadósorba. (...)

Vrijbloed

Folytatása következik.

Happy B-Day Christy!

Krisztinek, a Christy's Days tulajdonosának nagyon boldog szülinapot kívánok! :)

Happy birthday to Christy, owner of the Christy's Days! :)

POTD: 10 years ago today...

Heute ist schon seit 10 Jahren... FC Bayern München, Champions League-Sieger (und wirst es auch bleiben).

Today is already 10 years ... FC Bayern Munich, Champions League winner (and it will remain too).

A mai napon már 10 esztendeje... FC Bayern München, Bajnokok Ligája-győztes (és az is marad).

23. 05. 2001. – 23. 05. 2011.

♥

Who would you choose? NFL Draft – The right round

Amerikai futballal foglalkozó rovatunk a szüneti periódusban sem pihen: elérkeztünk a draft, a "kiválasztás" első éjszakájához.

Azok számára, akiknek nem teljesen egyértelmű, hogy mit jelent és mit is tartalmaz ez a kifejezés, álljon itt egy kis magyarázat, ismertetőül:

"A draft angol kifejezést a sportéletben olyan játékoskiválasztásra alkalmazzák, amelynek során az amatőr játékosokat a professzionális csapatok úgy választhatják ki (igazolhatják át), hogy a profiliga valamennyi csapata egyidejűleg juthat új játékosokhoz . A szót a magyar sportnyelvben nem fordítják le, viszont további szavakat képeznek belőle (pl. draftol).

A draft egy évente megrendezett esemény, mely során az NFL csapatok főként az egyetemek csapataiból választanak ki játékosokat. Először1936-ban rendezték meg a philadelphiai Ritz-Carlton Hotelben. 1965 óta New Yorkban tartják.

A jelenlegi rendszer szerint a draft 7 körből áll. Minden csapatnak van egy választása minden körben. Azt, hogy ki hányadiknak választ, az előző bajnokságbeli eredmények határozzák meg. A 32. csapat választ elsőnek, a 31. másodiknak, és így tovább, a Super Bowl győzteséé a 32. választás. Az első körben 15 perc áll minden csapat rendelkezésére a választáshoz, a másodikban 10, a harmadiktól kezdve pedig 5. Ha ez idő alatt nem sikerül választaniuk, akkor később bármikor pótolhatják, de meg kell várniuk, míg az aktuális csapat választ.

A drafton túlnyomórészt végzősök vesznek részt, de előfordulnak alsóbb évfolyamba járó, valamint nem egyetemista (például az Arena Football League játékosai) jelentkezők is. Feltétel, hogy csak olyan játékos vehet részt a drafton, aki már legalább három éve kikerült a középiskolából."

Forrás: wikipedia.hu

Az alábbiakban állandó szerzőm fogja megosztani az első körrel kapcsolatos gondolatait.

Ina

*-*-*-*-*-*

1. Carolina Panthers: Marcell Dareus, DT

A Carolina védőfala nagy bajban van, így el kell bele az erősítés. Dareus 3-4-ben, és 4-3-ban is megállja a helyét a profik között, így mindenképpen esélyes az idei Draft 1/1-es játékos „címére”.

2. Denver Broncos: Patrick Peterson, CB

Bár a Denver Defensive Line-ja is nagy erősítésre szorul, ám én úgy gondolom, hogy az igazi, prototípus CB megtestesítőjét, Patrick Petersont húzzák be a vadlovak, mivel oda is el kell az erősítés. Ha mégsem így tesznek, akkor valószínűleg Nick Fairley (DT) érkezik majd Denverbe.

3. Buffalo Bills: Von Miller, OLB

A Bills front sevenje kritikán aluli volt az elmúlt szezonban, gyakorlatilag minimális nyomást is alig tudtak helyezni az ellenfél támadófalára és az irányítókra. Így mindenképpen a front sevenbe kell húzni. Miller klasszikus pass rusher, remélhetőleg a Bills által ősztől alkalmazott hibrid védőrendszerben is megállja majd a helyét.

4. Cincinnati Bengals: Nick Fairley, DT

Fairley az elmúlt idényben mutatott teljesítményével 1/1-es játékos is lehet, ám talán mégis több minden szól ellene, mind mellette. Mindezek ellenére fantasztikus potenciállal bíró játékosról van szó, s mivel a Bengals is DT gondokkal küzd, adja magát ez a pick. Az már a jövő kérdése, hogy Fairley-t mennyire lehet majd megrendszabályozni a pályán, és azon kívül.

5. Arizona Cardinals: Da’Quan Bowers, DE:

Sokat vacilláltam, hogy Bowers, vagy Quinn, aztán Bowers mellett döntöttem, de ez puszta megérzés csupán. Mindazonáltal nagyobb összeget tennék arra, hogy ebből a két játékosból választ majd a Cardinals az első körben.

6. Cleveland Browns: A.J. Green, WR

Ha a Browns WR-t húz, akkor 100%-ban biztosnak gondolom, hogy AJ-t fogják húzni, és nem mást. Az idei év legjobb elkapója, fantasztikus atléta, fantasztikus képességekkel.

Esetleg első körben még a front sevenbe húzhat embert a Browns.

7. San Francisco 49ers: Prince Amukamara, CB

Peterson kiment, így adja magát a helyzet, hogy az idei class második legjobb CB-jét húzzák be, főleg úgy, hogy a Friscónak a CB az egyik legégetőbb problémája, amit a drafton majd orvosolni kell. Szerintem mindenképpen CB-t húznak majd az első körben, a kérdés az, hogy mekkora esély van arra, hogy Peterson lecsússzon idáig. Véleményem szerint Patrick nem csúszik le idáig, így jöhet Prince a Friscóhoz.

8. Tennessee Titans: Cam Newton, QB

Vince Young a csapatnál van ugyan, ám kétlem, hogy ő lenne majd a kezdő irányító. Az idei draft nem nagyon kedvez azoknak a csapatoknak, akik ténylegesen nagy QB ínségben szenvednek, mert az idei class-ban nincs olyan irányító, aki kezdőként egyből a hátára tudná venni valamelyik franchise-t. Sokat töprengtem, hogy Gabbert, vagy Newton, de végül Newton mellett döntöttem a hype-ja miatt. Akármennyire is NFL -rendszeridegennek tűnik a srác, én kétlem, hogy ne ő legyen az idei draft első kiválasztott irányítója.

9. Dallas Cowboys: Cameron Jordan, DE:

Sokoldalú, remek hozzáállással rendelkező játékos, aki 3-4-ben és 4-3-ban is tud játszani. Egy jó DE pedig úgy kell a Cowboysnak, mint egy falat kenyér. 1/9-re én kétlem, hogy OT húznának, de végülis nem elképzelhetetlen variáció ez sem.

10. Washington Redskins: Julio Jones, WR

A Redskinsnek szinte minden posztra kellene egy megfelelő ember, kellene egy irányító, egy jó futó, a védelembe is kellene ember, így szinte megjósolhatatlan, hogy milyen posztra húznak majd az első körben. Mivel az első két pickjük után egy darabig nem szólnak majd bele a draft alakulásába, így nagyon jól kell felhasználni, az első két lehetőséget.

11. Houston Texans: Robert Quinn, DE

A támadók rendben vannak, a védelem viszont nagyon gyenge volt, így ide mindenképpen szükséges az erősítés. Quinn érkeztével nagyobb nyomáskifejtésre lesz képes a védelem és ez megkönnyítheti a secondary dolgát is.

12. Minnesota Vikings: Blaine Gabbert, QB

Newton kiment és ők is mindenképpen irányítót visznek majd az első körben, mivel nincs a keretben olyan irányító, akivel neki lehetne vágni a következő szezonnak. Ha esetleg a Tennessee viszi Gabbertet, akkor szerintem Newton kerül ide.

13. Detroit Lions: Jimmy Smith, CB

A Lions secondary borzasztó volt a tavalyi szezonban és mivel a két legtöbbre taksált CB már kiment, jöhet Smith, aki rászolgálhat a „harmadik legjobb cornerback” címre. A másik nagy hiányposzt az OT, kérdés, hogy 1/13-ra mernek-e vállalni egy OT-t. Szerintem nem.

14. St. Louis Rams: Mark Ingram, RB

Bár a Ramsnek van nagyobb hiányposztja, (WR, S, DT) mint a futók, de SJ mellé kell már egy olyan ember, aki tudja őt megfelelően tehermentesíteni. Őszintén szólva, én is meglepődnék, ha Ingram itt kötne ki, de valami miatt én ezt a picket érzem.

15. Miami Dolphins: Mikell LeShoure, RB

Leshoure igazi húzóember lehet majd új csapatában, s bár a Miami is QB gondokkal küzd, szerintem sem Mallettet, sem Pondert, sem Lockert nem húzzák be 1/15-re, hanem inkább javítani próbálják majd a szegényes futójátékot.

16. Jacksonville Jaguars: Ryan Kerrigan, DE

Óriási szükség van egy jó pass rusherre, aki egyenletes, megbízható teljesítményt tud nyújtani, már a rookie évében. Kerrigan megfelelő választás, aki 4-3-ban DE, míg 3-4-ben OLB-ként is képes megállni a helyét.

17. New England Patriots (from Oakland Raiders): Tyron Smith, OT

Úgy érzem, hogy a Patriots mindenképpen OT-t húz majd az első pickjével, méghozzá a jobb oldalra. Tyron Smith jó választásnak tűnik az RT posztra, így Vollmer mehet át LT-nek, de ha Smith kihozza a benne rejlő nagy potenciált, akkor akár majd LT is lehet belőle.

18. San Diego Chargers: Gabe Carimi, OT

A támadófal jobb oldala nagyon gyenge, Carimi pedig már az első évében elit RT lehet, mivel kiváló futásblokkoló. Ha csak nem épp a Patriots őt választja majd a fala jobb oldalára, akkor 99%-ban biztosra veszem, hogy San Diegóba kerül.

19. New York Giants: Nate Solder, OT

Ha már beindult az OT henger, akkor a Giants sem maradhat ki a mókából, főleg, ha náluk is kell ember a falba. Solder a jövőben kiváló vakoldali tackle lehet.

20. Tampa Bay Buccaneers: Aldon Smith, DE

Pass rusher gondokkal küzd a Bucs, Smith-ben pedig elképesztő potenciál van. Remélem, ki is hozza ezt magából új állomáshelyén.

21. Kansas City Chiefs: Titus Young, WR

WR vagy NT? Ezen a két poszton tűnődtem, aztán az első mellett döntöttem. Kérdés, hogy 1/21-re NT- húz-e majd a Chiefs, s 3-4-es védelme miatt. Ez is benne van a pakliban, ám egy jó kis elkapó is kellene, hogy a remek futójáték mellett elfogadható passzjáték is legyen Kansasben.

22. Indianapolis Colts: Derek Sherrod, OT

Solder kiment, pedig ő ideális választás lett volna a Coltsnak, így marad Sherrod, aki LT poszton játszott az egyetemen, kérdés, hogy melyik oldalra rakják majd a Coltsban, ahol egy bizonyos Peyton Manning dobálgat.

23. Philadelphia Eagles: Brandon Harris, CB

Asante Samuel mellett nincs más elfogadható CB, így ez nagy need az Eagles-nek. Ha esetleg a Detroit mégis OT-t választ, akkor Jimmy Smith lecsúszhat idáig. De, mivel itt Smith már kiment, marad Harris, akit a szakértők is elsőkörös tehetségnek tartanak.

24. New Orleans Saints: J.J. Watt, DE

Javítani kell a pass rush-on mindenképpen, hogy a védelem kevesebb pontot szedjen be meccsenként. Watt ideális választás, olyan játékos, aki csendben, rendben teszi majd a dolgát.

25. Seattle Seahawks: Mike Pouncey, OG

Bár könnyen elképzelhető, hogy a Seahawks QB-t húz majd, de úgy érzem, hogy Hasselbeck vállal még egy évet, bár sokak szerint az ő ideje lejárt. Ha nem az OL-be húznak guard-ot, akkor valamelyik bennmaradt irányítót választják majd, Mallettet vagy Pondert.

26. Baltimore Ravens: Corey Liuget, DE

Kedvenc csapatomnál is sok a hiányposzt, az elit OLB-k kimentek, ILB class gyenge, S-t nem húzunk első körben, és OC-t sem, így AFC North-szokás szerint a védelmet kell erősíteni, ha meg akarjuk nyerni a csoportot. Ha esetleg nem A DL-be húzunk, akkor a secondarybe CB-t, talán Aaron Williamst, ám az OT pick sem elképzelhetetlen.

27. Atlanta Falcons: Kyle Rudolph, TE

Erősíteni kell a Falcons passzjátékát, és Rudoplhot első körös tehetségnek tartják, ám a posztja miatt egyedül a Falcons viheti majd az első körben.

28. New England Patriots: Cameron Heyward, DE

A Patsnek annyi pickje van a draft elején, hogy szinte lehetetlen, hogy mellé nyúljanak. Ha már idáig lecsúszott Heyward, akkor ezt nem hagyhatják ki.

29. Chicago Bears: Anthony Castonzo, OT

Az OL katasztrofális volt idén, Cutler mégis megúszta nagyobb sérülés nélkül és NFC döntőbe vezette a macikat. Mivel rengeteg OT kiment, maradt Castonzo a Bearsnek. Esetleg még a DL-be húzhatnak az első körben, de oda szerintem majd később.

30. New York Jets: Torrey Smith, WR

Esélyes lehet arra, hogy az első kör végén vigyék el, s a Jetsnek van gondja WR-k terén, így nem elképzelhetetlen ez a pick. Ha elkapóként nem válna be, akkor a special teamben remek visszahordó lehet, ám valószínűbb, hogy elkapóként számítanak majd rá.

31. Pittsburgh Steelers: Phil Taylor, NT

Az idei class legjobb NT-je, s a Pittsburgh többek között NT gondokkal is küzd, s ha idáig lecsúszott, akkor a Steelers biztosan lecsap rá. Kérdés, hogy esetleg a Texans vagy a Chiefs elviszi-e már hamarabb, ha igen, akkor a Steelers az OT, CB classból választhat majd játékost. Ha Taylor hamarabb kimegy, akkor szerintem a DB-be húznak majd embert.

32. Green Bay Packers: Mason Foster, LB

Óriási küzdő, aki több poszton is bevethető. Persze, a Green Bay többi need-je sem zárható ki (RB, OL), de, ha már van egy Matthews a védelemben, akkor érdemes azt tovább erősíteni.

Vrijbloed

Pictures from: worldwide