Happy birthday to me!

Születésnapom alkalmából fogadjátok szeretettel a két kedvenc dalomat, ami ehhez a naphoz kötődik.
Happy birthday to me! :)

Mi lennék, ha... TAG

Ezidáig nem volt ilyen jellegű bejegyzésem, pedig szeretek minden olyan témát, amely a bensőt, a személyiséget engedi láttatni, főleg, ha azt egy-egy szóban képes kifejezni, mint az alábbiakban is. Így hát kedvet éreztem, hogy kitöltsem ezt a sok más blogon már publikált taget, íme, az én csokorra valóm, vagyis:

Mi lennék, ha

…évszak lennék: nyár

... hónap lennék: június

... a hét egy napja lennék: csütörtök

... a nap egy időpontja lennék: este 6 óra

... bolygó lennék: Neptunusz

... tengeri állat lennék: delfin

... berendezési tárgy lennék: fali művészi dombormű

... bűn lennék: restség

... folyadék lennék: pezsgő

... drágakő lennék: rubin

... fa lennék: fenyőfa

... madár lennék: karvaly

... virág lennék: rózsa

... időjárás lennék: verőfény

... mesefigura lennék: tündér

... hangszer lennék: hárfa

... állat lennék: házimacska vagy díjnyertes ló :)

... szín lennék: hot pink, azaz meleg ciklámenszín :)

... érzelem lennék: megindultság

... zöldség lennék: paprika

... hang lennék: hárfaszó

... elem lennék: víz

... zene lennék: klasszikus

…dal lennék: Dél-Korea himnusza

…film lennék: Szemtől szemben (Heat)

... könyv lennék: Lance Armstrong: Bicikli életre-halálra

... étel lennék: Bavarian Sandvich (bajor szendvics)

... fűszer lennék: fahéj

... hely lennék: München

... íz lennék: édes

... illat lennék: rózsaillat

…parfüm lennék: Kylie Minogue - Darling

... hit lennék: katolicizmus  

... testrész lennék: kéz

... arckifejezés lennék: derűs mosoly

... tanóra lennék: történelem 

... mese lennék: Sailor Moon (itthon emlékeim szerint a „Varázslatos álmok” címet viselte)

... szám lennék: 28

... ruhadarab lennék: (pink) estélyi ruha

... ékszer lennék: gyűrű

... kiegészítő lennék: női táska

... szeretet megnyilvánulása lennék: csók

... rovar lennék: pillangó

... gyümölcs lennék: görögdinnye

Ti mikkel tudnátok azonosulni a felsorolt pontokon belül? 

Sugarbird Fashion Show - Divatbemutatón jártam

Bár már évek óta kapom a meghívókat a Sugarbird aktuális bemutatóira, még csak most tudtam egyen valóban jelen is lenni. Csütörtökön, január 31-én rendezték meg a Nagy Báli Bemutatót és őszintén szólva, egy ideig gondolkodtam, hogy leírjam-e a véleményemet, mert az érzéseim a divatbemutató után ill. azzal kapcsolatban meglehetősen vegyesek. Ám, mivel mindig, minden körülmények között a tényleges, valós tájékoztatásra törekszem, természetesen hosszútávon nem volt kérdés, megosztom-e a személyes tapasztalataimat veletek.

Már a regisztráció sem ment zökkenőmentesen: mikor január 23-án beérkezett hozzám a meghívó, egyből regisztráltam az eseményre, hiszen sejtettem, milyen nagyarányú érdeklődés övezi majd a Sugarbird legújabb kollekciójának bemutatását. Azt reméltem, ezután rögtön kapok majd egy visszaigazoló e-mailt, de ez nem történt meg, így hát vártam türelmesen. Eközben a Facebookon létrehozott eseménynél szinte óránként cserélődtek a paraméterek: bár a meghívón szereplő információk szerint minden regisztrált vendég számára ingyenes a belépés, a Facebookon módosítottak értelmében úgy tűnt, mindenkinek egységesen 2000 Ft a belépő. Értetlenül álltam ezelőtt, hiszen akkor miért nem ez van feltüntetve a meghívón? A hétvége felé lassan körvonalazódtak a dolgok, de visszaigazoló e-mail és konkrétumok hiányában pénteken elfogyott a türelmem és írtam a Sugarbird kérdezz-felelek oldalára, de a válasz ott is jóideig, egy teljes napig váratott magára. Egy hölgy ekkor közölte velem Facebook-üzenetben, hogy majd hétfőn utánanéz mindennek, s megkapom a visszaigazolást is. Amire aztán hétfő estig kellett várnom. Már kellően elment a kedvem az egész bemutatótól és közel álltam ahhoz, hogy az addig tapasztaltak alapján viccnek tituláljam az egészet, amikor hétfő este fél nyolckor megérkezett a várva várt, visszaigazolást hirdető dokumentum. Igen ám, csakhogy, mikor megnyitottam, ez a megszólítás fogadott: „Kedves Eszter”. Itt már tényleg nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Két keresztnevem annyira különleges párost alkot így, együtt használva, hogy nem értettem, miként lehet ezt eltéveszteni. Így hát ismét billentyűzethez nyúltam, hiszen a megszólítás értelmében még mindig nem tudhattam, ez az e-mail tényleg nekem szól vagy csak véletlenül került hozzám. Ezt követően kisvártatva, minden előzetes kommentár nélkül megérkezett a válasz, amiben szürkével még ki is volt emelve vastagon a javítás – csupán a keresztnevet cserélték ki az előző mailen. Legjobb barátnőm ekkor már megállapította, őt vélhetően kirúgnák egy ilyesfajta névcseréért, itt viszont az event managernek titulált hölgy még elnézést sem kért a nyilvánvaló tévedésért. Talán érezte ő is, hogy ez  - mai szóval élve - „nagyon gáz”, mert szerdán, az esemény előtti napon beérkezett, ismételt regisztrációs levélben már szíves megértésemet kérte a rendszer meghibásodására hivatkozva. Ezen ismét mosolyogtam, hiszen vélhetően én is a rendszerre fognám a mulasztásomat hasonló esetben. :)

Összességében tehát, mire eljött a csütörtök, egyáltalán nem voltam felvillanyozva a bemutató gondolatára, de mindenképp adni akartam még egy esélyt a Symbolnak és a Sugarbirdnek, ezért természetesen este irányt vettem az esemény helyszíne felé.

Nagy meglepetésemre abszolút időben érkeztem, még a kapunyitást tekintve is, ami számomra azért bírt ekkora jelentőséggel, mert szökőévente egyszer járok arra (vagy még pontosabban: szinte soha) és a város másik végéből nem olyan egyszerű eljutni bárhova is, pláne tömegközlekedéssel. Itt viszont egyből megbizonyosodhattam afelől, hogy sietni is felesleges lett volna: kígyózó sor állt a Symbol bejárata előtt és elég lassan ment a beléptetés. Párosan, csoportosan léphettük át az épület küszöbét, átlagosan 6-8 főt engedtek be egyszerre. Logikus, hogy egy regisztrációt igénylő eseményre nem mehet be mindenki együtt, de erre, hogy kint fogunk majd ácsorogni egy darabig, nem számítottam – lévén, mégiscsak tél van, még akkor is, ha szerencsénkre éppen +10 fokot mutatott a hőmérő. A legtöbb női vendég ráadásul félelmetes platformokban és tűsarkakon baktatott, nekik bizonyára nagyon „kellemes” lehetett ez a várakozás, csakúgy, mint ahogyan némelyikük falatnyi ruhadarabjaira tekintettem. Már szinte csak attól fázni kezdtem, hogy rájuk néztem, s hálát adtam magamban a Jóistennek, hogy nálam a divatmánia és a józan ész közül utóbbi diadalmaskodott, amikor télhez méltóan öltöztem és egy lapos, fekete csizmát választottam az outfithez – gondolván a valószínűsíthető, több órás álldogálás megpróbáltatásaira.

 Pink színű karszalagot kaptunk a belépéshez.

Végre aztán eljött a pillanat, amikor beléphettem a Symbolba, s szerencsére a regisztráltak listáján egyből megtaláltam önmagam. Kaptunk welcome drinkre jogosító kupont, ez kellemes meglepetés volt. Utam sokadmagammal eztán a ruhatárba vezetett, ahol 200 Ft ellenében megőrzésre került a téli „védőfelszerelésem”.

Ötletes megoldásnak bizonyult, hogy a labirintusszerűen kialakított folyosókon nyilak mutatták az utat a bejárattól a ruhatárig, majd onnan a welcome drinkes pultig. Az üdvözlőital pezsgőből állt, ízlelés alapján valószínűleg félszáraz lehetett. Ezt már a Symbol táncparkettjének is tekinthető belső, tágas részén érzékelhettem, ahol a percek múlásával egyre csak többen és többen lettünk. Ekkor már úgy láttam jónak, ha megállok oldalt, a lépcsőkön és onnan kémlelek át a túloldalon lévő, hosszú, magasított színpad felé.

Eddigre már jócskán túl voltunk a kezdésként hirdetett kilenc órán, s fél tízet is mutatott már az óra, mikor a tervezők és a modellek, a rajtuk lévő ruhákkal együtt még sehol sem voltak. Valamivel ezután tűntek fel a színen a márka tervezői, Bódi Sylvi, Dukai Regina, Zimány Linda, Debreczeni Zita és a hozzájuk nemrég csatlakozott Weisz Fanni. Ahogy (Lindát kivéve) elhaladtak mellettem, s eltűntek a színfalak mögött, szólásra emelkedett Sári Évi, az est háziasszonya, aki felkonferálta a fellépőket, a divatbemutatót, valamint saját zenekarát. Az előadók sorát az X-Faktorban feltűnt Muri Enikő nyitotta, aki saját szerzeményét adta elő. Ugyan engem személy szerint rendkívül hidegen hagynak a tehetségkutatók, így az a versengés is, amiben ő mérette meg magát, itt magam is meglepődtem, mert kifejezetten jól énekelt és ami talán a legkiemelendőbb: nem playbackről. Ugyanez mondható el Csobot Adélról is, aki a divatbemutató záróakkordjaként lépett fel, s szintén az X-Faktorból ismerhetjük. Örvendetes, hogy ezek az énekesnők tényleg emelték produkcióikkal az est fényét, ahogy a meghívóban is állt, ami egyszersmind valóban kellemes csalódás volt nekem, aki egyébként meglehetősen szkeptikus vagyok mindenkivel szemben, aki egy hazai tehetségkutatóban vált ismertté.  

Muri Enikő után már valóban a fashion show következett, a zenei aláfestést ekkor már Sári Évi és zenekara szolgáltatta. Évit kifejezetten nem kedveltem idáig, de most némileg megváltozott róla a véleményem - jól szólt, tetszett a hangja élőben.

Amilyen kellemes csalódás volt minden fellépő, olyan nagy meglepetés is volt számomra a ruhák felhozatala. Méghozzá negatív értelemben. Eddig minden Sugarbird-kollekcióban több volt az olyanok aránya, ami tetszett, mint ami nem, de itt most jelentősen az utóbbiak felé billent a mérleg. Nagyon jelentősen. Színeket, változatos mintákat és formákat vártam az új repertoártól, ehhez képest főleg fekete ill. sötét, egyszerű szabásvonalú és unalmas, gyér formavilágú anyag-adagot kaptam. Persze, itt is akadtak darabok, amelyek elnyerték tetszésemet, de sokkal kevesebb, mint korábban bármikor. Mivel a kollekciót a báli trenddel azonosították, joggal feltételeztem valami, főleg tarkább összeállítást, ráadásul az én értelmezési tartományomban a „káprázatos csillogás” is nagyon távol áll ettől a repertoártól, amivel a bemutatót fémjelezték. Ahhoz ez meglehetősen kevés. A kollekció egyértelműen legkevésbé sikerült darabja az egész bugyit láttatni engedő menyasszonyi ruha, amit még egy baráti összejövetelre vagy egy maszkabálba, viccből sem vennék fel, nemhogy a saját esküvőmre, életem legszebb napjára.

Le is ment rövid idő alatt a ruhák prezentációja, s nekem az volt leginkább az érzésem mind a kollekcióval, mind az egész eseménnyel kapcsolatban, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Tehát, hogy sokkal nagyobb durranásnak volt beharangozva, mint ami végül is lett belőle.

Miután a fashion show lezárásaként felvonultak a tervezők, majd Csobot Adél is elénekelte a dalát, kiderült, hogy az igazi buli, amit este tíztől hirdettek meg, valójában csak éjféltől fog indulni, addig pedig Sári Évi énekel zenekara kíséretében tovább. Bár valóban tetszett a hangja, a hangulat inkább egy nyugis pubba illett, aláfestésnek sörözés mellé, mintsem táncparkettet szétszedő partyhoz, így ekkor láttam elérkezettnek az időt a távozásra. Még körbementem egy kicsit az épületben – ami az embertömeg miatt nem volt olyan könnyű feladat –, majd irány a ruhatár és rövidesen már úton voltam haza.

Összességében nem bánom, hogy elmentem, annak ellenére sem, hogy érzéseim valóban ambivalensek és többet vártam, mint amit kaptam. Tapasztalatnak jó volt és legalább belekóstoltam, milyen egy ilyen estély, hiszen korábban sokszor bántam, hogy ki kellett őket hagynom. Talán leginkább a szív és lélek beletételét hiányoltam a szervezőktől a programba: szerintem a résztvevők nagy része unatkozott a bemutató előtt, nem volt meg az az igazi bulihangulat, kissé pörgősebbé lehetett volna azt tenni – amihez nem állítom, hogy az élőzene a legmegfelelőbb választás. A helyszín alapvetően tetszett, hiszen a Symbol valóban egy exkluzív rendezvényhelyszín, de szerintem kicsi egy ilyen kaliberű divatshow-hoz és ennyi ember, úgy vélem, nem tud kényelmesen elférni egy olyan bemutatón, ahol a látványon lenne a hangsúly – hiszen megnézem én kivetítőn, ha kell, de nyilván nem ezért megyek oda, hanem azért, hogy a saját szemeimmel, közvetlenül ráláthassak a történésekre.

Egyszóval, köszi, Sugarbird, a finom rózsaszín mignonokat, a pezsgőt, az exkluzív környezetet és a bemutatót, de máskor legyetek körültekintőbbek, következetesebbek, hűbbek a leírtakhoz, vigyetek több fantáziát a ruháitokba, s adjátok bele jobban a szíveteket-lelketeket. És ne késsetek ennyit.

 *

Kiválogattam a kollekció nekem tetsző darabjait, melyeket az alábbiakban láthattok: 

Ennél a ruhánál főleg a szín diadalmaskodott.

A kedvenc ruhám a kollekcióból. Gyönyörű ez a minta!

2013 - Happy New Year, Happy New You! (+ my wishes)

Minden év vége és minden új év kezdete egy számvetés számomra; a visszatekintés, a múltba való révedés, az emlékek felidézésének és magamban való elrendezésének az ideje. Az elmúlt időszakban sem történt ez másképp, ráadásul ismét szomorúan állapíthattam meg, hogy egy fantasztikus, nagyszerű esztendőm röppent tova szinte szempillantás alatt, minden eddiginél gyorsabban. Életem legjobb éveinek egén immáron ott ragyog 2012 is, mint 2004, 2008 és 2011 mellett a legfényesebb csillag, de nehezemre esett elengedni. Az évváltást szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor ezúttal is megkönnyeztem.

Egyfelől bús dolog megválni attól, ami jó, másfelől azonban bizakodva tekinthetek előre: azok, amelyek a tavalyi év pozitívságának gerincét adták, zömmel idén is jelen lesznek. Tehát, habár futball EB és olimpia nélkül, de 2013 is számos remek dologgal kecsegtet és emiatt mindenképpen optimistán kell tekintenem a (közeli) jövőbe.

Az év végi visszatekintés jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy felmérjem, mi mindent szeretnék megvalósítani az elkövetkezendő években, mik azok az álmok, kívánságok, remények, melyek nem teljesültek be tavaly és ezáltal, akárcsak egy esztendeje, idén is megfogalmaztam a saját kívánalmaimat, melyek egy részét az alábbiakban a képek fogják illusztrálni.

Hamarosan itt a születésnapom is, február végén betöltöm az újabb életévet, kissé ez is frusztrál, hiszen mindinkább eszembe juttatja, mennyivel is van már kevesebb az életemből. Sokszor úgy érzem, túl sok dologgal foglalkozom, túl sok olyan embernek és tevékenységnek szentelem az időm, amelyek nem töltenek fel, sőt, inkább energiarablók és feleslegesek, ezért, bár már régóta nem tettem újévi fogadalmakat, idén újra megfogalmaztam néhányat. Ezek között szerepel az is, hogy felszámolom a látszatkapcsolatokat, látszatbarátságokat. Évek óta vannak emberek az e-mail címtáraimban és a Facebookon, akikkel (már) odáig sem terjed a kapcsolatunk, hogy a húsvéti, karácsonyi, újévi jókívánságaimra legalább egy mondatot reagáljanak – ők mindenképp eltávolításra kerülnek nem csak az elektronikus levelezőfiókom címgyűjteményéből, de a lelkem hordozójából és a mindenkori jelképes és tényleges nyilvántartásomból is. Azok viszont, akik megérdemlik, de az elmúlt hónapokban, években nem tudtunk elég időt fordítani egymásra, elégszer találkozni vagy üzenetet váltani, idén ebből a szempontból mindenképp pozitív fordulatra számíthatnak.

A bloggal kapcsolatban elsődleges fogadalmam, hogy többet fogok írni és igyekszem értékesebb tartalommal feltölteni minden olyan témában, ami engem és titeket, olvasókat érdekelhet. A tavaly ill. időtlen idők óta várakozó vagy éppen félbehagyott tudósítások, beszámolók befejezésére is gondot fogok fordítani, így 2013-ban az aktuáltémák mellett ezekkel szeretnék indítani.

Minden olyat is, amit régen elterveztem már, de sosem tudtam belefogni vagy éppen valamikor félbehagytam, szeretném most legalább egy részüket befejezni, megvalósítani.

Az alábbiakban a legfőbb kívánságaimat adom közre, melyeket még ki fog majd egészíteni egy újabb adag a következő releváns bejegyzésben. :) 

A legfőbb célom az évben, de nem csak 2013-ban.

Tudom, hogy ez lehetetlen... mégis, ha csak egyvalamit kívánhatnék ebben az évben, az egészen biztos, hogy ez utóbbi lenne.

Lehetőleg minden nap és minden alkalommal, amikor csak lehetőségem van rá.

Eddig ez megvalósult, nem is akárhogy, ezért a folytatásban is ugyanebben bízom.

Újabb lehetetlen, hiszen édesapám 2011 decemberében elhunyt. De szinte bármit megadnék, hogy újból láthassam...

Életem álma, sanszos, hogy idén is még váratni fog magára, de sosem lehet tudni.

Ennek vélhetően 2013-ban sem lesz nehéz eleget tenni. :)

München alapja minden (jó) évemnek, úgyhogy ez inkább fogadalom, mintsem kívánalom. (Igazából mindkettő. :) )

2010 óta nem tettem meg, most már újra eljött az ideje!

Idén lesz 10 éve, hogy a képen látható Grazban jártam, amiért teljesen odavoltam, így egyértelmű, hogy egy évtized múltán szeretném viszontlátni a nyáron.

Néhány távoli, online-barátommal időszerű lenne ezt megejteni.

Régen elmondhatatlanul sokat olvastam, az internet térhódításával azonban ez egyre jobban csökkent. 2013-ban megpróbálok visszatérni a korábbi jó szokáshoz, pozitív példával elöljárandó a nálam fiatalabbak számára.

Főleg a galaxismintás nagyon tetszene. :)

Jövőre 10 év után újra Budapesten lesz a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság, illene addigra tökéletesítenem egyébként még eléggé kezdetleges korcsolyázótudásomat és jégbiztosságot szerezni. A tavaszig hátralévő periódusban már nem hiszem, hogy lesz rá időm és lehetőségem, de legkésőbb a következő jeges szezon, december beköszöntével nekilátok ennek!

Nagyon rám férne, hogy visszafogjam a költekezést. Biztató jel, hogy december végén egy blogsale alkalmával sokáig szemeztem egy melegítős együttessel, de végül nem csaptam le rá. Büszke pillanat! :)

Gyerekkoromban ki nem állhattam a farsangot, erőltetettnek, hülyeségnek gondoltam, aztán ahogy idősödtem, úgy éreztem egyre több kedvet hozzá. Most szívesen elmennék egy XIX. századot idéző, nagyestélyis, maszkos vigalomba, ha meghívást kapnék rá.

Nem is annyira Tokio vonz, mintsem Hongkong, de releváns képet nem találtam hozzá. Mióta a párom ott járt, én is fokozott késztetést érzek, hogy ellátogassak ebbe a vibráló metropoliszba. Bárcsak a születésnapomra valaki ezzel lepne meg! :)

Lehetőleg tengerpartra és/vagy valami naposabb vidékre, bár, ha "csak" a szokásos, éves müncheni utam összejön, már nem leszek elégedetlen, sőt.

Tömegelnem, erősítenem, izmosodnom kéne nagyon erősen, úgyhogy ideje lenne ehhez is hozzáfogni.

Elég szkeptikus jellem voltam világ életemben, az utóbbi években már optimistább vagyok, szerencsére. De azon, ami ebből hátramaradt, ideje változtatni.

Édesapám mestere volt ennek a sportnak (is), de nekem az ő életében nem sikerült ezt a fajta tudást magamévá tenni. Itt az idő, hogy újra megpróbálkozzak vele.

Belegondoltam, hogy születésemtől itt élek és még nem próbáltam szinte egyetlen vendéglátóipari egységet sem a közvetlen közelemben. Illetve, csak nagyon keveset közülük és már az sem ma történt.

Körülbelül 9 éves tapasztalatom van már a sminkelés terén, de azért némi fejlődés és gyakorlás sosem árt.

Túl sokat foglalkozom azzal, mások mit gondolnak rólam, túl sokat emésztem magam és túlságosan mélyen érint, ha ez a vélekedés nem éppen pozitív. Nem tudom, mennyire leszek, egyáltalán, mennyire lehetek képes ezen akár csak tudatosan is átlépni, de törekedni fogok rá.

Ha netán idén is eljutok az Oktoberfestre, ez sem lesz megoldhatatlan feladat. :)

Táskamániás vagyok, ebből van szinte a legtöbb, de mindig van hely az újabbnak.

Ugye, lányok, ismerős? :)

Erre is azóta vágyom, mióta a párom Afrikában járt. Idén azt hiszem, inkább ideláncolom magamhoz, mert ha eljut valami távolabbi országba, addig foglalkozom én is azzal a desztinációval, míg teljesen belé nem szeretek és nem akarom magam is felkeresni.

2010 nyarán csodálatos volt a bolgár tengerpart, ha csak rajtam múlna, idén is visszatérnék, akár ugyanoda.

A tavalyi év nagy felfedezettje nálam, imádom a különleges hangját és a tartalmas dalait, szívesen hallgatnám élőben is.

Még életemben nem jártam igazán jó szilveszteri buliban, így nem lenne rossz részt venni egyen, ugyanakkor eddig azok az óévbúcsúztatók sikerültek igazán jól, amelyeket itthon töltöttem, mint most, legutóbb is; így talán nem is baj, hogy ez kimaradt. Talán idén majd másképp lesz.

 

Ti tettetek újévi fogadalmat? Mit szeretnétek elérni 2013-ban?