Mi is lehetne üdítőbb egy hosszú, fárasztó,
megpróbáltatásokkal teli nap végén egy édességkedvelő ember számára és mi lehetne
egy igazi, hamisítatlan csajos délután megkoronázása, ha nem pár finom falat a
Sugar! Shopban? Akik régebb óta olvassák a blogot, azok számára ismeretes, hogy
régóta visszatérő, mondhatnám, törzsvendége vagyok Magyarország elsőszámú
dizájncukrászdájának (egyáltalán, van még másik ezen kívül?). Ennek okán is legtöbbször
értetlenül állok az interneten olvasott negatív vélekedések előtt, amik erről a
helyről szólnak, pedig én úgy vélem, méltán népszerű a cukrászda és
kifejezetten üde színfolt a sok egyhangú, hasonló tevékenységet folytató hazai
vendéglátóipari egység között.
Igaz, nem kóstoltam végig a teljes kínálatukat az elmúlt két,
lassan három év alatt, de azok alapján, amiket kipróbáltam, bizton állíthatom,
hogy én még rossz süteményt nem ettem náluk. Egyedül a mignonjaikat tartottam a
szokottnál édesebbnek, de ezen kívül minden mással elégedett voltam. Legutóbb,
kedden a francia kollekciót tesztelve meg is állapítottam, hogy talán most
sikerült a legjobban összehangolni a dizájnt az ízzel: mindkettő mennyei volt.
Emelett szót érdemel a kiszolgálás színvonalas volta.
Számomra mindig jól indul vagy végződik az a nap, melyben érintve van a Sugar
Shop. A színvilág, a kialakítás, az ötlet és a kivitelezés is mind-mind
pluszpontot érdemel tőlem. Egyetlen egyet javasolnék csupán Horváth Eszternek,
amennyiben engem kérdezne: az árak, ha kicsit olcsóbbak lennének, talán még
többen járnának hozzájuk olyan gyakran, mint én, ha nem gyakrabban.
Eszter, a hely megálmodója és tulajdonosa tavaly jelentette
meg első könyvét Desszertőrült címmel, amelyet még nem szereztem be, de
önmagában a sokak által kiemelt negatív észrevételek – kevés recept, túl
könnyűek, nem elég finomak, stb. – sem riasztanának tőle vissza, inkább az ára
az, ami miatt egyelőre nincs napirenden a megvétele. Túl sok olyan
szakácskönyvet fogattam már, ami teljesen, egysíkú, egyhangú,
"száraz" volt, hiányzott belőle az "élet". Ez legalább, ha
másként nem is, hangulatjavítóként biztosan jól funkcionálna és megérdemelten
kerülne a polcomra – amellett, hogy bizalmat szavaznék a tartalomnak is, amit
látatlanban egyébként sem volna illendő véleményeznem.
A képek segítségével most lássuk, melyik süti mit
takar!
Még korábban volt alkalmam a Párizs-kollekció több darabját
is kipróbálni.
Az Eiffel-tornyot megjelenítő sütemény egy kellemes,
könnyed, csokialapú ízhatással rendelkezik, mégis laktató: első pillantásra
tartottam tőle, hogy meg sem fogom érezni, úgy be fogom tudni majd kapni az
egészet, de szerencsére az ellenkező hatás érvényesült az esetemben. A belseje
egy barackszerű, szintén könnyed és finom gyümölcsdarabot rejt, amely oldja az
íz „egyhangúságát”, ha netán valakit már ilyesfajta gondolatok terhelnének a
fogyasztás közben a középrészhez érvén.
Az étlapra is érdemes figyelmet fordítani, rendkívül impozánsan illusztrált, a rajzoló igazi tehetség!
A leginkább egy cipősdobozra és tartalmára, egy szép, női magassarkúra emlékeztető, Bébé Blanc névre keresztelt különlegesség szintén laktatóbb, mint azt első látásra gondolnánk. A fehér csokilapok között meghúzódó, pöttyökben felvitt tölteléket leginkább málnás eredetű ízhez tudnám hasonlítani. A cipő is fehér csokoládé, orrán a dísz pompont vélhetően marcipánból készítették.
Ha már párizsi kollekció, természetesen a macaronokat is ki
kellett próbálni. Ezek esetében az ízpárosítások széles skálájából
válogathatunk, személy szerint az epres-rózsás, csokis-málnás, vattacukros és
nutellás példányok váltak leginkább kedvenceimmé. A macaron mérete szintén
megtévesztő, hiszen a cseppnyi édesség kemény, ámde könnyű külseje és krémes,
lágy belseje képes telítettségérzetet okozni már egy-két darab kipróbálásával.
Csokis-málnás macaron, háttérben az örök kedvenc Super Royal tortaszelettel
Super Royal, csokis-málnás és rózsás-epres macaronok
A Moulin Rouge névre hallgató, szélmalmot mintázó süti ízben
leginkább az Eiffeléhez hasonlatos, csupán a csoki mellé kevert másodlagos
aroma tér el, ami ez esetben málnás. A malom szélkerekei papírból vannak, tehát
ezt inkább ne együk meg, annyira éhesek úgy sem leszünk a végére érve, hogy még
a vasszöget, azaz jelen esetben a papírforgót elfogyasztani kényszerüljünk.
Az elégedett zsákmányoló :)
A
külső piros borítás helyét belül csoki veszi át, színezék nélkül, némi málnás
töltelékkel, amely olyan magasságokba emeli az íz-élményt, hogy személy szerint
eddig ez a kedvencem a kollekcióból. (Ejj, de kár, hogy csak most kóstoltam meg
először!)
A Revue nevű poharas édesség könnyed krém, nekem ez túl
tejszínes érzetet keltett, de Andi meg volt elégedve vele. :)
A nutellás macaront is ez alkalommal ízleltük meg először,
amely számomra most No. 1 lett a macaronokat illetően. Nem túl édes, mégis
csoda finom! Ezt mindenképpen ajánlom a Sugar Shopba látogatóknak.
Összességében elmondható, hogy bár az árak elég borsosnak
tekinthetőek, az ár-érték arány megfelelő, a finomságok kívül-belül megérik a
rájuk fordított összeget. Akár rossz a kedvem, akár egy meglévő jó napot akarok
még jobban lezárni vagy egyszerűen csak kedvem szottyan némi édes táplálék magamhoz
vételéhez, itt a helyem, ahol tartózkodásom alatt vélhetően ki tudom zárnia
világ problémáit, ahogy eddig is tettem. :) Ha kedvet kaptatok a
Párizs-kollekció közelebbi szemügyre vételéhez, siessetek, november 5-ig már
nincs sok idő! Még az is lehet, hogy összefutunk. :)
Kollektív haul: a finom falatok mellett egy szép ékszer is került aznap a birtokomba. :)
