2013…
Amikor az ember életében váratlanul egy minden addiginál nagyobb törés következik be, sokba telik, míg újra a régi és erős lesz. Magam sem vagyok ezzel másként, ha az előző évet kell górcső alá vennem. Rengeteg elvárással léptem be 2013-ba és korán jött a fájó felismerés, hogy két kivételesen boldog esztendő után ez már közel sem úgy fog megmaradni az emlékezetemben, mint a nyugodtság, az elégedettség és legfőképp, mint az igazság diadala. Heteken át gondolkodtam, mi maradt meg számomra ebből az évből, amit majd pozitív érzéssel fogok emlékeimbe idézni évekkel később. Nos, a Bayern München sikerességén kívül nem is maradt egyéb tényező. De épp a Bayern emlékeztet persze arra is, hogy minden nyerő széria megszakad egyszer. Úgy tűnik, ez nálam 2012. december 31-én jött el és a folytatásra immáron egy egész évet kellett várni.
Nyáron egy hetet töltöttem el Siófokon, talán ezt tudnám még kiemelni, mint különleges és egyben boldogító tényezőt a 2013-as év lajstromán. Sütött a hab, a víz kellemesen meleg volt, szólt a zene és szabad voltam, mint a madár. Csak a szívem volt nehezebb a Rosette-i kőnél. Így aztán, hiába mentem, menekültem el gondjaim elől, azok a gondolatokban csak ugyanúgy kísérő társaim voltak minden úton. Aztán, mint ez lenni szokott, épp akkor következett be a pozitív (szerencse)hullám érkezése, a változás, a jó, mikor a legkevésbé vártam. Mióta megoldódott életem problémája, valahogy minden újra megy. Minden sikerül, minden szerencsésen végződik – eddig. Szóval, 2014 úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér.
Sokszor írtam már visszatérésről és gyakori posztolásról. Idén ezt már nem ígérem meg. Azt viszont annál inkább, hogyha írok, akkor mindig azért, mert van miről.
Köszönöm mindazoknak, akik követtek és azoknak még jobban, akik még mindig elolvassák a bejegyzéseimet. A számok, a szavak mellékesek – itt TI vagytok a lényegesek.
Akkor tehát vágjunk bele: 2014, nagyon vártalak és maradj ilyen, amilyen vagy, mert bár még csak két hónapja létezel, máris gyógyírt találtál valamennyi, elődöd okozta szívsebemre.
Amikor az ember életében váratlanul egy minden addiginál nagyobb törés következik be, sokba telik, míg újra a régi és erős lesz. Magam sem vagyok ezzel másként, ha az előző évet kell górcső alá vennem. Rengeteg elvárással léptem be 2013-ba és korán jött a fájó felismerés, hogy két kivételesen boldog esztendő után ez már közel sem úgy fog megmaradni az emlékezetemben, mint a nyugodtság, az elégedettség és legfőképp, mint az igazság diadala. Heteken át gondolkodtam, mi maradt meg számomra ebből az évből, amit majd pozitív érzéssel fogok emlékeimbe idézni évekkel később. Nos, a Bayern München sikerességén kívül nem is maradt egyéb tényező. De épp a Bayern emlékeztet persze arra is, hogy minden nyerő széria megszakad egyszer. Úgy tűnik, ez nálam 2012. december 31-én jött el és a folytatásra immáron egy egész évet kellett várni.
Nyáron egy hetet töltöttem el Siófokon, talán ezt tudnám még kiemelni, mint különleges és egyben boldogító tényezőt a 2013-as év lajstromán. Sütött a hab, a víz kellemesen meleg volt, szólt a zene és szabad voltam, mint a madár. Csak a szívem volt nehezebb a Rosette-i kőnél. Így aztán, hiába mentem, menekültem el gondjaim elől, azok a gondolatokban csak ugyanúgy kísérő társaim voltak minden úton. Aztán, mint ez lenni szokott, épp akkor következett be a pozitív (szerencse)hullám érkezése, a változás, a jó, mikor a legkevésbé vártam. Mióta megoldódott életem problémája, valahogy minden újra megy. Minden sikerül, minden szerencsésen végződik – eddig. Szóval, 2014 úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér.
Sokszor írtam már visszatérésről és gyakori posztolásról. Idén ezt már nem ígérem meg. Azt viszont annál inkább, hogyha írok, akkor mindig azért, mert van miről.
Köszönöm mindazoknak, akik követtek és azoknak még jobban, akik még mindig elolvassák a bejegyzéseimet. A számok, a szavak mellékesek – itt TI vagytok a lényegesek.
Akkor tehát vágjunk bele: 2014, nagyon vártalak és maradj ilyen, amilyen vagy, mert bár még csak két hónapja létezel, máris gyógyírt találtál valamennyi, elődöd okozta szívsebemre.
Hívetek,
Ina
