Saturday meeting with Eszti

Némileg megkésve adhatok számot Esztivel való első személyes találkozómról, hiszen az eseményre március 19-én került sor. Mivel ő is a Bayern Münchennek szurkol, szinte magától értetődő volt, hogy találkozásunkra közös meccsnézés alkalmával kerítsünk sort.

Választásunk a helyszínt illetően a Budapest pesti oldalán található Champs Sport Pubra esett, ahol akadály nélkül tekinthettük meg az aktuális német bajnoki forduló mindkettőnkre vonatkozó mérkőzését, az SC Freiburg-Bayern München összecsapást.

Bejárat a Champs-be

Sikerült épp egy Schalke-sál alá beülnünk.:)

Találtunk Getafe-Bayern sálat is.:)

Esztiről több közös ismerősünk révén hallottam már korábban, évekre visszamenőleg is, de mindeddig valahogy sosem keresztezte a sors az utunkat, noha, mint ki is derült, rengeteg közös van bennünk, az azonos szurkolási álláspont(ok)on túlmenően is. Végül aztán egy Bayernes ismerősünk révén találtunk egymásra a virtuális térben, hogy aztán rövid időn belül személyes találkozás kövesse az üzenetváltásokat.

A freiburgiak töretlenül törtek az FC Bayern kapujára – mindhiába.:))

Már maga a meccs alatt is sokat beszélgettünk, s nagyon jól éreztük magunkat, az pedig csak fokozta örömünket, hogy a Bayern, ha nehezen is, de győzni tudott a Freiburg vendégeként.


Szerelem.:)



Ezt követően mentünk át a Sugar! Shop-ba, amiről már több bejegyzés is volt olvasható a blogon. Ahogy várható volt, tömve volt a helyiség, szombat lévén, nem akadtunk ülőhelyre, így elcsomagoltattuk a kiválasztott édességeket és végül a Burger Kingben telepedtünk le.:)

Sugar! Shop & Confectionery

Nehéz kifejezni azt a fajta örömöt, amit akkor érez az ember, ha egy nagyon hasonló személlyel hozza össze a sors. Külön rendkívüli öröm számomra, hogy bár Bayern-drukker barátnőm több is akad, budapesti nem, így ritkán tudok női szurkolótársaimmal találkozni, az efölött érzett hiányom viszont immár megszűnni látszik.
Eszti azon kívül, hogy ennek a csapatnak szurkol, rendkívül kedves és nagyon okos is. Ráadásul egy olyan tudományágban jutott tökélyre, amivel nekem egész életem folyamán problémám volt: a matematikában. Így, azt hiszem, kijelenthető, hogy amennyire megszerettem, annyira tisztelem is őt mindazért, amit elért (és a jövendőben vélhetően még el fog érni.)



Ezúton is szeretném megköszönni ezt a napot, előzőleg idejét sem tudom már, mikor éreztem magam ilyen jól. Remélem, még sok ilyenre és hasonlóra kerülhet sor közöttünk a közeljövőben.