Lunch at Csarnok Vendéglő

Meg kell, hogy mondjam, a legritkább esetben eszem étteremben, általában csak valamely jelentősebb alkalom apropóján fordul elő, esetleg, ha külföldön tartózkodom. Itt, Budapesten utoljára 2 évvel ezelőtt, a születésnapomon voltunk egy efféle vendéglátóhelyen, idén pedig szintén terveztük a jeles februári végi dátum környékére időzítve, de akkor az idő zsúfoltsága és a sok elfoglaltság okán lemondtunk terveinkről és egy későbbi, akkor még ismeretlen időpontba helyeztük át.

Anyukámnak volt az ötlete, hogy ezen a hétvégén kerekedjünk föl, mivel most végre van időnk a négynapos hétvége miatt is, ráadásul öcsémnek és édesapámnak pénteken lesz a névnapja, így ez a körülmény is az okok palettáján szerepelhetett.

Édesanyám már korábban kipróbálta a Csarnok Vendéglőt, ennek okáért esett rá a választás.

Jó döntésnek bizonyult: az étel nagyon finom volt, s végre tekintélyesebb adag, nem azok a kis "mintaadagok", mint sok más melegkonyhás vendéglátóipari helyiségben.
Mint szakmabeli, kiváltképp árgus szemmel tekintettem a felhozatalra, de két, a felszolgálás folyamán történő pici hibán túl nem találtam kivetnivalót semmiben.

Az elmaradhatatlan sörrel.:)

Igen, ugyanazt az outfit-et viseltem, mint a születésnapomon, de egyszerűen imádom ezt a színt és ezt a ruhát! Korábban megfordult a fejemben, hogy túladok rajta, most már nagyon örülök, hogy nem tettem meg.:)

Anyukám és öcsém ugyanazt rendelték: harcsafilé rántva hasábburgonyával, tartármártással



Én – szokás szerint – eltértem a közízléstől és mézes-mustáros csirkemell filét kértem roston steak burgonyával.

Általában nagyon bizalmatlan vagyok az efféle barna alapszínű mártásokkal, de ezzel semmi probléma nem volt, elnevezéséhez hűen a méz és a mustár is megfelelő arányban kelt életre benne. Kértem mellé utólag egy friss vegyes saláta köretet, ami teljesen passzolt a fogáshoz a mártás ellenére is, kinézetében és ízvilágában egyébként a bolgár nemzeti eledelre, a sopszka salátára emlékeztetett legjobban, ami augusztusi, másfél hetes bulgáriai tartózkodásom alkalmával elég gyakorta került elém az asztalra. (Ebből persze hiányzott a sopszka jellemző hozzávalója, a juhtúró.)

Desszertnek somlói galuskát rendeltünk, ezzel is meg voltam elégedve; a tejszínhab nem terjengett túl és érezhetően friss volt a piskóta, nem afféle kéthetes "cipőtalp". Az adag nem volt se sok, se kevés, éppen annyi, amennyi még "elfért" a gyomorban a laktató ebéd után.

Összességében nagyon elégedett vagyok az étteremmel kapcsolatos tapasztalatokkal, az ár/érték-arány is nagyon méltányos, belvárosi helyhez képest mindenképp.
Attól függetlenül is, hogy a végén sikerült kissé felöntenem a garatra :), jó kis ebéd volt ez, nem tarom kizártnak, hogy visszatérő vendég leszek.