2013 - Happy New Year, Happy New You! (+ my wishes)

Minden év vége és minden új év kezdete egy számvetés számomra; a visszatekintés, a múltba való révedés, az emlékek felidézésének és magamban való elrendezésének az ideje. Az elmúlt időszakban sem történt ez másképp, ráadásul ismét szomorúan állapíthattam meg, hogy egy fantasztikus, nagyszerű esztendőm röppent tova szinte szempillantás alatt, minden eddiginél gyorsabban. Életem legjobb éveinek egén immáron ott ragyog 2012 is, mint 2004, 2008 és 2011 mellett a legfényesebb csillag, de nehezemre esett elengedni. Az évváltást szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor ezúttal is megkönnyeztem.

Egyfelől bús dolog megválni attól, ami jó, másfelől azonban bizakodva tekinthetek előre: azok, amelyek a tavalyi év pozitívságának gerincét adták, zömmel idén is jelen lesznek. Tehát, habár futball EB és olimpia nélkül, de 2013 is számos remek dologgal kecsegtet és emiatt mindenképpen optimistán kell tekintenem a (közeli) jövőbe.

Az év végi visszatekintés jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy felmérjem, mi mindent szeretnék megvalósítani az elkövetkezendő években, mik azok az álmok, kívánságok, remények, melyek nem teljesültek be tavaly és ezáltal, akárcsak egy esztendeje, idén is megfogalmaztam a saját kívánalmaimat, melyek egy részét az alábbiakban a képek fogják illusztrálni.

Hamarosan itt a születésnapom is, február végén betöltöm az újabb életévet, kissé ez is frusztrál, hiszen mindinkább eszembe juttatja, mennyivel is van már kevesebb az életemből. Sokszor úgy érzem, túl sok dologgal foglalkozom, túl sok olyan embernek és tevékenységnek szentelem az időm, amelyek nem töltenek fel, sőt, inkább energiarablók és feleslegesek, ezért, bár már régóta nem tettem újévi fogadalmakat, idén újra megfogalmaztam néhányat. Ezek között szerepel az is, hogy felszámolom a látszatkapcsolatokat, látszatbarátságokat. Évek óta vannak emberek az e-mail címtáraimban és a Facebookon, akikkel (már) odáig sem terjed a kapcsolatunk, hogy a húsvéti, karácsonyi, újévi jókívánságaimra legalább egy mondatot reagáljanak – ők mindenképp eltávolításra kerülnek nem csak az elektronikus levelezőfiókom címgyűjteményéből, de a lelkem hordozójából és a mindenkori jelképes és tényleges nyilvántartásomból is. Azok viszont, akik megérdemlik, de az elmúlt hónapokban, években nem tudtunk elég időt fordítani egymásra, elégszer találkozni vagy üzenetet váltani, idén ebből a szempontból mindenképp pozitív fordulatra számíthatnak.

A bloggal kapcsolatban elsődleges fogadalmam, hogy többet fogok írni és igyekszem értékesebb tartalommal feltölteni minden olyan témában, ami engem és titeket, olvasókat érdekelhet. A tavaly ill. időtlen idők óta várakozó vagy éppen félbehagyott tudósítások, beszámolók befejezésére is gondot fogok fordítani, így 2013-ban az aktuáltémák mellett ezekkel szeretnék indítani.

Minden olyat is, amit régen elterveztem már, de sosem tudtam belefogni vagy éppen valamikor félbehagytam, szeretném most legalább egy részüket befejezni, megvalósítani.

Az alábbiakban a legfőbb kívánságaimat adom közre, melyeket még ki fog majd egészíteni egy újabb adag a következő releváns bejegyzésben. :) 

A legfőbb célom az évben, de nem csak 2013-ban.

Tudom, hogy ez lehetetlen... mégis, ha csak egyvalamit kívánhatnék ebben az évben, az egészen biztos, hogy ez utóbbi lenne.

Lehetőleg minden nap és minden alkalommal, amikor csak lehetőségem van rá.

Eddig ez megvalósult, nem is akárhogy, ezért a folytatásban is ugyanebben bízom.

Újabb lehetetlen, hiszen édesapám 2011 decemberében elhunyt. De szinte bármit megadnék, hogy újból láthassam...

Életem álma, sanszos, hogy idén is még váratni fog magára, de sosem lehet tudni.

Ennek vélhetően 2013-ban sem lesz nehéz eleget tenni. :)

München alapja minden (jó) évemnek, úgyhogy ez inkább fogadalom, mintsem kívánalom. (Igazából mindkettő. :) )

2010 óta nem tettem meg, most már újra eljött az ideje!

Idén lesz 10 éve, hogy a képen látható Grazban jártam, amiért teljesen odavoltam, így egyértelmű, hogy egy évtized múltán szeretném viszontlátni a nyáron.

Néhány távoli, online-barátommal időszerű lenne ezt megejteni.

Régen elmondhatatlanul sokat olvastam, az internet térhódításával azonban ez egyre jobban csökkent. 2013-ban megpróbálok visszatérni a korábbi jó szokáshoz, pozitív példával elöljárandó a nálam fiatalabbak számára.

Főleg a galaxismintás nagyon tetszene. :)

Jövőre 10 év után újra Budapesten lesz a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság, illene addigra tökéletesítenem egyébként még eléggé kezdetleges korcsolyázótudásomat és jégbiztosságot szerezni. A tavaszig hátralévő periódusban már nem hiszem, hogy lesz rá időm és lehetőségem, de legkésőbb a következő jeges szezon, december beköszöntével nekilátok ennek!

Nagyon rám férne, hogy visszafogjam a költekezést. Biztató jel, hogy december végén egy blogsale alkalmával sokáig szemeztem egy melegítős együttessel, de végül nem csaptam le rá. Büszke pillanat! :)

Gyerekkoromban ki nem állhattam a farsangot, erőltetettnek, hülyeségnek gondoltam, aztán ahogy idősödtem, úgy éreztem egyre több kedvet hozzá. Most szívesen elmennék egy XIX. századot idéző, nagyestélyis, maszkos vigalomba, ha meghívást kapnék rá.

Nem is annyira Tokio vonz, mintsem Hongkong, de releváns képet nem találtam hozzá. Mióta a párom ott járt, én is fokozott késztetést érzek, hogy ellátogassak ebbe a vibráló metropoliszba. Bárcsak a születésnapomra valaki ezzel lepne meg! :)

Lehetőleg tengerpartra és/vagy valami naposabb vidékre, bár, ha "csak" a szokásos, éves müncheni utam összejön, már nem leszek elégedetlen, sőt.

Tömegelnem, erősítenem, izmosodnom kéne nagyon erősen, úgyhogy ideje lenne ehhez is hozzáfogni.

Elég szkeptikus jellem voltam világ életemben, az utóbbi években már optimistább vagyok, szerencsére. De azon, ami ebből hátramaradt, ideje változtatni.

Édesapám mestere volt ennek a sportnak (is), de nekem az ő életében nem sikerült ezt a fajta tudást magamévá tenni. Itt az idő, hogy újra megpróbálkozzak vele.

Belegondoltam, hogy születésemtől itt élek és még nem próbáltam szinte egyetlen vendéglátóipari egységet sem a közvetlen közelemben. Illetve, csak nagyon keveset közülük és már az sem ma történt.

Körülbelül 9 éves tapasztalatom van már a sminkelés terén, de azért némi fejlődés és gyakorlás sosem árt.

Túl sokat foglalkozom azzal, mások mit gondolnak rólam, túl sokat emésztem magam és túlságosan mélyen érint, ha ez a vélekedés nem éppen pozitív. Nem tudom, mennyire leszek, egyáltalán, mennyire lehetek képes ezen akár csak tudatosan is átlépni, de törekedni fogok rá.

Ha netán idén is eljutok az Oktoberfestre, ez sem lesz megoldhatatlan feladat. :)

Táskamániás vagyok, ebből van szinte a legtöbb, de mindig van hely az újabbnak.

Ugye, lányok, ismerős? :)

Erre is azóta vágyom, mióta a párom Afrikában járt. Idén azt hiszem, inkább ideláncolom magamhoz, mert ha eljut valami távolabbi országba, addig foglalkozom én is azzal a desztinációval, míg teljesen belé nem szeretek és nem akarom magam is felkeresni.

2010 nyarán csodálatos volt a bolgár tengerpart, ha csak rajtam múlna, idén is visszatérnék, akár ugyanoda.

A tavalyi év nagy felfedezettje nálam, imádom a különleges hangját és a tartalmas dalait, szívesen hallgatnám élőben is.

Még életemben nem jártam igazán jó szilveszteri buliban, így nem lenne rossz részt venni egyen, ugyanakkor eddig azok az óévbúcsúztatók sikerültek igazán jól, amelyeket itthon töltöttem, mint most, legutóbb is; így talán nem is baj, hogy ez kimaradt. Talán idén majd másképp lesz.

 

Ti tettetek újévi fogadalmat? Mit szeretnétek elérni 2013-ban?

Happy & Delicious 2013!

Dear Followers, I wish you a really happy 2013!

Kedves Olvasóim, kívánok Nektek egy valóban boldog 2013-es esztendőt!

Liebe Leser/innen, ich wünsche Euch ein wirklich glückliches Jahr 2013! 

PS.

Boldog karácsonyt! - Merry Christmas!

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! 

Ich wünsche frohe Weihnachten an Alle!  

I wish a Merry Christmas to everyone!

Egy gondolat a választásról

Világszerte sokan követték figyelemmel a november 6-i amerikai elnökválasztást, s még többen adtak hangot saját meggyőződésüknek, így megérett bennem az elhatározás, hogy kivételesen én is ekképp tegyek, s publikáljam azt, amit én gondolok az eseményről.

Itt kívánom megjegyezni, hogy nem célom a blogot politikai célokra felhasználni, mint ahogyan nem is szeretném, ha ez a téma nagy arányban jelenne meg rajta, ez most a ritka alkalmak egyike, amikor megosztom Veletek a saját, szuverén vélekedésemet ebben a tárgykörben is.

Mitt Romney republikánus elnökjelölt és Barack Obama regnáló, demokratapárti elnök minden idők legdrágább és talán legkiélezettebb kampányát vívta egymással, amit már legalább egy éve elindítottak. Itt, Magyarországon megszokhattuk, hogy a kampányok jobbára csak egy fél évvel az aktuális választások előtt éleződnek ki, ám a tengerentúlon jóval előbb hozzálátnak az aspiránsok önmaguk népszerűsítéséhez. Érthető is, hiszen ott egy óriási ország sokkalta nagyobb lakosságát kell megszólítaniuk. Éppen ezért, érdekes európaiként az ottani rendszert szemlélni, hiszen oly sokban eltér hazánk és egyáltalán, az Európában bevett gyakorlattól, ami a választási szisztémát illeti. Egyes dolgokban azonban mégis hasonló.

Például abban, hogy az ország vezetőit és kormányát itt is 4 évente választják. Én még tisztán emlékszem 4 évvel ezelőtti eseményekre és már abban az évben is Obamára tettem volna a voksom, mégpedig azért, mert úgy éreztem, 8 esztendő (rossz) republikánus kormányzása után változásra van szükség. Barack akkori ellenfelét, John McCaint pedig egyénileg is alkalmatlannak tartottam az elnöki posztra.

Ha én is szavazati joghoz jutottam volna most az Egyesült Államokban, idén sem lett volna másként: ezúttal is inkább Obama, mint Romney programja és személye volt számomra elfogadhatóbb. Azért azt írom, hogy elfogadhatóbb és nem legmegfelelőbb, mert ilyen a politikai életben voltaképpen nincs. Nincs olyan politikus és politikai program, ami mindenki érdekeit egyaránt szolgálná és, ami mindenkinek azonos módon tetszene. Aki azt hiszi, lesz valaha olyan politikai erő, amely tökéletesen az ő gondolatait fogja közvetíteni és minden lépésével jobb lesz az ő egyéni élete, az álomvilágba ringatja magát.

Téves az a feltételezés is, hogy amit Obama rosszul csinált, azt Romney majd azonnal igyekezett volna megváltoztatni. Általános jellemző, hogy az új elnök vagy miniszterelnök éppen azon intézkedések megreformálását odázza el, amelyek sokak számára negatívként jelenítődtek meg. Hogy konkrét példát is említsek, volt egyebek mellett egy ilyen jellegű felvetés is, hogy Obama rossz elnök, mert megszigorította a bevándorlási feltételeket.

Biztos vagyok benne, hogy a bevándorlás feltételeinek szigorításán a republikánus jelölt sem enyhített volna. Ami valahol érthető. Momentán egyetlen politikai vezetőnek sem célja az emigráció ösztönzése, pláne nem olyan államokban, ahol ez mindig is jelentős volt. Természetesen, vannak olyan esetek, amikor még az ilyen államok is kivételt tesznek, például hiányszakmák esetében. De, ha valaki teljesen átlagos képesítéssel akar nekivágni a nagy kalandnak, az jobb, ha figyelembe veszi, hogy, ami nekünk rossz, nem biztos, hogy rossz az ottaniaknak. Mindig is úgy véltem, hogy egy ország vezetőjének elsősorban saját népének érdekeit kell szolgálnia. Még akkor is, ha ez nekem nem tetszik, mert, ha az adott nemzet lakóinak az az érdekük, amit a vezetőjük képvisel, akkor hiába rossz az a külföldieknek: el kell fogadni, bele kell törődni vagy épp alkalmazkodni kell hozzá. Miért is haragudnék egy elnökre vagy kormányfőre ezért? Ez olyan lenne, mintha a saját kormányomra azért orrolnék meg, hogy miért az én érdekeimet nézi és miért nem azt, hogy mi jó a külföldnek. Egy ország azért választja első embereit, hogy a saját nemzetüknek, a benne élőknek jobb legyen, nem pedig az oda pályázóknak.

A konkrét példához még annyit, hogy nekem több ismerősöm is dolgozott évekig az utóbbi 4 évben az USA-ban, tehát az Obama-kormány ideje alatt. Mindezt segítség és kint élő rokonok vagy barátok megléte nélkül, mégis sikerült nekik. Csak saját magukon múlt az is, hogy hazajöttek, de ez azt jelenti, hogy azért csak megtalálták a módját, hogy kijuthassanak és megvethessék a lábukat a kontinensen. Vagyis, nem hiszem, hogy aki nagyon akar, az ne találná meg a lehetőséget, ahogyan én már most tudom, miként tudnék letelepedni az Államokban, ha akarnék. Pontosabban, ha ott akarnék és nem Németországban.

Bár az én hőn szeretett Germániámban jelenleg az a párt kormányoz – igaz, koalícióban -, amelyikkel az ottaniak közül legjobban tudok azonosulni, mégis lehetnék róluk negatív véleménnyel, mert az ottani „pártom” nem igyekszik konkrétan az én kedvemre tenni. 10 éve tudom, hogy külföldön szeretnék majd élni és az utóbbi 6 évben ennek egyértelmű célpontja Németország volt. Ha olyan volnék, amilyen nem vagyok, naponta szidhatnám német „kormányom” vezetőit, hogy miért szigorítottak az állampolgárság megszerzésének lehetőségén, holott az ottaniaknak is elegük van már a sok idegen ajkú polgárból, akik többsége integrálódni sem hajlandó és semmi olyan különleges tehetséggel vagy képesítéssel nem bír, amivel ne rendelkezne bármelyik született német is. Ha ezt figyelembe veszem, azt mondom, igazuk van, annak ellenére, hogy saját szempontból ez nem túl kedvező, hiszen nem fogom automatikusan megkapni az állampolgárságot még aznap sem, amikor hozzámegyek egy némethez. Sőt! Gyerekeink is csak akkor fognak születéstől német útlevéllel rendelkezni, ha ott hozom a világra őket. Őszintén szólva, ebben sem találok kivetnivalót. (Miért gondoskodna Németország olyanokról, akik esetleg aztán soha egy percet nem élnek és dolgoznak az országban?) Persze, mindennek felismerése feltételez némi objektivitást és tájékozottságot, mindazonáltal, emiatt teljesen életszerűtlen egy politikusra vagy pártra neheztelni és dilettánsnak bélyegezni, inkább az adott ország népére kellene, amiért olyan „szemetek”, hogy arra szavaztak, aki szerintük megfelelően képviseli a kívánalmaikat...

Az amerikai elnökválasztás párviadalára visszatérve, Mitt Romney szerintem ott is hibát követett el, hogy nem nagyon igyekezte magát megismertetni az Egyesült Államokon kívül. Így külföldön elsősorban azok értesülhettek életpályájáról és terveiről, akik egyébként is élénken érdeklődnek a külpolitika iránt (köztük jómagam). Ellenben Barack Obamáról és programjáról már 2008-ban is sok információ jutott el például Európába és ez 2012-ben is folytatódott. Kampányuk elején még mindketten arról beszéltek, hogy azonnal ki kell vonni a katonai csapatokat Afganisztánból, ugyanakkor a kampány végére Romney már 2014-ig kitolta volna ezt az intézkedést és van egy olyan érzésem, hogy győzelme esetén következő lépésként Iránt vette volna célba. (Republikánus elnököktől egyébként sem áll távol a mocskos és értelmetlen háborúk kirobbantása, elég csak George W. Bush 8 évig tartó regnálására gondolni.) Ami még különösen megragadta a figyelmemet, az az volt, hogy 10 évig nem fizetett adót. Ezt meggondolva, joggal teheti fel a kérdést minden adófizető, hogy miként képviselhetné egy ember ezek után tisztán, erkölcsösen és méltón őket, akinek a múltján ekkora folt van?           

Persze, Barack Obama sem a legjobb választás, ám, mint mindig és mint minden országban, jelen esetben is úgy vélem, a Szókratészi elvet kell(ett) mérlegelni és ez alapján a kisebb rosszat választani. Természetesen, mindenki eldöntheti magában, hogy melyikük a kisebb rossz, de szerintem nem Romney volt ebben a párosításban ez a személy.

Obamának sokan felrótták még a munkanélküliség nagy arányát. Nekik azt üzenném, hogy kezdjenek el gondolatban visszamenni az időben, konkrétan addig, amikor kitört a gazdasági világválság. Legjobb emlékeim szerint ez 2008-ban történt, Barack Obamát pedig 2009. január 20-án iktatták be hivatalába. Az elbocsátások ezalatt már megkezdődtek, de ebben sincs semmi meglepő, hiszen ez a világválságok vonzata, melyek ilyen nyomokat hagynak maguk után. Ez minden országban így volt, mindenhol megemelkedett a munkanélküliség, nem csak Amerikában. Az Up in the air című film (itthon az Egek ura címet kapta) remekül mutatja be ezt a jelenséget, az elbocsátások utáni helyzeteket, lelkiállapotokat, valós szereplők közreműködésével. A filmet 2008-ban forgatták, tehát ez is azt igazolja, hogy a folyamat már akkor kezdetét vette. Ebbe akkor még, ha akart volna, se tudott volna beleszólni Barack Obama, így ez az érv is csak egy azok közül, amelyeket nem látok felróhatónak a részére, ha az elnöki tevékenységét kívánom vizsgálni.

Mindezt összevetve, szerintem a jelenlegi elnök volt a jobb választás a két jelölt közül és úgy tűnik, az amerikaiak többsége is így gondolja, különben aligha tudott volna a Demokrata Párt ismét választási győzelmet aratni.

Amiért jónak láttam mindezt felsorolni, az pedig azon alapszik, hogy néhányan úgy gondolták, nem lehet releváns a véleményem azért, mert nem ott élek. Tény, az átlagember nem láthat bele olyan szinten az ottani események alakulásába, mint aki ott tölti a mindennapjait, de ennyi erővel soha, semmiről nem fogalmazhatnánk meg saját álláspontunkat, aminek nem vagyunk a közvetlen közelében. Én személy szerint mindig fontosnak tartottam, hogy csak arról legyen véleményem, amit ismerek és, amit megismertem. Körülbelül 18 éve foglalkozom külpolitikával (is), naponta végigkövetve a hírműsorokat, a megfelelő sajtóterméketet, gazdasági lapokat, elemzéseket is átböngészve, angol nyelven éppúgy, mint az anyanyelvemen. Mitől irrelevánsabb hát az én véleményem egy olyan amerikainál, aki, noha ott él, fogalma sincs a belpolitikájáról, hiszen soha egyetlen hír- vagy politikai műsort meg nem nézett és még egy Ausztrália méretű országot sem tudna elhelyezni a térképen?

Nem hiszem, hogy a tájékozottság elhelyezkedés kérdése, pláne a mai világban, amikor az internetnek köszönhetően szinte azonnal értesülhetünk mindenről, amit tudni szeretnénk.
Ettől függetlenül, lehet, hogy valamit nem látok jól, de, amíg meg tudom indokolni, miért gondolom ezt vagy azt úgy, miért az az álláspontom, ami, addig joggal hihetem, hogy a véleményem relevánsnak, hiteles információkon alapulónak és alaposnak tekinthető. Mi több, tájékozottnak. A tájékozottság pedig, mint tudjuk, magabiztossá tesz.