"Ti vagytok a lényegesek"

2013… 

Amikor az ember életében váratlanul egy minden addiginál nagyobb törés következik be, sokba telik, míg újra a régi és erős lesz. Magam sem vagyok ezzel másként, ha az előző évet kell górcső alá vennem. Rengeteg elvárással léptem be 2013-ba és korán jött a fájó felismerés, hogy két kivételesen boldog esztendő után ez már közel sem úgy fog megmaradni az emlékezetemben, mint a nyugodtság, az elégedettség és legfőképp, mint az igazság diadala. Heteken át gondolkodtam, mi maradt meg számomra ebből az évből, amit majd pozitív érzéssel fogok emlékeimbe idézni évekkel később. Nos, a Bayern München sikerességén kívül nem is maradt egyéb tényező. De épp a Bayern emlékeztet persze arra is, hogy minden nyerő széria megszakad egyszer. Úgy tűnik, ez nálam 2012. december 31-én jött el és a folytatásra immáron egy egész évet kellett várni. 

Nyáron egy hetet töltöttem el Siófokon, talán ezt tudnám még kiemelni, mint különleges és egyben boldogító tényezőt a 2013-as év lajstromán. Sütött a hab, a víz kellemesen meleg volt, szólt a zene és szabad voltam, mint a madár. Csak a szívem volt nehezebb a Rosette-i kőnél. Így aztán, hiába mentem, menekültem el gondjaim elől, azok a gondolatokban csak ugyanúgy kísérő társaim voltak minden úton. Aztán, mint ez lenni szokott, épp akkor következett be a pozitív (szerencse)hullám érkezése, a változás, a jó, mikor a legkevésbé vártam. Mióta megoldódott életem problémája, valahogy minden újra megy. Minden sikerül, minden szerencsésen végződik – eddig. Szóval, 2014 úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér.

Sokszor írtam már visszatérésről és gyakori posztolásról. Idén ezt már nem ígérem meg. Azt viszont annál inkább, hogyha írok, akkor mindig azért, mert van miről. 
Köszönöm mindazoknak, akik követtek és azoknak még jobban, akik még mindig elolvassák a bejegyzéseimet. A számok, a szavak mellékesek – itt TI vagytok a lényegesek. 
Akkor tehát vágjunk bele: 2014, nagyon vártalak és maradj ilyen, amilyen vagy, mert bár még csak két hónapja létezel, máris gyógyírt találtál valamennyi, elődöd okozta szívsebemre.

Hívetek,

Ina

Last minute! Sugar! Shop-teszt

Még november elejéig kipróbálható a Sugar! Shop 2013-as édesség-trendkiadása, a franciás kollekció, amelyet természetesen mi is leteszteltünk Andi barátnőmmel. 

Mi is lehetne üdítőbb egy hosszú, fárasztó, megpróbáltatásokkal teli nap végén egy édességkedvelő ember számára és mi lehetne egy igazi, hamisítatlan csajos délután megkoronázása, ha nem pár finom falat a Sugar! Shopban? Akik régebb óta olvassák a blogot, azok számára ismeretes, hogy régóta visszatérő, mondhatnám, törzsvendége vagyok Magyarország elsőszámú dizájncukrászdájának (egyáltalán, van még másik ezen kívül?). Ennek okán is legtöbbször értetlenül állok az interneten olvasott negatív vélekedések előtt, amik erről a helyről szólnak, pedig én úgy vélem, méltán népszerű a cukrászda és kifejezetten üde színfolt a sok egyhangú, hasonló tevékenységet folytató hazai vendéglátóipari egység között.

Igaz, nem kóstoltam végig a teljes kínálatukat az elmúlt két, lassan három év alatt, de azok alapján, amiket kipróbáltam, bizton állíthatom, hogy én még rossz süteményt nem ettem náluk. Egyedül a mignonjaikat tartottam a szokottnál édesebbnek, de ezen kívül minden mással elégedett voltam. Legutóbb, kedden a francia kollekciót tesztelve meg is állapítottam, hogy talán most sikerült a legjobban összehangolni a dizájnt az ízzel: mindkettő mennyei volt.

Emelett szót érdemel a kiszolgálás színvonalas volta. Számomra mindig jól indul vagy végződik az a nap, melyben érintve van a Sugar Shop. A színvilág, a kialakítás, az ötlet és a kivitelezés is mind-mind pluszpontot érdemel tőlem. Egyetlen egyet javasolnék csupán Horváth Eszternek, amennyiben engem kérdezne: az árak, ha kicsit olcsóbbak lennének, talán még többen járnának hozzájuk olyan gyakran, mint én, ha nem gyakrabban.

Eszter, a hely megálmodója és tulajdonosa tavaly jelentette meg első könyvét Desszertőrült címmel, amelyet még nem szereztem be, de önmagában a sokak által kiemelt negatív észrevételek – kevés recept, túl könnyűek, nem elég finomak, stb. – sem riasztanának tőle vissza, inkább az ára az, ami miatt egyelőre nincs napirenden a megvétele. Túl sok olyan szakácskönyvet fogattam már, ami teljesen, egysíkú, egyhangú, "száraz" volt, hiányzott belőle az "élet". Ez legalább, ha másként nem is, hangulatjavítóként biztosan jól funkcionálna és megérdemelten kerülne a polcomra – amellett, hogy bizalmat szavaznék a tartalomnak is, amit látatlanban egyébként sem volna illendő véleményeznem.

Visszatérve tehát a francia kollekcióra, meg kell állapítanom, hogy nagyon jól sikerült koncepcióról van szó. Már a látvány is szemet gyönyörködtető, bármelyik édességet is vesszük górcső alá, s az ízvilág sem okoz csalódást. Sajnos azonban november elején búcsút kell intenünk a franciás édességeknek, kíváncsian várom, ezúttal mit találtak ki az alkotók és mely ország lesz a 2014-es trend témájának szolgáltatója az üzletben. Aki tehát eddig halogatta a jelenlegi darabok megkóstolását, már ne habozzon sokáig! Kiváltképp, ha a Franciaországot, a francia életérzést is kedveli.

A képek segítségével most lássuk, melyik süti mit takar!

Még korábban volt alkalmam a Párizs-kollekció több darabját is kipróbálni.

Az Eiffel-tornyot megjelenítő sütemény egy kellemes, könnyed, csokialapú ízhatással rendelkezik, mégis laktató: első pillantásra tartottam tőle, hogy meg sem fogom érezni, úgy be fogom tudni majd kapni az egészet, de szerencsére az ellenkező hatás érvényesült az esetemben. A belseje egy barackszerű, szintén könnyed és finom gyümölcsdarabot rejt, amely oldja az íz „egyhangúságát”, ha netán valakit már ilyesfajta gondolatok terhelnének a fogyasztás közben a középrészhez érvén. 

 Az étlapra is érdemes figyelmet fordítani, rendkívül impozánsan illusztrált, a rajzoló igazi tehetség! 

A leginkább egy cipősdobozra és tartalmára, egy szép, női magassarkúra emlékeztető, Bébé Blanc névre keresztelt különlegesség szintén laktatóbb, mint azt első látásra gondolnánk. A fehér csokilapok között meghúzódó, pöttyökben felvitt tölteléket leginkább málnás eredetű ízhez tudnám hasonlítani. A cipő is fehér csokoládé, orrán a dísz pompont vélhetően marcipánból készítették.

Ha már párizsi kollekció, természetesen a macaronokat is ki kellett próbálni. Ezek esetében az ízpárosítások széles skálájából válogathatunk, személy szerint az epres-rózsás, csokis-málnás, vattacukros és nutellás példányok váltak leginkább kedvenceimmé. A macaron mérete szintén megtévesztő, hiszen a cseppnyi édesség kemény, ámde könnyű külseje és krémes, lágy belseje képes telítettségérzetet okozni már egy-két darab kipróbálásával.

Csokis-málnás macaron, háttérben az örök kedvenc Super Royal tortaszelettel

Super Royal, csokis-málnás és rózsás-epres macaronok

A Moulin Rouge névre hallgató, szélmalmot mintázó süti ízben leginkább az Eiffeléhez hasonlatos, csupán a csoki mellé kevert másodlagos aroma tér el, ami ez esetben málnás. A malom szélkerekei papírból vannak, tehát ezt inkább ne együk meg, annyira éhesek úgy sem leszünk a végére érve, hogy még a vasszöget, azaz jelen esetben a papírforgót elfogyasztani kényszerüljünk. 

Az elégedett zsákmányoló :) 

A külső piros borítás helyét belül csoki veszi át, színezék nélkül, némi málnás töltelékkel, amely olyan magasságokba emeli az íz-élményt, hogy személy szerint eddig ez a kedvencem a kollekcióból. (Ejj, de kár, hogy csak most kóstoltam meg először!) 

 

A Revue nevű poharas édesség könnyed krém, nekem ez túl tejszínes érzetet keltett, de Andi meg volt elégedve vele. :)

A nutellás macaront is ez alkalommal ízleltük meg először, amely számomra most No. 1 lett a macaronokat illetően. Nem túl édes, mégis csoda finom! Ezt mindenképpen ajánlom a Sugar Shopba látogatóknak.

Összességében elmondható, hogy bár az árak elég borsosnak tekinthetőek, az ár-érték arány megfelelő, a finomságok kívül-belül megérik a rájuk fordított összeget. Akár rossz a kedvem, akár egy meglévő jó napot akarok még jobban lezárni vagy egyszerűen csak kedvem szottyan némi édes táplálék magamhoz vételéhez, itt a helyem, ahol tartózkodásom alatt vélhetően ki tudom zárnia világ problémáit, ahogy eddig is tettem. :) Ha kedvet kaptatok a Párizs-kollekció közelebbi szemügyre vételéhez, siessetek, november 5-ig már nincs sok idő! Még az is lehet, hogy összefutunk. :) 

Kollektív haul: a finom falatok mellett egy szép ékszer is került aznap a birtokomba. :) 

Tengerre, magyar!

Még, ha ez most „csak” a magyar tengert is jelenti, nagyon örülök, hogy egy ilyen pozitív hírközléssel tudok visszatérni a bloggerek világába. Holnap ugyanis három év elteltével ismét nyaralni indulok!

Három esztendeje augusztus elején a Fekete-tengernél üdültem Bulgáriában – életem legszebb vízparti nyaralós emléke azóta is –, most azonban megelégszem némileg közelebbi úticéllal: a Balatonnal.

Bulgária, 2010

Így, hogy több, mint a felén túl vagyunk már, úgy vélem, nem túlzás arra a megállapításra jutnom, hogy ez az év nem az én évem. Semmi sem úgy sikerült eddig, ahogyan azt elvártam, elképzeltem és szerettem volna, ennélfogva igen nagy változásokon ment keresztül az életem az elmúlt hónapokban. Egyebek mellett ez volt a hosszú kihagyás, a blogolás szünetének oka. S bár szakmailag, a karriert illetően az elmúlt hetekben végre pozitív időszak és pálfordulás köszöntött rám, az ellenkező töltetű hatások és események után csak remélhetem, hogy a nyaralásom (végre) rendben, problémamentesen fog zajlani. Szurkoljatok nekem, hogy így legyen! :)

Természetesen, mint minden utazás alkalmával, a pakolás fáradtságos teendőjével kell ilyenkor is indítani.

Mindig listaírással kezdek, melyet a végletekig tudok nyújtani azzal, hogy szinte zacskóig mindent a legapróbb részletességgel feljegyzek. Bár ezen lajstromokat többnyire a nagy, A/4-es, éves spirál jegyzetfüzetembe írom, amit nem szoktam az utazáshoz is magammal vinni, így a hazaút előtti bepakolásnál nem tud segítséget nyújtani, viszont legalább gombostűre lebontva emlékeztet a későbbiekben, hogy egyik vagy másik utamon mik is voltak pontosan a kísérő társaim a poggyászomban. :) 

 Tekintélyes méretű poggyászok :) - München, 2013

Meli írt ennek kapcsán egy nagyon jó poszt nemrég, melyet szívből ajánlok mindenkinek:

http://fashionandprivate.blogspot.hu/2013/07/pakolj-be.html

Amivel én ezt a felsorolást kiegészíteném:

1. Baleseti és egészségügyi csomag:

- Kalciumtabletta  - Mivel allergiás vagyok a rovarcsípésre, a nyaralásnál számomra nélkülözhetetlen kellék.

- ragtapaszok

- 1000 mg-os C-vitamin

- 500 mg-os Mexalen (lázcsillapító)

- Smecta-por (hasmenés ellen), legalább kb. 4 tasak

- Mebucain

- Flector-por, rapid granulátum 50 mg, szintén kb. 4 tasak

- Sharidon, 20 db-os doboz (fejfájásra)

- Betaloc 500 mg (szívbetegségre)

- Flector-gél vagy Diclofenac-gél (térdfájásra)

- egészségügyi és tisztasági betétek - Ha épp nem esedékes, akkor sem árt, ha van nálunk pár darab, sosem lehet tudni, mi válthat ki olyan hatást, hogy mégis szükség lesz rá.

- Utazási zsebkönyv: egészségügyi tanácsok utazóknak

- TB-kártya

- Európai egészségbiztosítási kártya – ez inkább külföldre utazás esetén szükséges

- zsebkendők

- leokoplaszt

+: Ha valakinek van ilyen, akkor a rendszeresen szedett vagy az orvos által aktuálisan elrendelt gyógyszerek

- fogamzásgátló

2. Tisztasági csomag:

- fogkrém

- tusfürdő

- mini sampon

Tipp: Ilyenkor tehetnek igazán jó szolgálatot a különböző magazinokban található termékminták vagy kis kiszerelésű dolgok, pl. egy üdítő. Ezek kis méretüknél fogva igazán praktikusak és nem foglalnak nagy helyet a táskában, bőröndben.

3. Szépségápolás:

- naptej – akár több flakon is, attól függően, hova és mennyi időre utazunk

- hajkefe, fésű

- hajcsatos dobozka - hullámcsatok, hajas kiegészítők tárhelye

- kontyfánk vagy díszesebb hajgumi

- parfüm

- dezodor

- szemhéjalapozó

- korrektor

- sminkecsetek

- 1 db nagy sminkpaletta (színes)

- 2 db kisebb sminkpaletta (lila-pink és zöld-türkiz alapszínekkel)

- 1 db sötét színtónusokat egyesítő sminkpaletta

- 1 db négyes szemhéjpúder paletta

- alapozó

- kőpúder

- highlighter és/vagy fényes szemhéjalapozó por

- több db szemceruza

- 1-2 db szempillaspirál

- bronzosító

- pirosító

- több rúzs, különböző színekben

- szájfény

- ajakápoló

- sminklemosó tej

- sminklemosó korongok vagy vatta

- pár db fülpálcika

- arckrém

- kézkrém

Opcionális:

- kisolló – ezt leginkább autós, vonatos vagy buszos utazáshoz ajánlom, s leginkább olyan távokra, ahol biztosan nem nézik át tüzetesen a poggyászt, repülőre minden valószínűség szerint nem lehetne ilyen eszközt felvinni

- körömreszelő – az én körmöm általában ritkán törik és a körömlakk miatt még kevésbé hajlamos, így számomra ez opcionális kategória.

- borotva, borotvahab, vagy szőrtelenítőkrém

- körömlakk(ok)

- körömlakklemosó

- sima vatta vagy vattakorongok

Ezen a két ponton kívül javaslom Meli releváns blogikkének végigkövetését. Lényegében mindent összeszedett, ami szükséges tudnivaló, én csupán e két fentebbi pontot láttam jónak a saját ízlésem és ötleteim szerint kiegészíteni.

Mindenkinek kellemes nyárvégét és a még üdülőknek felejthetetlen élményeket, jó pihenést kívánok! 

Happy birthday to me!

Születésnapom alkalmából fogadjátok szeretettel a két kedvenc dalomat, ami ehhez a naphoz kötődik.
Happy birthday to me! :)

Mi lennék, ha... TAG

Ezidáig nem volt ilyen jellegű bejegyzésem, pedig szeretek minden olyan témát, amely a bensőt, a személyiséget engedi láttatni, főleg, ha azt egy-egy szóban képes kifejezni, mint az alábbiakban is. Így hát kedvet éreztem, hogy kitöltsem ezt a sok más blogon már publikált taget, íme, az én csokorra valóm, vagyis:

Mi lennék, ha

…évszak lennék: nyár

... hónap lennék: június

... a hét egy napja lennék: csütörtök

... a nap egy időpontja lennék: este 6 óra

... bolygó lennék: Neptunusz

... tengeri állat lennék: delfin

... berendezési tárgy lennék: fali művészi dombormű

... bűn lennék: restség

... folyadék lennék: pezsgő

... drágakő lennék: rubin

... fa lennék: fenyőfa

... madár lennék: karvaly

... virág lennék: rózsa

... időjárás lennék: verőfény

... mesefigura lennék: tündér

... hangszer lennék: hárfa

... állat lennék: házimacska vagy díjnyertes ló :)

... szín lennék: hot pink, azaz meleg ciklámenszín :)

... érzelem lennék: megindultság

... zöldség lennék: paprika

... hang lennék: hárfaszó

... elem lennék: víz

... zene lennék: klasszikus

…dal lennék: Dél-Korea himnusza

…film lennék: Szemtől szemben (Heat)

... könyv lennék: Lance Armstrong: Bicikli életre-halálra

... étel lennék: Bavarian Sandvich (bajor szendvics)

... fűszer lennék: fahéj

... hely lennék: München

... íz lennék: édes

... illat lennék: rózsaillat

…parfüm lennék: Kylie Minogue - Darling

... hit lennék: katolicizmus  

... testrész lennék: kéz

... arckifejezés lennék: derűs mosoly

... tanóra lennék: történelem 

... mese lennék: Sailor Moon (itthon emlékeim szerint a „Varázslatos álmok” címet viselte)

... szám lennék: 28

... ruhadarab lennék: (pink) estélyi ruha

... ékszer lennék: gyűrű

... kiegészítő lennék: női táska

... szeretet megnyilvánulása lennék: csók

... rovar lennék: pillangó

... gyümölcs lennék: görögdinnye

Ti mikkel tudnátok azonosulni a felsorolt pontokon belül? 

Sugarbird Fashion Show - Divatbemutatón jártam

Bár már évek óta kapom a meghívókat a Sugarbird aktuális bemutatóira, még csak most tudtam egyen valóban jelen is lenni. Csütörtökön, január 31-én rendezték meg a Nagy Báli Bemutatót és őszintén szólva, egy ideig gondolkodtam, hogy leírjam-e a véleményemet, mert az érzéseim a divatbemutató után ill. azzal kapcsolatban meglehetősen vegyesek. Ám, mivel mindig, minden körülmények között a tényleges, valós tájékoztatásra törekszem, természetesen hosszútávon nem volt kérdés, megosztom-e a személyes tapasztalataimat veletek.

Már a regisztráció sem ment zökkenőmentesen: mikor január 23-án beérkezett hozzám a meghívó, egyből regisztráltam az eseményre, hiszen sejtettem, milyen nagyarányú érdeklődés övezi majd a Sugarbird legújabb kollekciójának bemutatását. Azt reméltem, ezután rögtön kapok majd egy visszaigazoló e-mailt, de ez nem történt meg, így hát vártam türelmesen. Eközben a Facebookon létrehozott eseménynél szinte óránként cserélődtek a paraméterek: bár a meghívón szereplő információk szerint minden regisztrált vendég számára ingyenes a belépés, a Facebookon módosítottak értelmében úgy tűnt, mindenkinek egységesen 2000 Ft a belépő. Értetlenül álltam ezelőtt, hiszen akkor miért nem ez van feltüntetve a meghívón? A hétvége felé lassan körvonalazódtak a dolgok, de visszaigazoló e-mail és konkrétumok hiányában pénteken elfogyott a türelmem és írtam a Sugarbird kérdezz-felelek oldalára, de a válasz ott is jóideig, egy teljes napig váratott magára. Egy hölgy ekkor közölte velem Facebook-üzenetben, hogy majd hétfőn utánanéz mindennek, s megkapom a visszaigazolást is. Amire aztán hétfő estig kellett várnom. Már kellően elment a kedvem az egész bemutatótól és közel álltam ahhoz, hogy az addig tapasztaltak alapján viccnek tituláljam az egészet, amikor hétfő este fél nyolckor megérkezett a várva várt, visszaigazolást hirdető dokumentum. Igen ám, csakhogy, mikor megnyitottam, ez a megszólítás fogadott: „Kedves Eszter”. Itt már tényleg nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Két keresztnevem annyira különleges párost alkot így, együtt használva, hogy nem értettem, miként lehet ezt eltéveszteni. Így hát ismét billentyűzethez nyúltam, hiszen a megszólítás értelmében még mindig nem tudhattam, ez az e-mail tényleg nekem szól vagy csak véletlenül került hozzám. Ezt követően kisvártatva, minden előzetes kommentár nélkül megérkezett a válasz, amiben szürkével még ki is volt emelve vastagon a javítás – csupán a keresztnevet cserélték ki az előző mailen. Legjobb barátnőm ekkor már megállapította, őt vélhetően kirúgnák egy ilyesfajta névcseréért, itt viszont az event managernek titulált hölgy még elnézést sem kért a nyilvánvaló tévedésért. Talán érezte ő is, hogy ez  - mai szóval élve - „nagyon gáz”, mert szerdán, az esemény előtti napon beérkezett, ismételt regisztrációs levélben már szíves megértésemet kérte a rendszer meghibásodására hivatkozva. Ezen ismét mosolyogtam, hiszen vélhetően én is a rendszerre fognám a mulasztásomat hasonló esetben. :)

Összességében tehát, mire eljött a csütörtök, egyáltalán nem voltam felvillanyozva a bemutató gondolatára, de mindenképp adni akartam még egy esélyt a Symbolnak és a Sugarbirdnek, ezért természetesen este irányt vettem az esemény helyszíne felé.

Nagy meglepetésemre abszolút időben érkeztem, még a kapunyitást tekintve is, ami számomra azért bírt ekkora jelentőséggel, mert szökőévente egyszer járok arra (vagy még pontosabban: szinte soha) és a város másik végéből nem olyan egyszerű eljutni bárhova is, pláne tömegközlekedéssel. Itt viszont egyből megbizonyosodhattam afelől, hogy sietni is felesleges lett volna: kígyózó sor állt a Symbol bejárata előtt és elég lassan ment a beléptetés. Párosan, csoportosan léphettük át az épület küszöbét, átlagosan 6-8 főt engedtek be egyszerre. Logikus, hogy egy regisztrációt igénylő eseményre nem mehet be mindenki együtt, de erre, hogy kint fogunk majd ácsorogni egy darabig, nem számítottam – lévén, mégiscsak tél van, még akkor is, ha szerencsénkre éppen +10 fokot mutatott a hőmérő. A legtöbb női vendég ráadásul félelmetes platformokban és tűsarkakon baktatott, nekik bizonyára nagyon „kellemes” lehetett ez a várakozás, csakúgy, mint ahogyan némelyikük falatnyi ruhadarabjaira tekintettem. Már szinte csak attól fázni kezdtem, hogy rájuk néztem, s hálát adtam magamban a Jóistennek, hogy nálam a divatmánia és a józan ész közül utóbbi diadalmaskodott, amikor télhez méltóan öltöztem és egy lapos, fekete csizmát választottam az outfithez – gondolván a valószínűsíthető, több órás álldogálás megpróbáltatásaira.

 Pink színű karszalagot kaptunk a belépéshez.

Végre aztán eljött a pillanat, amikor beléphettem a Symbolba, s szerencsére a regisztráltak listáján egyből megtaláltam önmagam. Kaptunk welcome drinkre jogosító kupont, ez kellemes meglepetés volt. Utam sokadmagammal eztán a ruhatárba vezetett, ahol 200 Ft ellenében megőrzésre került a téli „védőfelszerelésem”.

Ötletes megoldásnak bizonyult, hogy a labirintusszerűen kialakított folyosókon nyilak mutatták az utat a bejárattól a ruhatárig, majd onnan a welcome drinkes pultig. Az üdvözlőital pezsgőből állt, ízlelés alapján valószínűleg félszáraz lehetett. Ezt már a Symbol táncparkettjének is tekinthető belső, tágas részén érzékelhettem, ahol a percek múlásával egyre csak többen és többen lettünk. Ekkor már úgy láttam jónak, ha megállok oldalt, a lépcsőkön és onnan kémlelek át a túloldalon lévő, hosszú, magasított színpad felé.

Eddigre már jócskán túl voltunk a kezdésként hirdetett kilenc órán, s fél tízet is mutatott már az óra, mikor a tervezők és a modellek, a rajtuk lévő ruhákkal együtt még sehol sem voltak. Valamivel ezután tűntek fel a színen a márka tervezői, Bódi Sylvi, Dukai Regina, Zimány Linda, Debreczeni Zita és a hozzájuk nemrég csatlakozott Weisz Fanni. Ahogy (Lindát kivéve) elhaladtak mellettem, s eltűntek a színfalak mögött, szólásra emelkedett Sári Évi, az est háziasszonya, aki felkonferálta a fellépőket, a divatbemutatót, valamint saját zenekarát. Az előadók sorát az X-Faktorban feltűnt Muri Enikő nyitotta, aki saját szerzeményét adta elő. Ugyan engem személy szerint rendkívül hidegen hagynak a tehetségkutatók, így az a versengés is, amiben ő mérette meg magát, itt magam is meglepődtem, mert kifejezetten jól énekelt és ami talán a legkiemelendőbb: nem playbackről. Ugyanez mondható el Csobot Adélról is, aki a divatbemutató záróakkordjaként lépett fel, s szintén az X-Faktorból ismerhetjük. Örvendetes, hogy ezek az énekesnők tényleg emelték produkcióikkal az est fényét, ahogy a meghívóban is állt, ami egyszersmind valóban kellemes csalódás volt nekem, aki egyébként meglehetősen szkeptikus vagyok mindenkivel szemben, aki egy hazai tehetségkutatóban vált ismertté.  

Muri Enikő után már valóban a fashion show következett, a zenei aláfestést ekkor már Sári Évi és zenekara szolgáltatta. Évit kifejezetten nem kedveltem idáig, de most némileg megváltozott róla a véleményem - jól szólt, tetszett a hangja élőben.

Amilyen kellemes csalódás volt minden fellépő, olyan nagy meglepetés is volt számomra a ruhák felhozatala. Méghozzá negatív értelemben. Eddig minden Sugarbird-kollekcióban több volt az olyanok aránya, ami tetszett, mint ami nem, de itt most jelentősen az utóbbiak felé billent a mérleg. Nagyon jelentősen. Színeket, változatos mintákat és formákat vártam az új repertoártól, ehhez képest főleg fekete ill. sötét, egyszerű szabásvonalú és unalmas, gyér formavilágú anyag-adagot kaptam. Persze, itt is akadtak darabok, amelyek elnyerték tetszésemet, de sokkal kevesebb, mint korábban bármikor. Mivel a kollekciót a báli trenddel azonosították, joggal feltételeztem valami, főleg tarkább összeállítást, ráadásul az én értelmezési tartományomban a „káprázatos csillogás” is nagyon távol áll ettől a repertoártól, amivel a bemutatót fémjelezték. Ahhoz ez meglehetősen kevés. A kollekció egyértelműen legkevésbé sikerült darabja az egész bugyit láttatni engedő menyasszonyi ruha, amit még egy baráti összejövetelre vagy egy maszkabálba, viccből sem vennék fel, nemhogy a saját esküvőmre, életem legszebb napjára.

Le is ment rövid idő alatt a ruhák prezentációja, s nekem az volt leginkább az érzésem mind a kollekcióval, mind az egész eseménnyel kapcsolatban, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Tehát, hogy sokkal nagyobb durranásnak volt beharangozva, mint ami végül is lett belőle.

Miután a fashion show lezárásaként felvonultak a tervezők, majd Csobot Adél is elénekelte a dalát, kiderült, hogy az igazi buli, amit este tíztől hirdettek meg, valójában csak éjféltől fog indulni, addig pedig Sári Évi énekel zenekara kíséretében tovább. Bár valóban tetszett a hangja, a hangulat inkább egy nyugis pubba illett, aláfestésnek sörözés mellé, mintsem táncparkettet szétszedő partyhoz, így ekkor láttam elérkezettnek az időt a távozásra. Még körbementem egy kicsit az épületben – ami az embertömeg miatt nem volt olyan könnyű feladat –, majd irány a ruhatár és rövidesen már úton voltam haza.

Összességében nem bánom, hogy elmentem, annak ellenére sem, hogy érzéseim valóban ambivalensek és többet vártam, mint amit kaptam. Tapasztalatnak jó volt és legalább belekóstoltam, milyen egy ilyen estély, hiszen korábban sokszor bántam, hogy ki kellett őket hagynom. Talán leginkább a szív és lélek beletételét hiányoltam a szervezőktől a programba: szerintem a résztvevők nagy része unatkozott a bemutató előtt, nem volt meg az az igazi bulihangulat, kissé pörgősebbé lehetett volna azt tenni – amihez nem állítom, hogy az élőzene a legmegfelelőbb választás. A helyszín alapvetően tetszett, hiszen a Symbol valóban egy exkluzív rendezvényhelyszín, de szerintem kicsi egy ilyen kaliberű divatshow-hoz és ennyi ember, úgy vélem, nem tud kényelmesen elférni egy olyan bemutatón, ahol a látványon lenne a hangsúly – hiszen megnézem én kivetítőn, ha kell, de nyilván nem ezért megyek oda, hanem azért, hogy a saját szemeimmel, közvetlenül ráláthassak a történésekre.

Egyszóval, köszi, Sugarbird, a finom rózsaszín mignonokat, a pezsgőt, az exkluzív környezetet és a bemutatót, de máskor legyetek körültekintőbbek, következetesebbek, hűbbek a leírtakhoz, vigyetek több fantáziát a ruháitokba, s adjátok bele jobban a szíveteket-lelketeket. És ne késsetek ennyit.

 *

Kiválogattam a kollekció nekem tetsző darabjait, melyeket az alábbiakban láthattok: 

Ennél a ruhánál főleg a szín diadalmaskodott.

A kedvenc ruhám a kollekcióból. Gyönyörű ez a minta!